Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-30

156 XXX. OKSZÁGOS ÜLÉS. birtak, súlyát és nyomatékát csakis nevelem és talán a czél elérése tekintetéből nem bir minden nyomaték nélkül, midőn hangsúlyozom részemről, hogy ezen főrendiházban én legalább élénken érzem azt, hogy ezen szerződésben mi concessiókat teszünk és anyagi érdekeinket ugy, a hogy szeretnők, kielégítve nem látjuk. Lukács Béla kereskedelemügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Méltóztassanak megengedni, hogy azokra a megjegyzésekre, melyeket Zichy Nándor gróf ur ő nagyméltósága elmondott, megtegyem észrevételeimet. Mindenekelőtt teljes meggyőződéssel állithatom, hogy ezen törvényjavaslat, illetőleg ezen szerződés, melyet a kormány elő terjesztett, kereskedelmi viszonyainkat és érdekeinket a szomszéd országgal. Szerbiával szemben teljesen megóvja. Nem óvja meg talán abban a mértékben, a mint azt egyoldalulag kívánni lehetne, de figyelembe veendő, hogy az ily szerződés kétoldalú és annak megállapítása nem függ egyik fél akaratától, hanem kölcsönös tárgyalásnak, kölcsönös engedményeknek és compromissumoknak eredménye. És épen azért, mert az ily szerződés nem állapitható meg egyoldalulag, mert nem láttam még oly szerződést, melyben csak az egyik fél biztosítaná a maga érdekeit, de a másik fél érdekeire nem lenne figyelemmel, teljes megnyugvással állítom, hogy az előttünk fekvő szerződés közgazdasági és kereskedelmi érdekeinket a viszonyokhoz képest teljesen megóvja és e tekintetben biztosítja nekünk azt az állandóságot, mely kereskedelmi viszonyainknak ezen szomszéd országgal való tovább fejlesztése érdekében okvetlenül szükséges. A szerződés, melyet a kormány előterjesztett, az első szerződés, melyet az újabb vámpolitikai aerában a szomszéd Balkán-államokkal a monarchiának kötnie sikerült, követi a Németországgal, Olaszországgal, Svájczczal, Belgiummal kötött szerződések sorozatát. Ha végignézzük a tárgyalás alatt levő szerződés hat ár ozm anyait, látjuk, hogy kiviteli érdekeink teljesen biztosítva vannak. Igaz, hogy ha összehasonlítjuk a mai állapotot az évtizedek előtt fennálló állapotokkal s a jelenleg előttünk levő szerződést az 1881-ben Szerbiával kötött szerződéssel, akkor mindenesetre találunk oly momentumokat és határozmányokat, a melyek kedvezőtlenebbek, mint az 1881ben kötött szerződés határozmányai, és ez az tulajdonkép, a mire az indokolásban, a melylyel ezen szerződést volt szerencsém előterjeszteni, teljes nyíltsággal hivatkoztam, és a mire tulajdonkép ugy a képviselőház, mint a főrendiház bizottsága jelentésében utal, midőn teljes őszinteséggel constatálja azt, hogy ennek a szerződésnek egyes határozmányai kedvezőtlenebbek, mint az 1881-iki szerződéséi. De méltóztassanak figyelembe venni azokat a viszonyokat, melyek közt az 1881-iki szerződés Szerbiával köttetett, közvetlenül a berlini szerződés után, közvetlenül a keletet megzárkddtató válság után, midőn az ottani új álíamalakulások közepette Szerbia kiváló súlyt helyezett arra, hogy mint önálló, elismert állam fogadtassák be az európai államcsaládok körébe és midőn, hogy ezt elérhesse és documentálhassa és hogy minden téren, közigazgatási, igazságszolgáltatási és állategészségügyi intézményeinek terén oly megállapodásokat létesíthessen, a milyeneket más előrehaladottabb viszonyok között levő államok egymás között kötni szoktak, ezen czél elérése érdekében hajlandó volt messze menő közgazdasági concessiókra. így jöttek létre azon egyezmények és szerződések, melyek 1881-ben Szerbiával megköttettek. Teljes elfogulatlansággal constatálnom kell azt, hogy az akkori szerződésekben és egyezményekben foglaltak oly kivételes engedmények e monarchia részére, a melyek oly viszonyok között teljesen indokoltak voltak, de a melyeket ez idő szerint elérni nem lehetett. Hogy csak egy példára hivatkozzam, számos és jelentékeny forgalmat képező czikkre nézve a rendes vámoknak fele állapíttatott meg a monarchiából való kivitel esetén. Mindenesetre határozott előny ez a monarchia kivitele érdekében, de oly engedmény, a mely Szerbiát a maga közgazdasági érdekeinek és kereskedelmi viszonyainak rendezésében úgyszólván évtizedekre megbénította. Mert igen természetes, hogy