Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-28

XXVIII. ORSZi tika, melyet Magyarországban az egyházpolitika terén követni lehet. (Bdyeslés a jobboldalon.) Beszédemet bezárom H. Frigyesnek monda­tával: »Maintenir le gouvernement civil, et laisse ra chaqu'un la liberté de conscience, — étre roi et ne jamais fairé le prétre, est le sur mo­yen de preserver son état des tempetes.« Elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk he­lyeslés a jobbóldalon.) Gyulai Pál jegyző: Teutsch György! Teutsch György püspök: Nagyméltó­ságú elnök ur! Mélyen tisztelt főrendiház! A magas főrendiház napirendén jelenleg, a már az ötödik nőnapig előhaladott év állami költség­vetése áll. Bármily sürgős is ezen tárgynak elintézése, a tanácskozás körébe — a képviselő­ház eljárása nyomán — azon kérdés is bevona­tolt, mely csakugyan már hónapok óta hazánk minden néprétegét, súlyos következményű jelen­tőségének megfelelőleg, a legmélyebben foglal­koztatja és tulajdonkép azon rövid tételbe lenne összefoglalható, hogy meddig terjed Magyar­országban a törvény ereje és hatálya. Értem a kormány új egyházpolitikai programmját. És miután az előttem szólott tisztelt tagtárs ur erről beszélni méltóztatott, legyen szabad, ezen az egyházi béke becses kincsét mélyen érintő ügyben nékem is néhány prophylacticus szót mondanom. És itt mindjárt ki kell jelentenem, misze­rint azon égető kérdéssel szemben álláspontom ugyan az, melyet a magas kormány múlt évi november haváig elfoglalt, tudniillik: hogy az 1868. évi LIII. törvényczikk 12. §-a fentartandó. Ettől annyival kevésbbé állhatok el, mivel Er­dély ezen, az egyházak egyenjogúságát szintén kifejező jog mellett még egy más védműnek, egy még régibb tartalomdús törvénynek, az 1794. évi LVII. kolozsvári tör vény czikknek van birtoká­ban. Ez határozottan megállapítja, hogy vegyes házasságokban a gyermekek sexum suorum parentum sequantur, et masculi in patris, fe­mello verő in matris sua religione educentur ac baptisentur, contractibus quibusvis in contrarium nihil valentibus. És ezen jog nem­csak akkor létesült; az már apáink ideje óta fennállott ősrégi jog volt, a mely akkor csak LGOS ÜLÉS. 107 újólag a törvény oltalma alá lett helyezve. Valamely egyház dogmája részéről sem akkor, sem később ez ellen ellenvetés nem tétetett. Ezen jog alapján és ezen törvény oltalma alatt Erdély, korábbi időket nem említve, azóta, tehát egyszázadnál hosszabb ideig a vegyes házassá­gok terén, nagyjában és egészben véve, az egy­házi békét megóvta. Hol van elegendő ok arra, hogy ama jogot és törvényt feladja, vagy hogy mindkettő tőle elvétessék? E mellett soha sem tudnék szavazni. Tagadhatatlan, hogy az állam egyes részei­ben utóbbi időben az engedetlenség szelleme élénk lett, mely az 1868. évi LIII. törvényczikk 12. §-a határozatainak eleget tenni vonakodik. Itt nincs helye annak, hogy vizsgáljuk, hol fek­szik legmélyebb gyökere ezen, az államrend szempontjából nagyon sajnos jelenségnek és hogy mikép lehetett volna talán kezdetben a bajnak könnyebben elejét venni. Tény az, hogy ennek következtében a kormány kinyilatkoztatta, mikép szándéka a legnagyobb mérvben rend­kívüli harczeszközökhöz nyúlni — a polgári anyakönyvek és a kötelező polgári házasság behozatalához. Ha ezek behozva lennének, a gyermeknevelést illető eddigi törvényes határo­zatok vegyes házasságokban meg fognának szűnni. Tartózkodom attól, hogy ezen rendszabá­lyok tekintetében ama bibliai szót használjam, a mely a békéért aggódóban csaknem visszauta­sithatlanul fölmerül; de bizonyos, hogy épen ama béke, a melynek érdekében a harcz folyik, ezen az úton el nem érhető. Mert a ki az eddigi törvényt a dogma kedvéért nem teljesíthetni véli, az előtt a szülőknek adott azon szabad­ság, hogy a gyermekeknek egyházi illetősége felett önkényesen határozzanak, szintén ugyan­azon dogmával jönne összeütközésbe; a hatal­masabbaknak a kevésbé hatalmasok elleni har­cza még hevesebben fog lángra lobbani és a legjobbak eszménye: jogegyenlőség és béke az egyházak között, gyászolva fogja fejét betakarni. A »harczi riadók« már 1890-ben az »Archív für katholisches Kirchenrecht«-ben azon esetre ingerülten a harcznak folytatását hirdették, és ki a történelmet és azon talajt ismeri, a melyen ama nézetek állanak, az nem kételkedhetik 14*

Next

/
Oldalképek
Tartalom