Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-28

XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 105 nok, hogy ez a polgári házassággal semmi analógiában nem áll, annál kevésbé, mert XIV. Benedeknek Declaratioja 1741 november 4-én kelt; a franczia kötelező polgári házasság pedig 50 évvel későbben, az 1792. szeptember 20-án hozatott be. Egyébiránt valamint hárhol lett a polgári házasság initiálva, az egész vonalon az egyház állást foglalt ellene: úgy feltűnő jelenség, az, a mire gondolom, Dessewffy gróf ő méltósága mutatott, hogy annak behozatala mindenütt a katholikus egyház ellen intézett megtámadtatásokkal esett össze. Francziaország, Olaszország és Németország erre világos például szolgáinak. Maga Bismarck, a ki a porosz képviselőházban 1849-iki november 15 én tartott beszédében »a lelkiismereti szabadság nevében« óvást emelt az ellen, »hogy — szavait idézzem—néhány renegát érdekében hallatlan erőszakot kövessenek el egy népességen, mely milliókat számit és a mely őseinek hitéhez hű maradt; ugyanaz a Bismarck 1875. február 9-én, tehát midőn a »Kulturkampf« már folyt, a katholikus egyház ellen elfogadta az előbb kárhoztatott franczia polgári házasságot. Igenis van hazánkban egy vallásfelekezet, mely a házasságot nem tartja szentségnek, noha nem hiszem, hogy ugyanazon felekezet a házasságnak minden benső vonatkozását hitéletére nézve, vagy a családi fenség megőrzésére nézve oly igen közönyösnek tartaná, de ezen felekezet a többi vallásokhoz arányosítva nagy kisebbségben van. Az arány körülbelül ugy áll mint három, tizenkettőhöz. A protestáns felekezetek vallásával a polgári házasság megegyeztethető, de nem egyeztethető meg a római és görög katholikusokéval, de nem egyeztethető meg a görög keletiek hielveivel sem, mert mindnyájuknál a házassági jognak lényege a »szentségben« (Sacramentum) van. És ha a polgári házasság eszméje egyátalán sérelmes a nem protestáns vallásokra; milyen Ítéletet kell mondani arról, ha azt alkalmazzuk azon tiszteletre méltó osztályra, mely hivatva van egy jelentékeny vallásnak hiveit vezetni, értem a görög katholikus és görög keleti papságot. Ezek között Magyarországon FŐRENDI NAPLÓ. 1892—97. II. KÖTET. körülbelül 4.800 pap szemben fogja magát találni a polgári házassággal, mely hitelveivel ellenkezik. Vagy fog kötni házasságot és megjelenik a polgári tisztviselő előtt és tényleg köt házasságot, melyet egyháza kárhoztat, vagy egyházához hiven csak a pap előtt köti házasságát, melyet a polgári törvény nem ismer el. Mindezek mutatják, hogy a polgári házasság behozatala ellen oly akadályok állanak, melyek sehol Európában nincsenek, amelyekre azok nem gondoltak kik ezt proclamálták és a melyeket a codificationál legjobb jogtudósaink is aligha fognak legyőzhetni. Az, hogy a felekezetek külön házassági joggal birnak. vagy hogy agyakori vallás- változtatás folytán a házasfelek változott jogviszonyai mind magukra a házasokra, mind pedig a gyermekekre nézve el nem tagadható bonyodalmakra, visszáságokra ésjogbizonyíaíanságra szolgáltatnak alkalmat; az még nem indokolja azon gyökeres rendszabályokat, melyek midőn mindent nivelliroznak, egyúttal egy egész rendszert döntenek halomra és a melyről tán bizonyos előrelátással mondhatni: »medicina pejor morbo«. Túlzottnak tartom a sok eltérő házassági jognak kiszinezését, mert elvileg csoportosítván ezeket, alig; haladják meg a négyes számot. Az unitáriusok pedig csak épen 71 000-en vannak. Hogy mennyiben akadályozzák akár az államot abban, hogy a törvényesen kötött házasságnak tényét, — mert hiszen csak az a döntő — constatálhassa, akár a hazai bíróságokat, hogy ezen constatált tényre építhessék Ítéleteiket, nem tudom. Mindezen házassági jogok nem uj keletűek és a törvénykezés folyt akadálytalanul, nehézségekkel küzdött, mint minden polyglott államban, kényelmetlen volt sokszor, mint minden odiosus ügy; de egyben megnyugtató volt, hogy minden felekezet a maga hitelvei szerint látta elbírálva, elintézve legsajátosabb ügyeit. Angolországban még több felekezet van, Amerikában megszámlálhatlan, és látták-e magokat az ottani törvényhozások arra indíttatva, hogy általános törvény által erőszakot tegyenek a lelkiismereteken? Hogy a gyakori vallás-cserélés által bizonyos tekintetben a jogrend meg van zavarva, 14