Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-28

XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 103 ralistól, hogy az elvnek levonta a legszélsőbb logikai következtetéseit. Azonban, ha ez tán túlzottnak látszik, egyet senki sem fog tagadhatni és ez az: hogy a liberális eszmék bizonyos tekintetben bontó hatással vannak. A liberalismus az egyént minden hatalmi elnyomás alól kívánja kivonni, azt önjogosulttá akarja tenni, szabaddá akarja tenni, hogy tehetségeit saját érdekében tetszése szerint érvényesíthesse. Az én-nek joga, ez a liberalismus jelszava! De ha a liberalismus vonalán megtaláljuk a szélső elemek rajongóit, sajátságos módon ott találjuk az állami mindenhatóságnak hiveit is. A liberalismus czége alatt mindinkább kiterjesztik az állam hatalmát minden, akár egyéni, akár társulati tevékenységre. (Helyeslések.) Egyoldalú idealismusból indulván ki, az általok szabadelvűeknek hirdetett eszmék az ezek nevében tett intézkedések uralma alá akarják kényszeríteni az életet. Kiszabják — mint Taine megjegyezte — a ruhát és bele akarják kényszeríteni az embert. A nemzetet akarják az ideális intézményekhez^ és nem az intézményeket a nemzet geniusához alkalmazni. (Helyeslések.) A liberalismus tehát kétélű eszköz, melyet a bölcs államférfiú csak nagy óvatosággal kezel, mely óvatosság kétszeresen indokolt Magyarországban, a hol a századok óta kifejlődött sajátlagos viszonyok a mindent nivellirozó eszmék alkalmazását nem igen tűrik. Ha sok építeni valónk van még Magyarországban és pedig van, akkor nern kellene felednünk, hogy még több megőrizni valónk van, hogy a multaknak fenmaradt emlékeiben és institutioiban sok olyan van, a mi a közös kegyeletnek tárgyát képezi. Azok, a kik villogó theoriákkal, kápráztató kosmopolitikus eszmékkel, fényesebb jövővel kecsegtetnek bennünket, azok építeni akarnak nem magyar, hanem importált anyaggal (Úgy van! jobbfelöl.) és a midőn a múltnak alkotásait félretolják és hypotheticus értékű új institutiokat kivannak teremteni, a magyar államot akaratjuk ellen is alig sejtett convulsioknak teszik ki, Itt, ugy hiszem, a skepsis nagyon is indokolt, de még indokoltabb az aggodalom a jövőt illetőleg. Reformálni akarni elvont . eszmék alapján százados intézményeket, melyek a magyar államnak lételével úgyszólván összeforrtak, melyek mélyen gyökereznek egész nemzeti életünkben; megoldani akarni nagy kérdéseket, meiyek^annyi fontos érdeket érintenek, melyeknek megoldása ezen az utón, melyen tervezve van, még sehol sem sikerült; megingatni az egész erkölcsi alapot, melyen eddig a magyar nép éit és a modern haladás nevében érdes kézzel belenyúlni a családi életbe és az államhatalom kényszere által széttörni ezen alapot, a melyen az eddig nyugodott és átvinni oda, a hol az köznapi köntösében elveszti az életnek vallásos eszményiségét: mindez lehet liberális, ez lehet dicső vívmánya az állami mindenhatóság theoriájának; de a magyar nemzet geniusa szomorúan fogja lehajtani fáklyáját, mert saját fiai rontják le azt, a mit őseik bölcsesége alkotott. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezeket elvi szempontból megjegyezvén, az egyházpolitikai programmiiak csak két pontjára kívánok rövid és átalános észrevételeket tenni; tudniillik az anyakönyvek államosítására és a házassági jognak saecularisatiojára. Az államnak joga van saját hasznára anyakönyveket vezetni és ha ezeket életbelépteti, az egyháznak ez ellen semmi kifogása nem lesz, feltéve, hogy annak éle ismét nem lesz ellene intézve. Az egyház saját anyakönyveit éppen ugy fogja tovább vezetni, mint eddig tette, lelkiismeretesen, a lehető legnagyobb pontosSággal. De midőn az államnak ebbeli jogát elismerem, nem lehet rá nem mutatnom arra, hogy ezzel a magyar állam teszi meg az első lépést arra, hogy hü vándortársát magától ellökje; rést üt százados szokásokon, melyekhez népünk korlátlan bizalommal és kegyelettel ragaszkodik; a legfontosabb okmányt, melyhez a családoknak annyi érdeke csatolva, kiveszi biztos kezekből, a hol nem annyira az ellenőrző hatóság szigora, mint inkább az anyakönyvvezető lelkiismerete és Isten előtti felelősége képezte a biztosítékot; és teszi ezt az állam minden kényszerítő szükséglet nélkül, teszi ezt rendezetlen