Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-28

XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 97 gróf Dessewffyvel azt mondom, hogy épen Magyarországon, tekintve a sokféle népiségeket, a szerte ágazó érdekeket, tekintve a cultura sokféle fokozatait, az anyakönyveknek siralmas és sok helyt igazán nem tűrhető állapotát, tekintve az országnak és a nemzetnek jövőjére fontos érdekeit, bátor vagyok azt mondani, hogy ha polgári anyakönyvek nem is léteznének sehol a világon,— nem is beszélve oly államokról, hol nincs nemzetiségi kérdés — mondom, ha fel sem találták volna a polgári anyakönyveket, stb. épen minálunk Magyarország számára kellene azt feltalálni. (Helyeslések.) Akármi történjék is, ennek szükségét nálunk előbb-utóbb be fcgják látni. De a mellette vagy ellene szóló tüntetéseket én — megvallom — nem igen sokba veszem, épúgy, mint az előttem szólott tagtársam. A mi a törvényhatóság közgyűlésein történik, annak egy kicsit legalább is félhivatalos szine van, a mely nekem, megvallom, cseppet sem imponál. De méltóztassék aztán megengedni nekem, hogy viszont azokra a petitiókra sem adhatok sokat, a melyeket egy igen érdemes tagtársunk a ház asztalára letett vagy fog letenni és hogy csak azt feleljem, hogy azok sem fognak engem a legkevésbé sem megingatni jól megfontolt meggyőződésemben. Arra vagyok bátor kérni a méltóságos főrendeket : méltóztassanak szavazatukat nem bizalmi szavazatnak venni a kormány iránt, hanem méltóztassanak szavazataikat az ország érdekében adni és elfogadni a költségvetést. A többi kérdéseket pedig, a melyeket csak röviden érintettem, készületlenségem és csekély tehetségemnél fogva méltóztassanak annak idején tüzetes megvitatás alá napirendre bocsátani. (Helyeslések.) Gyulai Pál jegyző: Schlauch Lörincz, nagyváradi püspök! Schlauch Lörincz püspök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt bátor vagyok megjegyezni, hogy én a költségvetést átalánosságban elfogadom és igy a Dessewffy Aurél gróf ur részéről beadott indítványt nem pártolom. Húsz éve, hogy tagja vagyok e magas háznak és én mindenkor megszavaztam meggyőződésből FŐRENDI NAPLÓ. 1892—97. II. KÖTET. a kormányon ülő férfiaknak azon költségvetéseket, a melyek előterjesztettek. Támogattam őket mindenkor hazafias törekvésükben, de e mellett az egyházpolitikai kérdésekben önállólag gondolkozva, függetlenül szavaztam. Ez az eset áll elő ma is, a midőn én a költségvetést a kormánynak megszavazom, de az általa felszínre hozott egyházpolitikai programmot nem helyeselhetem, minek következtében Szápáry Géza grófúr ő nagyméltósága indítványához járulok. (Helyeslése^.) Az egyházpolitikai kérdések, melyek hónapok óta foglalkoztatják a szellemeket és a melyek annyi szenvedélyt felköltöttek, ma már kimenteiteknek lenni látszanak és azért talán tűimerész vagyok, a midőn a magas ház figyelmét számomra kikérem. Azonban a felvetett kérdések oly határozottan érintik az egyház és állam közti viszonyt és ez által mélyen belenyúlnak a magyar államéletbe, hogy kötelességet mulasztanánk, ha fel nem szólalnánk és a kísérlet veszélyességét feltüntetvén, oda nem mutatnánk azon kiszámithaiian esélyekre, melyeknek nemzetünk kitéve lehet az által, hogy ma, a midőn minden erejét saját megerősítésére kellene fordítania, oly kérdések megoldásával kényszeríttetik foglalkozni, melyek a kedélyeket szétválasztván, a consolidatio művét veszélyeztetik. Senki sem fogja tagadni, hogy csak ott van egészséges államélet, a hol a gondolkozásmód és a reformeszmék szakadatlan egymásutánban haladván, teremtik a közszükségletnek megfelelő űj intézményeket és vagy a régi eszmékből új eszmék, mint fejlődés, vagy elavult állapotokból új állapotok, mint jobbitmány támadnak. Mert valamint a természetben nincsen ugrás, ugy az államéletben a rögtönzések veszélyesek. (Ugyvan!) Minden törvényes intézkedésnek a közönludatban kell előbb megérnie, az élet követelményeiből fejlődnie, hiszen a törvénynek az a hivatása, hogy a felmerülő szükséghez képest vagy rendezöleg, vagy orvoslólag hasson. Nem hiszem, hogy találkozzék valaki, a ki azon állitást koczkáztatná, hogy a felvetett egyhá2politikai kérdéseknek csirája Magyarországnak talajában lenne, hogy ezen eszmék a 13