Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-28

XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. r' honpolgárok közötti jó viszony és vallási béke helyre fog állíttatni, melynek éppen hazánkban föfontosságot tulajdonitok ugy culturalis, mint erősödési szempontoknál fogva; miután továbbá a kormányprogramm legfontosabb részében a polgári házasság elvi kijelentése mellett államjogi és parlamentaris eomplicatiók egész sorozatát látom bekövetkezni és pusztán hatalmi aspiráliók kielégítése kedvéért látom ezen egész programm előtérbe tolását: levonom a consequentiát és a kormányzás további vitelére szükséges eszközöket meg nem szavazom (Helyeslések.) és azért Szápáry gróf úr ő nagyméltósága határozati javaslatához a következő módositványt van szerencsém benyújtani: (Halljuk! Halljuk!) E szavak után: »Mondja ki a főrendiház, hogy a kormánynak lényegében az államot és társadalmat alapjában megtámadó és a vallástalanságot törvényesítő és istápoló egyházpolitikai programmját, nemkülönben e programm körüli eljárását nem helyesli és ahhoz nem is járul,« — té tessék: »Ennek folyományául a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el.« (Éljenzések.) Gyulai Pál jegyző: Zichy Antal! Zichy Antal: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Nem voltam arra elkészülve, hogy az egyházpolitikai kérdésekben ma nyilatkoznom, illetőleg szavaznom kelljen. Azzal a nézettel léptem e terembe, hogy itt a mai napon az 1893 diki költségvetést tárgyaljuk. Minthogy az előttem szólott szónokok elseje magát a költségvetést átalában elfogadta, másodika azonban elvetette, a miben részemről csak következetességet látok, és minthogy én, mint harmadiknak jelentkező, az előttem szólottak igen sok nézetében osztozom, de más következtetésre juíok, mint ők: legyen szabad szavazatomat indokolnom, és méltóztassanak kegyesen elnézni, ha nyilatkozatom nélkülözni fogja azt a logikai rendet, azt a formai gondot, melylyel a tárgy fontosságánál és a főrendiház iránti mély tiszteletemnél fogva tartoznám. Ha valamely idegen elfogulatlanul hallgatná az e teremben elhangzó beszédeket: bajosan hinné, hogy itt a költségvetés van napirenden, hanem azok a javaslatok, melyeknek épen nem létezéséről panaszkodott a tisztelt előttem szóló. Bajos öt e térre követnem és részletekbe bocsátkozva, kritikát gyakorolnom a fölött, a mi voltakép nem létezik, legalább hivatalosan eddig nem létezett és a miről, nem hiszem, hogy a törvényhozás bármely tagjának biztos tudomása volna. A budgetről van szó, melyet én is elfogadok. De bár erről ma kevés szó lesz, méltóztassanak megengedni, hogy legalább röviden indokoljam azon szavazatomat is, melylyel a budget elfogadásához járulok. Én a számoknak átalában csak összehasonlítva birok fontosságot tulajdonítani, de ha laikus létemre netán számokat hozván fel, itt ott egy-két milliócsknt elejtenék, ezért bocsánatot kérek, ezt a luxust, államháztartásunk mai fényes állása egy laikusnak tán megengedi Én tehát, méltóságos, főrendek átnéztem s privata diligentia egybeállítottam tíz évi budgeteinket és e táblázatból azt látom, hogy tiz év óta budgetünk nem fogy, nem apad, hanem folyvást örvendetesen növekszik és valamint a magánembernél, úgy az államra nézve is rossz jelnek tartanám, ha visszaesést észlelnénk, de jó jelnek az olyforma szaporodást, szintúgy örvendetesen kell constatálnom, hogy a deficit, ha jól jegyeztem ki magamnak, 1888-ban érte el tetőpontját, attól fogva lefelé szállt, végre egészen megszűnt és most már 2—3 év óta a pénzügyminister úr felesleggel dicsekedhetik. Visszaélek, érzem, a méltóságos főrendek türelmével, ha az átalános tárgyalás alkalma val bármely részletet érintek, de a jelenlevő cultusminister úr budgetjében van egy furcsa kis részlet, mely nekem szemet szúrt és melyre nézve feltettem magamban, hogy felhozom, noha felhozatott másutt is. Kérdés intéztetett ha jól tudom, az iránt, vájjon mit jelent az, hogy az egyetem-téren egy gyönyörű szép régi épület, melyhez többek közt engem is kegyeletes emlékek csatolnak, most romokban áll és még csak most hívnak össze enquetet, vájjon épitsenek e helyette mást és hová? Ugy tudom, máig sincs e tekintetben elhatározás. Ha én ellenzéki tag volnék a minek lenni nincs szerencsém akkor