Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

76 X. ORSZÁGOS ÜLÉS. legtermészetesebb jogát: saját vallásukat általplántálhatni nemzedékük szivébe. A legféltettebb kíneset oltalmazta meg ezzel szülőknél s gyermekeknél egyaránt. Nem a mai jogállam, hanem azon középkori felfogás veszélyezteti a lélekismeretbeli szabadságot, mely hittagadő és békebontő áldástalan szerepben feldúlja a tűzhelyet s aztán az oltárt sok helyütt s teszi a családfőket s velők az utódokat egyházi te kintetben földönfutókká. Erős tiltakozás hangzott itt tegnap a családi szentélyekbe való állami betolakodás ellen. Mi ez 1 Az állam meg akarja tartani a házasfelek mindegyikének lűzhelyét, vallását, nem engedi meg tehát, hogy vásár történjék a szentélyben, lélekeligérés szóval vagy Írásban. Szabadelvű s legnemesb módon veszi az állam ily módon az ember legféltettebb földi kincsét oltalma alá azon középkori felfogással szemben, mely ablakot is, ajtót is, tetőzetet is kész bezúzni »a szülők természetes jogainak« s a »esaládi szentély jogainak* hangoztatása közben, Isten dicsőségére! Az államnak nem egyesek, tömegek, hanem a lakók összessége lélekismeretének állandóan megnyugtatásán kell közreműködnie. Szeretettel és igazsággal elbánnia fellegvárakban vagy kunyhókban lakó, keitekben vagy mezőkön munkáló népével egyaránt. Ezt tette eddig, ezt fogja tenni ezután is. Az államtörzsnek legerősebb gálya a család, ennek pedig éltetője a vallásszabadság. Értékesítsék ezek ősi kincseiket ezután is szabadon. Ide törekszik a cultusminister úr az új anyakönyvekkel. Nem fog-e azokkal is, miként rendeletével, csalódni? Nem tudom. Annyit azonban tudok, hogy a mesterségesen szított bajt alaposan csakis a polgári házasság és anyakönyvek átalános behozatala enyésztetheti el. Ám menjen tehát a cultusminister ur és a nagyméltóságú kormány most, habár csak egy lépéssel is tovább. Mi őt ezen vándorutján is készséggel követjük. Mivel tehát a bíboros főpap indítványának első része épen a lélekismeretbeli szabadság, a szülők természetes joga, a családi szentélyek érdekében nem fogadható el; indítványának második része pedig még nagyobb bajoknak válhatnék forrásává: joggal várható, hogy a római katholicus egyháznak 22 évig szunnyadt, 2 év óta éber Jélekismerete e tekintetben is meg fog nyugodni s ő mint. legnagyobb és legerősebb, helyeselni fogja az államnak 16 millió lelke ismeretének megnyugtatására irányuló köztörekvését. Az 1868-iki törvény épen a közbéke érdekében, az osztó igazság és családi szeretet, tehát épen az egyházi és családi szentélyek tiszteletbentartása czéljából hozatott, még pedig az igaz keresztyén vallás és az 1868-iki törvény szellemének hatása alatt. A bíboros főpap indítványát el nem fogadhatván, osztozom a cultusminister ur ő nagyméltóságának a parlament e házában is már kifejtett nézetében s neki, valamint a kormánynak, úgyszintén e tekintetben pártokra nem szakadt képviselőháznak a culturharczot azen tövises mezőn megszüntetni akaró áldásos munka alapos és sikeres végzéséhez Istentől áldást óhajtok. Különben a költségvetést elfogadom. (Helyeslések.) Gáll József jegyző: Keglevich István gróf! Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Énrészemről, midőn a költségvetéshez hozzászólni kívánok, eleve is kijelentem, hogy azon vitában, mely ezen költségvetés tárgyalása alkalmával megindult, részt venni nem szándékozom. Azon okokat pedig, melyek erre indítanak, a legrövidebben az által mondhatom el, hogy ha felemlítem tartalmát egy felette érdekes okmánynak, melyet alkalmam volt elolvasni. Paris városának levéltárában van a XV. század végéről származó egy igen érdekes levél, melyben egy hugonotta nemes ember Angliából francziaországi rokonainak megírja múlt és jelenlegi élményeit, a mely levélnek egész első fele ecseteli a legélénkebb színekben azokat a véghetetlen szenvedéseket, melyeken ő és családja átmentek Francziaországban 5 elmondja, hogy hogyan gyilkolták meg feleségét, gyermekét, hogyan égették el kastélyát és hogyan kellett elmenekülnie hazájából. A levél második