Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.
Ülésnapok - 1892-10
?4 X, ORSZÁGOS ÜLÉS. gen levő törvényjavaslatot: az 1892-ik évi | költségvetést, átalánosságban elfogadom, el különösen a vallás- és közoktatási minister ur köliségvetését, mert én, ellenkezőleg a többi nézettel, az ő egész eljárását az 1868-ik LIII. t.-cz. végrehajtásánál mind e mai napig helyeslem s mint a törvényt öntudatosan s consequenter végrehajtő minister iránt teljes bizalommal viseltetem. (Helyeslések.) A tegnap és ma sokat emlegetett 1868: Lili. t.-cz. nem képezi ugyan vallásegyenlőségi vágyaim netovábbját; de azt, a körülményekhez képest jónak és igazságosnak tartom, a melynek rendelkezései — ha azok pontosan végrehajtatnak — megóvják a netalán gyengébb vallásfelekezetek érdekeit. Es én nem tudom, méltóságos főrendek, hogy a kérdéses törvényczikk illetéktelen beavatkozás volna a családi szentélybe s az állam hatalmaskodása lenne a család akarata ellenében. Nem! Mert az, a mit családnak nevezünk, a legritkább esetben egy, de legalább is két személy, apa és anya s ez már nem egy, de rendesen kétféle akarat s hagyján, ha csak az apa és anya akarata szerepelne, e két akaratot a kölcsönös szeretet talán összeolvasztaná; de legtöbb esetben még több, néha nem is illetékes akarat járu) az apa és anya akaratához, mint az anyósé, gazdag rokoné, egyebet nem is említek stb., stb. — s ezen különféle akaratokat kell igazságosan kielégíteni — s ez a törvény kötelessége és ezzel csak jót tesz a törvény a családnak, mert megóvja a család tagjait egyik vagy másik tag hatalmaskodásától és viszont megóvja annak egyik vagy másik tagját az erkölcsi kényszer nyomásától s fentartja közöttök igy a családi békét. Ő excellentiája, Nagyvárad nagyérdemű püspöke, tegnap a szabadelvűségröl szólva, igen szépen mondotta, hogy a szabadelvűség nem czél, hanem eszköz s attribútuma az ember ideális törekvéseinek, —de sajnos s ezt én teszem hozzá, hogy nem minden ember törekvéseinek. Nagyvárad főpásztora igenis bírhat és nem kétlem, hogy bir is e szép szabadelvűséggel, bírhatok azzal én is s egy más harmadik is; de önerőnkből soha sem jutnánk fel arra az általa emiitett magaslatra, a hol az ember erkölcsi személyisége tiszteletben tärtatík s a hói kölcsönös jogbiztosság uralkodik, mert meggátolnának ebben a mindennapi prózai lelkek ezrei, a kik igen is vindikálnák magoknak a jogot, de kötelesség és kötelezettség nélkül. Ideális szép törekvésünk megtörnék az önzés és haszonlesés fekete szikláján! A törvényeknek kell tehát szabadelvűeknek lenniök s azok lesznek akkor eszközeink, hogy elérhessük azon magasztos czélt, hogy e földön az absolut abstract igazságot megközelíthessük s hogy a törvények mentől jobb, mentől átalánosabb védelmet nyújtsanak mindenkinek, egyénnek, családnak, egyháznak s magának az államnak is és mivel én az 1868: LIII. t.-czikket ilyennek tartom s a vallás- és közoktatási minister ur ő excellentiája eljárását is megfelelőnek találom: áttérek a napirendre s még egyszer ismétlem, elfogadom a költségvetést. (Helyeslések.) Zelenka Pál püspök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Eseményszámba megy a tegnapi nap a íőrendiház történetében. Száznál több tag volt jelen. Azok élén első ízben volt itt és szólott kenelteljas és magyar zamatú beszédben, bíboros herczegprimás ő eminentiája. A kath. főpapok és főurak tüntetőleg helyeselve támogatták a bíboros főpap azon indítványát, hogy az 1868-iki LIII. t.-cz. 12-ik szakasza a rótíi. kath. egyház hitelveinek sértetlen megtartása indokából változtattassék meg, vagy pedig abban a »követik« kifejezés nem paranesolónak, hanem csak megengedhetőnek mondassék ki. Cultusminister ur ő excellentiája pedig kifejtette a képviselőházban részletesen előadott ellentétes álláspontját. Sok momentum ragadta meg tehát lelkeinket tegnap. S méltán. Magas látkörböl történt hazánk egyházainak múltjából tekintés a jövőre. Eleven lélekismeret beszélt sérelemről, megnyugtatását követelte hangosan. Mély érdeklődés vette a csalódó szentélyt oltalma alá, melynek beldolgaiba Isten hatalmán és az illetők akaratán kívül senki más nem avatkozhatik. Meleg volt a vágy, az igaz békére valók után, azon két hatalom törekvésében, mely tegnapi nemes mérkőzésében is krisztusi szellemű keresztyénnek s apostoli királyunk
