Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

X. ORSZÁGOS ÜLÉS, t>5 gondolat szóvá, irássá vagy tetté nem lesz, a mikor azon kritika alá esik, vájjon nem sérti e vagy másnak jogát, vagy az állam törvényeit. Az állam törvényei által rendelkezik mindenről, a mi az emberé: földről, vagyonról, sőt még az életről is. Teljesen szabadsággal és korlátlanul semmivel sem birunk a társadalomban, az államban, a mire nézve a közjóra és közmegegyezéssel alkotott törvények minket egyben és másban valamire ne köteleznének. Szabad rendelkezési jog gyermekeinkről! Meri azt mondjuk, gyermekeink a mieink, ezekkel az állam nem parancsol. Ezt föltétlenül talán még azok sem fogják állítani, kik ezt az elvet előtérbe állították a jelen esetben. Hiszen gyermekeinkről rendelkezik az állam a legújabb törvény szerint már három éves korában a kisdedóvodák tekintetében, azután az iskoláztatás tekintetében. Pedig azt hiszem, ez sem csekély és ez sem a vallásos és bármiféle neveléstől független vagy külön tárgy. Igaz, hallottam szülőktől, de azok értelmetlen szülők voltak, a kik azt mondották nekem, iskolai felügyelői jogköröm közepette, hogy ki parancsol az ő gyermekeikkel, ők nem adják iskolába, mert nekik azokra szükségök van, hogy libát és barmot őriztessenek velők. Azt hiszem, ezt a szabadeivü felfogását ezen szülőknek — és nem egy van ilyen — nem fogják magukévá tenni azok, a kik a gyermekekkel való szabad ren delkezést a jelen esetben kívánják. De az állam még tovább megy. Meghatározza azt is, hogy a gyermekek mit tanuljanak, igaz, csak a nyilvános iskolákban és erre volt tegnap több izben utalás, hogy a magán nevelésben nagyobb szabadságuk van a szülőknek. De mondani sem szükséges azt, hogy a gyermekeknek 99%-a a szegényebb, vagy a közép, vagy még a vagyonosabb osztályból valók nagy része is nyilvános iskolába jár, hol neki a tantárgyak megvannak határozva, sőt meg van határozva az is, hogy a vallási oktatást a maga hitfelekezetétől kell nyernie és ez ép oly kötelező tantárgy, mint a többi, mi g a többi tantárgyaknál még a tankönyv is állami birálat alá esik az állam és annak érdekei szempontjából. Hogy a gyermekekkel végezzek ezen az oldalon, mikor fiaink a 19. évet betöltötték, akkor FŐRENDI NAPnó. 1802—97. I. KÖTET. elviszik őket katonáknak és akkor az ember még életével is az államnak adósa. Az állani tehát mindnyájunkkal rendelkezik abban a körben, a melyben azt az állam érdekei kívánják és szabadságunkat csak abban hagyja meg, a miben való eljárásunk sem másnak jogait, sem az államnak érdekét nem érinti. És itt vagyok a kérdésnél, mert kérdem: nem érdeke-e az államnak, hogy miután vannak egyes házasságok, azok által sem az egyik, sem a másik félnek hitbeli meggyőződését, sem a családnak békéjét és nyugalmát háborítani ne engedje, hanem minden eszközt, mely rendelkezésére áll, felhasználjon arra, hogy egyeseknek hitbeli aggályai, mert azok bármely oldalról jöjjenek is, ha egyszer őszinték, a legnagyobb tiszteletre méltók, kiméltessenek vagy épen elhárittassanak, mind pedig a másiknak ugyanazon jogai ne sértessenek és az államnak közbékéje, a családok nyugalma minden tekintetben megóvassék. Ez oly pont, hol az állam érdekelve van, hol az ő érdekei megóvásáról van szó. És még tovább megyek. Midőn az állam a maga érdekeit óvja, ezekkel együtt egyeseknek érdekeit is óvni köteles s óvni köteles nemcsak a külelleuség, nemcsak a belső testi ellenség támadása ellen, hanem óvnia kell szellemileg és anyagilag egyaránt. S vájjon nem kötelessége-e az államnak védelmeznie a gyengébbet az erősebb ellen és intézkednie azon irányban, hogy az erősebb által a gyengébb érdekei ne sértessenek. Mert az emberi természetben van s az semmi irányban sem tagadja meg magát soha, hogy az erősebbnek mindig hajlama van a gyengébbnek akár megkárosítása, akár elnyomása, akár érdekeinek háttérbe szorítása iránt. Az emberi természetnek ezen épen nem dicséretes vonása semmivel sem ellenkezik jobban, mint Krisztus tanával, mint átalában a vallási és erkölcsi érzületlel. Mégis meg nem tagadhatjuk és vájjon tagadhatná-e valaki azt, hogy épen e kérdésben és átalában a felekezetek közti kérdésekben nem egyenlő erővel bírnak azok a különböző felekezetek, a melyek kölcsönös jogköréről és viszonosságáról itt szó van. Távol legyen tőlem panaszképen említeni fel, mert hiszen a három százados történelem ellen kellene panaszt emelnem, de kétséget nem 9