Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

X. ORSZÁGOS ÜLÉS. 63 az, hanem szeretett hazánk minden vallású, nemzetiségű és különösen balsorsú lakosainak földi és túlvilági érdekében is; a leghíresebb német költőnek ismert szavai szerint is, a mit ha kivánni méltóztatnának, el is mondhatnék. Hogy pedig a esaládbeli különféle vallás hová vezet, azt tagadni alig fogja valaki; igy én például láttam egy vallásos embert, ki minden második vasárnap alternative más vallású templomba ment házastársával. A mennyiben pedig ezen közömbösség nem foglal tért, a valláskülönbséget egy családban legnagyobb szerencsétlenségnek tartom, mert a Mindenható által a szülők és testvérek szivébe oltott szeretetet szembeállítja vallásuk esalhatatlansága iránti meggyőződésével, ez pedig a szellemi zsarnokság netovábbja; egyházi szempontból pedig bűnnek is mondható, mert a szülők számára praemium a vallás cserélésre; az 1868: Lili. t.-cz. 12. és 14. szakaszainak kapcsolatban való tartalma e §§ azon rendelete által, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek, ha a szülök egyike vallását megváltoztatja, a gyermeknek hét éve előtt, ezen gyermek a törvény alapján követi az áttért szülőnek vallását. Ennek következménye az, hogy a szülők egyike, de többnyire az anya — ha előbb nem — legalább akkor hűtlenné válik inkább vallásához, semhogy kitenni akarná gyermekeit a vallási különbségökből köztük támadható vallási viszálynak, vagy vallási közömbösségeknek. Mily kinos lehet az ily elhatározás, melynek lelkiismereti fájdalmai élte fogytáig tartanak, csak a halállal érnek véget és épen a halál órájában lehetnek a legkinosabbak, ezt bővebben magyarázni szükségtelen. Elvégre pártolom azért, mert senki sem áll jót azért, hogy ezen törvény meg nem változtatása esetén kiterjesztőleg, még az uralkodóházra is ki fogna magyaráztatni, a mi ha ily kísérlet sikeretlen lenne is, mégis helytelen ellentétekre adhatna alkalmat. A mi pedig az anyakönyvek vezetését illeti, saját tapasztalatból szólok. Én rövid idő alatt 30—40 anyakönyvi kivonatot szereztem be külön féle egyénekről és különféle vidék lelkészeitől és valamennyi ugy tartalmi, mint alaki tekintetben teljesen kifogástalan és a legnagyobb pontossággal vannak vezetve. Mig ellenben egy minden iparkodásom daczára ki nem nyomozható hatóság által kiállított okirat némely tartalma az egyházi keresztlevelekkel szemben sem felel meg a valóságnak. Ha ez igy van. mostan, egy magasabb politikai hatóságnál mi fog történni akkor, ha az alantasabb közegekre bizvaleend az anyakönyvek vezetése, melyektől függni fognak annyi egyén és családnak és államnak közvagyoni és számos más érdekei. Mindezek után kijelentem ismételten, hogy pártolom a herczegprimás ő eminentiája által benyújtott javaslatot. (Élénk éljenzés.) Gáll József jegyző : Szász Károly püspök úr ő méltósága! Szász Károly püspök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Midőn először van szerencsém e mélyen t. főrendiházban felszólalni — hogy felszólalok, erre kötelesség bív fel — megvallom, bizonyos félelem lep meg, midőn magamat a méltóságos főrendek nagy részével mintegy szemben találom. Annak a kettős veszélynek vagyok kitéve, hogy gyengeségem érzetében vagy elhallgassam meggyőződésemet, a mire nem vagyok képes, vagy talán véteni találok azon mélyen érzett köteles tisztelet ellen, a melylyel a méltóságos főrendiház minden tagja iránt és igy a túloldalon ülő t. tagjai iránt is szivem szerint viseltetem. Azért engedelmet kérek arra, hogy a tegnapi és részben a mai vita által felébresztett és megszilárdított nézetemnek őszinte kifejezést adhassak, igérve, hogy a parlamenti illeni és szokások ellen, melyeknek egykor, bár rövid ideig és bár oly régen, hogy azokból már kijöhettem, részese valék, véteni, vagy azokon túllépni nem fogok. Parlamenti szokás, hogy a midőn az ország egyévi költségvetése tárgyaltatik, akkor oly tárgyak is, melyek inkább a levegőben, mint a költségvetésben vannak, melyek a költségvetésnek egyetlen tételével sem hozhatók szoros összefüggésbe, felvettetnek a vita tárgyaiul. E szokást követi a méltóságos és nagyméltóságú főrendiház is jelenleg, midőn a költségvetés általános tárgyalásánál az a kérdés vettetik fel, melyet talán nem egészen helyesen elkeresztelési kérdésnek neveznek, s a