Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.
Ülésnapok - 1892-10
m X. ORSZÁGOS ÜLÉS. Igen jól jegyezte meg a képviselőház egyik szónoka, hogy e téren a végleges diadalt soha sem a nagyobb erkölcsi erő, hanem a nagyobb kíméletlenségnek, a nagyobb türelmetlenségnek a családi élet szentélyébe valő behatolása aratja. Az is mondatott, hogy a szülök szabad elhatározási jogának azért is kell érvényesülnie, mert különben megzavarja a családi békét. De nem a gyermeknek ebben vagy abban a vallásban való neveltetése az, a mi a családi békét veszélyezteti, mert ketté van az szakitva már akkor, mikor a vegyes házasság létrejön, mert a különböző vallás ott van, mihelyt a házasság megköttetik, pedig ezt a szakítást nem törvény idézi elő. Felhozatott többek részéről, hogy itt az állami omnipptentia tartatik szem előtt, az pedig mindig veszélyes. Szerintem az nem állami omnipotentia, ha a felekezeti kérdésekben az állam intézkedik. Mi történnék akkor, ha a különböző felekezetek hitczikkelyei egymással ellentétben állván, a felekezeti viszonyok rendezése a felekezetekre bízatnék. Hisz akkor azok soha sem lennének rendezve. Az államnak kell kezébe vennie a rendezést mindenekelőtt a béke biztosításáért. Az államnak kell intézkednie ugy, hogy mindenik félnek joga megóvassék. Sokat mondhatnék még, de sajnos, oly körülmények, a melyek megváltoztatása nem áll hatalmamban, kényszeritnek, hogy hosszasan ne beszéljek és minden egyes részletre ki ne terjeszkedjem. De legyen szabad mégis hivatkozom valamire beszédem záradékául. (Halljuk!) Magyarországnak általam szeretve tisztelt, becsült és siromig becsülendő herczegprimása hangoztatta azokat az örök emlékezetre méltó, márványra vésendő szavakat, hogy ha különböző oltárnál imádjuk is az Istent, de van nekünk magyaroknak egy közös oltárunk, hol mindnyájan találkozunk és ez az oltár a hazaszeretetnek szent oltára! (Éljenzés.) Vallásos, hazafiasán érző szivéből, emelkedett lelkéből jöttek ezek a szavak és ezért azok szivemhez, lelkemhez szólottak. Én is azon meggyőződésben vagyok, hogy ha különböző oltárnál imádjuk is az Istent, de egy Istent imádunk. Az oltárok lehetnek különbözők, de az Isten egy. Az Isten nem arra néz, hogy egyik vagy másik teremtménye melyik oltárnál imádja őt, hanem arra, hogy imádja e és szívből, lélekből imádj a-e őt. (Mozgás.) Volt egy korszak ennek a századnak elején, mikor egyes emelkedett lelkű férfiak a vallási egyesülés ideájával törekedtek a békére. Ezek közt volt a többek közt Guzmics Izidor is. Az idea szép volt. A magyar állam, a magyar nemzet jól felfogott érdekében állott, hogy ez az idea testet öltsön és az életben realizálva legyen. Az ideák sokszor igen szépek, de a gyakorlati életben — fájdalom — nem realizálhatók s ettől ma távolabb állunk, mint állottunk e század elején. De egyet megtehetünk. Megtehetjük azt, hogy ha hitczikkekben nem egyesülhetünk is, egyesüljünk a szeretetben. A hitczikkek elválaszthatónak ugyan, de a melegen dobogó sziv meleg érzése és a kölcsönös türelem egyesítsen kölcsönös szeretetben. Hiszen isteni Megváltónk is azt mondta: akkor ismerem meg tanítványaimat, hogy ha egymást szeretik; hiszen az apostolok tanítanak minket arra, hogy az igazi szeretet mindent eltűr, mindent remél és mindent elfed. Az igazi szeretet eltűri a különböző vallásos meggyőződést, az igazi szeretet remélni engedi, hogy az idő haladtával a különféle felekezetek egymáshoz közelebb jutnak ; a szeretet elfed mindent és elfelejteti azokat a sérelmeket, melyeket, tájdalom, a múltban egyik vagy másik felekezet a testvérfelekezettől vett. Egyesüljünk hát a szeretetben; azon szeretetben, mely keresztény elvünk! Egyesüljünk a hazának szent oltára körül; hiszen minden magyar hazafi erejére szükség van a jövendő megpróbáltatások nehéz napjaiban. História est magister vitae, a történelem az élet tanítómestere és ez a történelem gyakran igen komoly ieczkét ad. Itt van előttünk Lengyelország példája. Lengyelországot honfitársainak össze nem tartása, honfiainak egyet nem értése döntötte bele abba a sirba, a melyből mai napig sem volt képes kiemelkedni. Legyen ez reánk nézve intő példa! Egyesüljünk a szeretetben, mint hazafiak a haza oltára körül, hogyha szükség lesz a közreműködésre, egye-