Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-9

IX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 43 sincsen joga őket ebben megakadályozni és ha ez mégis megtörténik, akkor ez sérelem az atyára, sérelem a gyermekre, sérelem a családra nézve; szabadon marad a test, de le lesz igázva a lélek. Az állam önkényileg a szülők helyét fog­lalja el, a gyermeknek oly vallást ad, a milyet ö akar; oly morált ad, a milyet ő akar és mivel a lélek fórumában a kényszer sikert nem arat­hat, előáll az a veszedelem, hogy a gyermek mindkettő iránt megzavarodik, vagy épen el­veszti mindkettőt. A mint ezt a tapasztalás is bizonyítja az által, hogy a vegyes házas­ságok legnagyobb részben előmozdítják a val­lási közönyösséget. Ha azon elv állíttatik fel, hogy az állam­nak joga van a családokban a vallást meg­állapítani, akkor legyen az illetőknek bátorságuk levonni a logikai következtetést, legyen bátor­ságuk e gondolatot végig gondolni. Ha az állam a család irányában ennyi hatalommal rendelkezik, akkor ezen elvben rejlik az is: hogy vallás, morál, tán maga az Istenben való hit is az állam akarata alatt áll. A mit tán a legszabadelvűbb lelkiismeret sem lesz hajlandó elfogadni, De visszatérek az 1868-iki törvényre. Ezen törvénynek kihirdetése után — katholicus elvek szerint — minden vegyes házasságnak meg­áldatását katholicus részről be kellett volna tiltani, mivel a mindkét nembeli gyermeknek a katholicus vallásban való neveltetése kellő­leg biztosítva nem lehetett. Azonban miután ugyanazon törvénynek 14. szakasza a gyermek vallásának végleges meghatározását a 7. évig függőben tartja, a mennyiben a nem katholicus szülőt feljogosítja áttérés esetében a 7 éven alóli gyermeket magával átvinni; miután továbbá ugyanannak az 1868-ban a népiskolai közoktatás tárgyában hozott törvénynek 6-ik szakasza a szülőknek megengedi, hogy gyermekeiket »bármily valiású magán- és nyilvános intézetben neveltethessék«, — neveltethessék — ismétlem a törvény szavait, a mihez keresztény felfogás és átalában egész Európában dívó meggyőződés és törvények által biztosított gyakorlat szerint a vallás is tarto­zik; ennek következtében az egyház az addig követett gyakorlatán mit sem változtatott, hanem a hol a szülők közös elhatározással mindkét nembeli gyermekeik katholicus nevel­tetését megígérték, nem vonta meg tőlök az egyház áldását. Protestáns polgártársaink ebben sérelmet láttak, pedig eltekintvén attól, hogy ugyanazon eljárási mód, ugyanazon szabadság nekik is biztosítva lehetett, eltekintvén, mondom, ettől, a katholicus egyház nem tett egyebet, mint a mit Poroszországban a szigorú lutheránusok tettek. Ugyanis, a midőn ott a polgári házasságot behozták, ők 1880-ban maguknak külön egy­házi törvényt alkottak, melynek, a 12. sza­kaszának 4. pontja igy szól: egyházilag egybe nem adhatók: »oly vegyes házasságok, melyek­nek megkötése előtt az evangélikus rész, összes gyermekeinek a katholicus, vagy más, nem evangélikus vallásban való neveltetését meg­ígéri* . Ezen egyházi törvényt I. Vilmos király és császár az államminister meghallgatása után 1880. Julius 27-én szentesitette, az Porosz­országban ma is érvényben van és ott azt senki sem tartja az államtörvények elleni sére­lemnek és a roppant kisebbségben lévő katho­likusok ez ellen nem panaszkodnak. Magyar­országon más felfogás uralkodott. A katholicus egyház gyakorlata ellen mind sűrűbben fel­merülő panaszok az 1879: XL. törvényczikk 53. § ának megalkotására vezettek, a hol már büntetés alá vonatik az, a ki az 1868: LIII. törvényczikk ellenére valakit 18 éves kora előtt más vallásba felvesz. A törvénynek ezen intézkedése logikailag az 1868-iki törvényneK csak 1—8. §-aira vonat­kozhatik, mert ezen szakaszok szabályozzák az áttérési és átvételi formaságokat; de már a törvényjavaslatnak országgyűlési tárgyalása alatt mindenki azon meggyőződést nyerte — a mit azután a tapasztalás is bebizonyított — hogy e törvény értelmezése oly térre fog sodor­tatni, a hol a legveszedelmesebb következ­ményeket vonhatja maga után, tudniillik, hogy be fog hatni a vallás belügyeire, a lelkiisme­retek fórumába és fel fogja eleveníteni a multak­nak keserű küzdelmét. Magam is részt vettem e méltóságos ház­6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom