Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-9

ÍX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 41 kütőnféleképenértelmeztetett. No már ez a jelen törvényre rá nem illik, mert e törvény mindig egyformán interpretáltatott és magyaráztatott. Bizonyítja ezt az átalános, előbb idézett körrendelete a boldogult herczegprimásnak; de bizonyítják azon soknetnü panaszok is, melyeket ujabb időben a törvény ellen hangoztatnak, mert azok mind abból indulnak ki, hogy a törvény imperative, határozottan s világosan rendelkezik. Itt tehát szerintem az interpretatio, melyet ő herczegsége javasol, teljesen egyértelmű a törvény módosításával, így aztán mindaz, a mi a törvény módosítása elten felhozható s felhozatott, az interpretatio ellen is felhozandó. De viszont méltóságos főrendek, az a megnyugtató momentum, melyet azelőlt emiitettem a törvény módosításával szemben, természetesen fennáll az interpretalionalis szándékkal szemben is. S e momentum, hogy ismételjem, abból áll, hogy az egész vita lefolyása alatt senki sem nyilvánította az 1868: LIII. t.-czikket változhatatlannak, sőt többen olyanok, kik a törvény rendelkezését elvben helyeslik, azt mondták, hogy igenis, e módosítás, tehát az interpretatio fontolóra veendő akkor, mikor a polgári átalános törvénykönyv lesz napirenden, mikor a családi s házassági jog fog codiíieáltatni. És ha e momentum megnyugtató hatását fokozhatom azon kijelentésemmel, hogy e nézetében én is osztozom, hogy e nézet niucs ellentétben az enyémmel, hogy e nézettel szemben soha ellentétes álláspontot nem foglaltam el, akkor e kijelentést igen szívesen meg is teszem. Ezek után fen tartva magamnak, hogy a vita folyamában, ha szükség lesz rá, esetleg ismét felszólaljak: a magam részéről kérem a méltóságos főrendeket, hogy a költségvetést elfogadni méltóztassanak. (Élénk helyeslés.) Schlauch Lörincz püspök: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! A vallások, illetőleg a vallásfelekezetek és a magyar állani közti viszony törvényes szabályozása ma nincsen napirenden; de a kérdés, mely két év óta hullámzásban tartja a kedélyeket, azt érinti és azért, de más tekintetben is kényes természeténél fogva nagy óvatosságot igényel, nehogy a pillanat hatása alatt vagy az államhatalom FŐRENDI NAPLÓ. 1892 — 97. I. KÖTET. tekintélyének előtérbe állítása által, vagy partialis érdekek részrehajló megítélése, vagy épen a megtorlás"czímén az oly térre sodortassák, a melyen a gordiusi csomót tán ketté lehet vágni, de a metszés hosszú időkre tátongó sebhelyei képezhetne a magyar állam testén. A mai beteges vergődés csak symptoma, a betegség gyökerei mélyebben fekszenek. Logikai hatása az egy elvnek, mely mivel természetellenes, végfejlődésében csak convulsiokat okozhatott. Az elv, mely a mai kényelmetlen állapotokat felidézte, a bajnak gyökerei az 1868-iki LIII. törvényczikkben vannak. A mondott törvény ugyanis ideiglenesen szabályozza a keresztény vallásfelekezetek közti viszonyt és a 12. §. szerint a vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiuk atyjuknak és a leányok anyjuknak vallását követik. Ugyanezen szakasz második bekezdése kizárja a szülőknek szabad egyezkedési jogát, tehát az államhatalom nevében megköti azoknak szabad akaratát, szabályozza a családi gyermeknevelést, mely pedig a szülőknek Istentől adott joga, a gyermekekre reáparancsolja a vallást és igy belenyúl nemcsak a család, hanem a lelkiismeret szentélyébe, a mi pedig a törvényhozás jogkörén kivül áll és a mit az állami rendelkezés jogkörén kivül állónak tekintettek Európának müveit nemzetei, mert egyiknek törvénykönyvében sincsen hasonló ren delkezés. A szomszéd Ausztriában például ugyancsak az 1868-iki május 25-én hozott törvény a szülőknek szabad elhatározási jogát biztosítja; nálunk a fél évvel későbben hozott törvény őket e jogoktól megfosztja. Ott a jog szabadságában fejlődés, nálunk ugyané téren az 1790—91-iki törvény ellenében visszaesés. Poroszországban a neveléshez tartozik egyszersmind a vallásoktatás. E fölött elvileg az határoz, a ki a gyermeknevelést jogosítva van intézni. Vegyes házasságokban közjogilag az az elv fogadtatott el, hogy mindkét nembeli gyermek, mig az »annus discretionist« (14 év) be nem tölti, az atyának vallásában neveltessék. Azonban ez csak azon esetben áll, ha az 6