Főrendiházi napló, 1887. V. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.
Ülésnapok - 1887-75
1 LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS, tenni jelentést, melyek a lefolyt szünet alatt a főrendiházat érték. Folyó évi augusztus 81-én Marülavölgyben Hertelendy József, a főrendiháznak élethossziglan kinevezett tagja végezte be élte 58-dik évében tevékeny életét. A dicsőült 1860-tól mint alkotmányos szolgabíró, majd mint törvényszéki elnök, majd mint Torontál vármegye főispánja és a fennállott n.-kikiudai kerület főkapitánya és az 1876/7-diki délvidéki árvizek alkalmával mint teljhatalmú királyi biztos s a felső torontálmegyei vízszabályozási társulat kormánybiztosa szolgálta hazánk közügyeit. 1878-ban Versecz város kormánybiztosa, 1879-ben a bégavölgyi vízszabályozási társulat kormánybiztosa lévén, oly nagy szolgálatokat tett, hogy azok Urunk és Királyunk legmagasb tudomására jutván, a SzentIstván rend lovagkeresztjének adományozásában, 1885-ben pedig a főrendiház szervezésekor a főrendiház élethossziglani tagjává történt kineveztetésében nyertek legmagasb elismerést. Ezen kiváló tagtársunkat folyó évi szeptember hó 10-én sirba követte Blankeustein Károly gróf cs. és kir. kamarás, e háznak örökös jogon tagja és a történeti nevezetességű grőf Blankenstein család sarja, a ki éltének 77. évében Döblingben végezte be földi pályáját. Alig egy héttel később szeptember hó 17-én Bécsben érte utói végzete Szentkereszty Ferencz bárót, e ház választott tagját. A boldogult a birói pályára lépvén, a budapesti kir. törvényszéknél mint biró, utóbb pedig mint a kolozsvári kir. táblának bírája teljesítette kötelességét hazája iránt. Nagy reményekre jogosított, szerény egyénisége által kitüntetésnek és közkedveltségnek örvendett ezen tagtársunk életfonalát élte delén metszette szét a sors keze. Ugy hiszem, hogy a méltóságos főrendek óhajának adok hü kifejezést, a midőn indítványozom, hogy a mélt. főrendek e veszteségeken érzett fájdalmas részvétüknek jegyzőkönyvükben kifejezést adni méltóztassanak. (Helyeslés.) A méltóságos főrendek ezt elfogadják. Van szerencsém jelenteni, hogy Mikos János báró, a főrendiház örökös jogú tagja, főrendiházi tagsága jogosultságának megszűnését az elnökségnek tudomására hozta. Az elnökség ezen körülményt az igazoló bizottsággal közölte. Tudomásul vétetik. Maros-Torda vármegye törvényhatósági bizottsága Pozsony vármegye föliratát illetőleg pártoló föliratot küldött be. Egyelőre tudomásul vétetik. Kérem méltóztassék a m. kir. belügyminister úr ő excellentiájának 3477. sz. átiratát felolvasni. Gáll József jegyző (olvassa a belügyminister átiratát, a melyben tudatja, hogy október 4-ikén o Felsége nevenapján a várbéli helyőrségi templomban ünnepélyes nagy mise lesz). Tudomásul szolgál. Elnök: Schuster Konstantin püspök ö nagyméltósága indítványt kíván tenni. Schuster Konstantin: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Nemes őseinktől átvett ama szent érzet, mely kebleinket buzdítja, a méltóságos főrendeket egyszersmind arra is ösztönzi, hogy jobbágyi tántoríthatatlan hűségöknek kifejezésével, üdv- és szerencseki vánataikkal környezzék mindig a magas királyi trónt, valahányszor Felséges urunk és királyunknak örömünnepe van. Ily örömnap virrad ránk, méltóságos főrendek, holnap, midőn legkegyelmesebb urunk és apostoli királyunk legdicsőbb nevenapját üli. Ehhez járul jelenleg egyszersmind ama legnagyobb öröm és hálaadás, hogy Felséges urunknak, a legjobb szívű királynak és legalkotmányosabb fejedelemnek, az alattvalóit igazán szerető, a világ által a legmélyebb tiszteletben részesülő és a mint átalánosan tudva van, magas fejedelmi hivatásának egész odaadással élő királyi fejedelmünknek drága életét az isteni gondviselés megóvta a mi számunkra és nemzetünk nagy örömére. Ismervén a méltóságos főrendek érzelmeit, bátor vagyok tiszteletteljesen indítványozni, hogy a méltóságos főrendek ezen örömnap alkalmából üdv- és szerencsekivánataikat teljes hódolattal a nagyméltóságú elnök ur útján a legjobb, a legigazságosabb s a legnagyobb fejedelem trónjának zsámolyánál tolmácsoltatni méltóztassanak. (Átalános élénk helyeslés.)
