Főrendiházi napló, 1887. V. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-81

4S LXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. zői kell, hogy legyenek és szerződési természetök nem engedi meg azt, hogy feltételeik egyoldalúlag, hanem mindenesetre kölcsönös tárgyalások alapján állapíttassanak meg; a gyakorlat azonban — hiába —- százezerszer igazolja, hogy az érdekellentéteknek, melyek kétségkívül meg vannak, kiegyenlítését vajmi bajos elérni és azért bajos követelni még theoriában is azt, hogy egyes kereskedelmi szerződések kielégítsenek mindenkit, a ki azok által érdekelve van. Hiszen hogy egyebet ne mondjak, méltóságos főrendek, már csak a fogyasztók és termelők érdekei közt is, vannak in theoria különbségek, a melyek kiegyeztetése a legnehezebb feladatok közé tartozik. A kormány már programmjábah kimondta, hogy a szabad forgalomnak, a kereskedelmi szerződéseknek híve, ennek következtében törekvése mindig az volt és lesz, hogy viszonyainkat kereskedelmi tarifális szerződések utján szabályozzuk, ez pedig theoretice is helyes. Azt a kormány sehol sem mondta, sem itt, sem másutt, hogy ezen szerződésekben mindenei van érve, hogy ezen szerződésekkel minden igényünk ki van elégítve. A kormány csak azt állítja és állithatja itt is, hogy mindent elkövetett, hogy az adott viszonyok és körülmények közt Magyarország érdekeit érvényesítse. Tehát méltóságos főrendek,hogy ha a theoria álláspontján állva is igazságos kritikát akarunk mondani, lehetetlen, hogy a fen forgó viszonyokat figyelembe ne vegyük és Ítéletünk megalkotásában ezen tényezőket is ne vegyük számba. Milyen a helyzet Európában és a tengeren túl 1 Hiszen valóban nem kell mondanom ő méltóságának, nagyon jól fogja tudni, hogy épen ez idő szerint ugy a tengeren túl, mint Európa legnagyobb, legelőrehaladottabb államaiban minden inkább uralkodik, mint a szabad kereskedelmi felfogás. Hiszen majdnem minden állam a védvámrendszernek bizonyos nemét kívánja meghonosítani. Legyen szabad a mi érdekeink szempontjából csupán Franciaországra hivatkoznom; legyen szabad utalnom Németország magatartására a legújabb időkig. És, méltóságos főrendek, e helyzetnek a signaturája nemcsak abban keresendő, hogy a védvámos elvek magokban emelkednek győzelemre, hanem nem egy államra a védvámos rendszert az oetroyálja, hogy részben közgazdasági, részben pénzügyi viszonyai a vámok tekintetében érdekelve vannak és azután az egyes kevésbé fejlődött nemzetek látván az iparilag és gazdaságilag előrehaladottabb államokban a védvámos rendszer híveinek szaporodását és ezen tendentiák érvényesítését, ugyan rossz néven vehető-e az, ha a gyöngébb államok is ezen eszközhöz akarnak nyúlni ? így tehát az ítélet megalkotásánál lehetetlen számon kivül hagyni az uralkodó áramlatot és törekvéseket és ha ezekkel szemben a magyar kormány rámutathat arra, hogy épen az adott viszonyok és körülmények közt tarifaszerződések köttettek in optima forma, akkor lehetetlen azt nem mondani, hogy igenis vivmánynyal állunk szemben, a melyre a szerződéses kormányok méltán utalhatnak és a melyre nézve méltán mondatott, nem ugyan mi mondtuk, de mondatott az igazságos kritika révén, hogy ez nagy politikai esemény, melyet különben még oly férfiak is constatáltak, a kiknek közgazdasági működése legkevésbé sem mondható elfogultnak s utalhatnék e tekintetben akárhány hires franczia nemzetgazda véleményére. Igen, méltóságos főrendek, theoriában is ama körülmény, hogy adott viszonyok és helyzet mellett sikerült tarifális szerződéseket kötni, igen jelentékeny haladást képez, a melyre nézve csak az volna kívánatos és ebben a tekintetben csatlakozom a méltóságos főrendiházi tag ur óhajához, hogy a további fejlesztés és fejlődés e részben el ne maradjon és e tekintetben a magyar kormány, hiven pro grammjához, kötelességét teljesíteni fogja. (Helyeslés.) De azt is méltóztatott mondani a beszéd első részében, hogy ezen kereskedelmi szerződéseknek az is egyik legnagyobb hiánya, hogy stabilizálnak bizonyos állapotokat, melyek a szabad kereskedelem szempontjából legkevésbé sem kívánatosak. Tény az, méltóságos főrendi ház, hogy igenis vannak dispositiok, vannak vámtételek, a melyek tényleg jelenlegi magasságukban köttetnek meg; de én merem állítani azt, hogyha mindjárt nem is elégít ki bennün-