Főrendiházi napló, 1887. V. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-81

LXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 39 lesz az az ádáz rovar, mely nekünk már aniryi bajt okozott. Különben mélt. főrendek, csakis kölcsönös engedmények árán lehet végleges alkut kölni és hogy egy ilyen complicált szerződést kifogásolható tétel nélkül lehetne készíteni: az tiszta lehetetlenség. De nem is annyira, a részletek, hanem az elv itt a mérvadó és egy nagy munkával felépített épületnek egyes köveit kirántani mindig veszélyes. Miután tehát meg vagyok győződve arról, hogy közgazdaságunk hivatott őrei minden lehetőt megtettek, hogy az adott körülmények közt a legjobb helyzetet biztosítsák számunkra; miután iovábbá az egész dolog azt a benyomást teszi rám, hogy az új szerződés által adott alap ránk nézve tetemes előnyt nyújt a régivel szemben: az előttünk fekvő törvényjavaslatot ugy átalánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Helyeslés.) Gyulai Pál jegyző: Kautz Gyula! Kautz Gyula: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Nem volna sem időszerű, sem ildomos az előttünk fekvő törvényjavaslatokra nézve az ügy jelen állásánál érdemleges vitatkozásba bocsátkozni s azért még annyi részletbe sem akarok belemenni, a mint az előttem szólott méltóságos gróf ur tette. Tekintettel azonban az előttünk fekvő törvényjavaslatok rendkívüli jelentőségére, melynél fogva Európa annyi kiváló parlamentje igen behatóan — és nem egészen felületesen, mint azt előttem szólott méltóságos gróf ur méltóztatott megjegyezni — igen behatóan foglalkoztak vele, de különösen azon rendkívüli jelentőségnél fogva, a melylyel a szerződések Magyarországra nézve birnak és mely jelentőségnél fogva bátran mondhatni, hogy talán évtizedek óta nem feküdt a mélt. főrendek előtt fontosabb érdekű elhatározás: engedjék meg a mélt. főrendek, hogy igénytelen nézetemet és szavazatomat a pro és cöntrák lehető iegiárgyiasabb hangsúlyozásával röviden indokolhassam. {Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslatokban foglalt szerződéseket hivatott és nem hivatott részről olyanoknak tüntették fel, mintha általok egyszerre Közép-Európa egész arezulata, alapjai és állapotai megváltoznának, mintha egy igazi bőség szarúja az előnyöknek szállhatna e szerződések alapján az országokra és népekre. Nem egy részről, előkelő, különösen külföldi publicisták részéről, utalás történt arra, hogy ezen szerződések a XIX. század legnagyobb eseményeinek egyikét képezik, hogy bizonyos tekintetben fölélesztését és egy új, gyakorlatibb irányú reslauratióját képezik az egykori hármas szövetségnek. Utalás történt arra, mintha a XIX. századnak — e fénylő századnak — befejezése tulajdonkép ezen szerződésekben találná leghűbb kifejezését. Voltak olyanok is. a kik azt mondták, hogy a szerződésekkel minden el van érve, a mit közgazdasági tekintetben a népek és országok józanul követelhetnek és kívánhatnak. Én, mélyen t. főrendiház, ezekben a túlmagasztaló dicséretekben résztvenni nem akarok és bár készségesen elfogadom az előttünk levő javaslatokat és nem is tudom, hogyan találkozhatnék egyhamar valaki, a ki a felelősséget magára vállalhatná, hogy visszautasítsa: legyen szabad magamat kimagyaráznomfés felfogásomat, bár csak igen röviden, néhány szóval indokolnom, különösen pedig azon irányban való felfogásomat, hogy az előttünk levő szerződéseket egészen kielégítőknek és megfelelőknek nem tartom. Mint a szabad kereskedésnek és forgalom szabadságának hive és pedig nemcsak átalában, de hazánkra nézve is híve, nem tekinthetem megfelelőknek és pedig nem találom meglehetősen rideg és korántsem fellengző nemzetgazdasági eszményeimnek megfelelőknek az előttünk levő szerződésekben kifejezésre jutó elveket és az azokban megállapított tényeket. Nem találom megfelelőknek különösen azért, mert azok legalább igen sok irányban alig jelentenek egyebet, mint stabilizálását, megrögzitését egy meglehetősen hiányos és félszeg vámpolitikai rendszernek, egy oly rendszernek, mely az európai nemzetközi kereskedésben két évtized óta felfogásom szerint egészen hibás irányokat teremtett, mesterséges fejlődést alkotott ott, a hol természetesnek kellett volna előállnia és az. európai, különösen a középeurópai népeket a,, vámretoi'siók és repressáliák végtelen hosszú