Főrendiházi napló, 1887. V. kötet • 1891. október 3–1892. január 4.

Ülésnapok - 1887-76

LXXVÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. 7 ., Én iigy. contempláltam a dolgot, hogy lett volna állami administratio, de lett volna ö Fel­sége által élethossziglan kinevezett fizetés nélküli főispán,aki a megyék bizottságával egyetemben ellenőrizné a kinevezett hivatalnokok sáfárko­dását és, a ki mindenesetre oly tekintélylyel bírna, hogy ezen ellenőrzést erélyesen és kellően gyakorolhassa. Ezen főispánok a főrendiháznak tagjai lettek volna, a hol a megyéket és azok kívánságait és szükségleteit képviselték volna. Ha ez igytörténik vala, megvagyok győződve, hogy nem lettünk volna sem a régi, sem az akkor eontempláít főrendiházban tanúi bizonyos eseményeknek, a melyek bennünket most elszo­moritanak. Ily control mellett, méltóságos fő­rendek, én az államosítást nem elleneztem volna. De hogy abba a reformba, a melyet e törvény­javaslat contempiál, az ember belenyugodjék, ahhoz igen nagy hitének és bizalmának kell lennie, mert itt nézetem szerint hibás eljárás köveüetik. Mi decentralisaljuk az igazságügyet, mikor annak egynek és egységesnek kell lennie, a miért is ez a decentralisatio az ország különböző részeiben, a különböző divó szokások és körül­mények folytán bajosan lesz elérhető és centra­lisaljuk az administratiót, a melynek pedig a vidékek és országrészek bizonyos szokásaihoz és körülményeihez kellene hozzá simulnia. Én, mint mondám, ezt a kinevezési rendszert a ter­vezett módon semmi esetre sem tudom pártolni, mert a kinevezett hivatalnok sohasem részesül a közönség részéről annyi bizalomban, mint a választott hivatalnok. A kinevezett hivatalnokokkal rendelkezhetik egymásután bárki, a ki a kormányra jön, mert a kinevezett hivatalnokoknak hitök nincs. Ezeknek csak egy az istenök és ez a rubrica, a miért is ez a hivatalnoksereg mindjárt a bureaucratiát fogja megteremteni, ez pedig reánk semmi jót sem fog hozni. Igen sokszor hallottam és hallom gyalázni a megyéket, a rossz administratiót és a vissza­éléseket. Megengedem, hogy vannak itt-ott visszaélések; ámde hol tapasztaljuk ezeket? Ott, a hol azok a hires kortesfőispánok vannak, a kik mindent egy kaptafára vernek, a kik a bika­herélést és a bába kinevezését is politikai szem­pontból foganatosítják. Ilyen helyeken persze hogy rossz a megyei administratio, mert az ilyen főispánoknak más gondjuk nincsen, mint csakis az, hogy a választókerületek kormány­párti képviselőt válaszszanak. Minthogy ez a fő, s a többi mind mellékes, ilyen megyékben tehet­nek a tisztviselők, a mit akarnak, csak legyen meg a korteskedés. De vannak ellenben tiszt­viselők, kik a kor színvonalán állnak és jól meg­felelnek azon nagy követelményeknek, a melye­ket tőlük a mai kor megkíván. Ennél a kinevezési rendszernél attól tartok, a mint ezt már előbb is jeleztem, hogy abureau­cratia nagyon lábra fog kapni, a mely valahol másutt lehet is, de bizony nálunk a magyar vérhez nem illik. Nekünk ez nem való, mert el fogja nyomni összes szabadságainkat. Hiszen látjuk, hogy ez a centralisatio és bureaucratia még a köztársaságokban is elnyom minden szabadságot. Az ilyen államosításnak végső ideálja az a falanster, melyet Madách Imre oly gyönyörűen állított elénk az »Ember tragédiájáéban. Én erre a czélra nem kívánok közreműködni. De különben van nekünk kinevezett hivatal­nokunk elég az országban. Itt vannak a pénz­ügyi és igazságügyi hivatalnokok. Vájjon ezek működése oly nagyon kecsegtetőnek tünteti-e fel az államosítást 1 Én, méltóságos főrendek, azt hiszem, hogy ha már annyira megnyirbálják és megsemmi­sítik a megyéket, sokkal egyszerűbb volna azokat más elnevezéssel ellátni s azokat a mai kor kívánalmainak megfelelő új beosztás szerint elnevezni. Minek azt a szép főispáni titulust meghagyni? Talán inkább megyefelügyelőknek lehetne őket nevezni ? Hiszen felügyelő van már elég; egygyeí több vagy kevesebb: ez már nem tenne semmit. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot igy, a mint van, nem tartom egyébnek, mint Damokles­kardnak, mely a szegény megyei tisztviselők feje fölött függ, hogy a jövő választások alkal­mával semmi szin alatt meg ne tudjanak moz­dulni és tegyék azt, a mit nekik parancsolnak. Ugyanazért én még a részletes tárgyalás alap­jául sem fogadom el a javaslatot. Gyulai Pál: Nagyméltóságú elnök ur, inéi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom