Főrendiházi napló, 1887. IV. kötet • 1890. október 1–1891. augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-64

LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 51 lat jó, mert ez a családi kötelékek és a szülőket megillető jogok csorbítására irányuló merényletnek netovábbját képezi. Tisztelettel üdvözöltem ugyan a nagyváradi püspök úr ö exellentiájának paedagogiai tekintetből helyes és a tudomány magaslatán álló fejtegetéseit, de nem zárkózhatom el annak kijelentése elől, hogy én épen ezen fejtegetésekből az ellenkező következtetésekre vagyok kénytelen jutni. Ekkép jelezve az álláspontot, melyet e törvényjavaslattal szemben elfoglalok, tisztelettel kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak megengedni, hogy 12 év után ismét igénybe vehessem becses türelmöket, midőn e tárgyban felszólalni bátorkodom. E törvényjavaslatnak — nézetem szerint — egyik kiváló árnyoldala annak átalános kötelező voltában rejlik. Nem vitatom, hogy ott, a hol olyan tömegesen lábrakapott szánandó viszonyok teremtetnek s a hol nemcsak a természetnél fogva arra hivatott férj és atya, hanem a természetnél fogva övéi gondozására rendelt anya is, de sőt a család összes felserdült tagjai is kénytelenek és pedig nem hébe-korba, nem kivételesen, hanem állandóan saját hajlékuktól távol keresni a falat kenyeret, hogy megélhessenek, — mondom — ilyen szánandó viszonyok közt szükséges arról gondoskodni, hogy a 3—6 éves gyermekek idegen kézre biza tva, gondoztassanak. Ezt nem vitatom. Az ilyképen mesterkélt árvaságra jutott kisdedek, helyeztessenek azok bár más magán családok gondozására, vagy állíttassanak fel számukra árvaházak, szeretetházak, kisdedóvók, menedékházak stb. Ezekre nézve bizonyosan jótétemény,ha ilyen intézetekben elhelyeztetnek. De a jótétemény, méltóságos főrendek, igen keserves jótétemény, mert bármilyen jól berendezett intézetek, bármilyen humánus családok gondozása, bármilyen módszerrel képesitett óvónő vagy dajka nem képes soha a szülői nevelést pótolni. Magyarországon az ilyen intézetek felállítására a kereszlény szeretet, a hol szükségesnek látta, már is állított fel ily intézeteket, s ha az ez iránti intézkedések buzgalma magától fel nem ébred vala, külföldi befolyás gondoskodott volna arról, hogy ez iránt az érdeklődést felébreszsze. De oly országban, a hol a törvényhozás bölcsességénél fogva gondoskodva van arról, hogy a honpolgárok túlnyomó nagy része ingatlan vagyon tulajdonosa lehessen, oly országban, a hol a nagy ipar csak fokozatosan fejlődhetik, de fejlődésében a kis ipart megbénítani, tönkre tenni vagy megsemmisíteni nem képes, olyan országban, a hol a férfi a maga verejtékével rendszerint keres annyit, a mennyi megkivántatik arra, hogy a nő óvatos körültekintése melleit egész családját eltarthassa — mondom — Magyarországon, a hol egész százalékokban nem, de talán csak számba nem vehető töredékben jelezhető azon családok száma, a melyek saját hajlékukkal vagy saját tűzhelyükkel és saját háztartásukkal nem birnak, hogy ily országban, mondom, a kisdedóvásról szóló törvényjavaslatban egy átalänosan fenn nem forgó baj átalános és országos orvoslása kiséreltessék meg, ez — meggyőződésem szerint — kiterjedésere nézve felesleges intézkedés volna. A legjobb esetben is, méltóságos főrendek, ha kivételesen tél-túl, de valóban mutatkozó baj orvoslására forog fenn a kisdedóvodák felállításának kötelezettsége s akkor is, mint palliativ gyógyszer és a melynek alkalmazására, eltekintve társadalmi és magán initiativáktól, falán inkább a gyámügyi hatóságok volnának hivatva és indicálva, hogy közbelépjenek. Nagy súlyt fektetnek e törvényjavaslat elfogadására s a minister ur ö excellentiája felhozta, hogy e törvényjavaslat kényszere, nem átalánosan, hanem csak ott kötelező, a hol kisdedóvoda vagy menház létezik s csakis ott a hol a szülők a háztól távol vannak, és ott a hol nem igazolják, hogy magzatjaikat állandóan a kellő gondozásban részesíthetik. Méltóságos főrendek ! Elismerem, hogy a törvényjavaslat intézkedéseinek első része csakis a szülők távollétére vonatkozik, a mennyiben az 1. §-ban azt rendeli, hogy az óvoda feladata a szülők távollétében ezeknek gyermekeit gondozás és ápolás által az őket érhető veszélyektől megóvni. De már maga a törvényjavaslatnak szövegezése nem állapítja meg azt, hogy mi történjék azon gyermekekkel, a kiknek szülei csak kivételesen és ideiglenesen távoznak el a hajléktól, a törvény ez esetben sem engedi meg azt, a mi pedig gyakran elkerül-