Főrendiházi napló, 1887. IV. kötet • 1890. október 1–1891. augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-64

48 LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. sét könnyebbé teszi, de ha új terhet vállalunk is magunkra, a nyereség, a mely e teherrel együtt jár, olyanjelentékeny, a befektetés olyannyira ezélszerűnek és kívánatosnak mutatkozik, hogy én részemről egy perczig sem habozom e teher elvállalása dolgában és meg vagyok győződve, hogy a méltóságos főrendek is hasonló felfogásban vannak. Van továbbá,, méltóságos főrendek, a javaslatnak még egy, szerintem nagy jelentőségű határozmánya s ez az, hogy a kisdedóvó vezérlő állások első sorban nőkkel töltendők be. Nemcsak azért történik ez, méltóságos főrendek, mert a nők leginkább hivatottak arra, iermészetöknél fogva, hogy kisdedeket ápoljanak és gondozzanak, de abból a szempontból is történik, hogy a nőknek újabb keresetforrás nyíljék, hogy azok hivatásuk szerint legyenek elhelyezhetők oly állásokra, a melyeknek tisztességesen megfelelni és tisztességesen megélni is tudnak. A mi továbbá az állami felügyeletet illeti, iparkodtam szigorúan alkalmazkodni az eddigi törvényes intézkedésekhez. így a tanfelügyelőknek az eljárása a kisdedóvodákban egyszerűen át van véve az elemi iskolákról szóló törvényekből, másrészt az állami felügyelet az óvóképző intézetben a középiskolákról szóló 1883. évi XXX. tőrvényczikk analógiája szerint szabályoztatott. Nem forog tehát fenn semmiféle túlkapás] az államhatalom részéről s egészen azon a nyomon jár a javaslat, melyet a törvényhozás már eddig is magáévá tett. Egyébként, méltóságos főrendek, a törvényjavaslat ffiintentióira nézve a lehető legszélesebb, legliberalisabb alapon áll, a mennyiben ugy, mint az elemi iskolákra vonatkozólag nemcsak kötelességökké teszi a községeknek, hanem jogot ad a felekezeteknek, társulatoknak és magánosoknak is ilyen intézetek felállítására ugy és ott, a hol nekik tetszik és ők azt jónak találják: az állam számára csak azt tartván fenn, a mit az állam érdeke okvetlenül köveiéi; azonfelül pedig teljesen szabad kezet enged azoknak, a kik ez intézeteket felállítják és gondozásuk alá veszik. (Helyeslés.) Mármost méltóztassanak megengedni, hogy ezen — hogy ugy fejezzem ki magamat — összefoglalása után indokolásomnak egy pár szóval reflectáljak azokra, a melyek az átalános tárgyalás folyamán itt a méltóságos főrendi házban elmondattak. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban ki kell jelentenem,hogy igen nagy meglepetésben részesültem akkor, mikor nemcsak a hírlapok utján, de hivatalos jelentések nyomán is tudomásomra esett, hogy hazánk nem magyar ajkú lakosainak egy része bizalmatlansággal fogadta e törvényjavaslatot; sőt, hogy több helyen gyűlésre összejővén, az illetők tiltakozásuknak adtak kifejezést a törvényjavaslat törvényerőre emelése ellen. De méltóztassanak megbocsátani, még nagyobb meglepetésben részesültem ma, mikor, habár nem abban a formában, de hasonló irányban, hasonló felfogásnak e méltóságos főrendi házban is hallottam kifejezést adni. (Halljuk! Halljuk!) A lehető legezorgosabban átkutattam a törvényjavaslat szövegét , de egyenetlenegy pontot sem találok benne, a mely az országban lakó nemzetiségeket, a nem magyar ajkú lakosságot a törvény által adott jogokban megbénítaná, megsértené vagy megszorítaná; sőt ellenkezőleg, bátran merem állítani, hogy az, a mit a törvényjavaslat e tekintetben, tudniillik e magyar nyelvet illetőleg contemplál, az szolgálat, melyet a magyar állam törvényhozása a nem magyar ajkú lakosságnak tesz, e tekintetben tehetségessé tevén, hogy azok, a kik a magyar nyelvet nem ismerik, nem oly vidéken laknak, a hol azt átalánosan beszélik, már zsenge korukban, annak legalább egyes részébe bevezettetvén, azt az elemi iskolában annál könnyebben tudják elsajátítani. (Helyeslés.) De méltóztassanak megengedni, hogy annak is kifejezést adjak, hogy mily rendkivül különös szerintem az a felfogás, hogy míg a hazánkban lakó különféle nem magyar ajkú lakosságnak szabadságában áll saját nyelvét művelni és terjeszteni: addig nem akarják elismerni, hogy a magyar államnak, a magyar törvényhozásnak ugyanily joga van a magyar nyelvet illetőleg. (Helyeslés.) Hiszen ha a magyar állam e jogával nem él, egyszersmind kötelességet mulaszt; hiszen hogy ha nem gondoskodik arról, hogy a magyar nyelv elterjedjen az országban, kettős bűnt