Főrendiházi napló, 1887. IV. kötet • 1890. október 1–1891. augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-62

24 LXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. LXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 1891. évi január hó 24-én. VAY MIKLÓS BÁRÓ KORONAŐR ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai: Az elhunyt Simor hgprimás temetésére vonatkozó intézkedések, továbbá a szintén elhunyt Apponyi Károly gr., Csáky László gr. és Ybl Miklós emiékök jegyzőkönyvbe igtattatik. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry Gyula gr., Csáky Albin gr., Josipovich Imre. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyv vitelére Batthyány Lajos gr. jegyző urat kérem fel. Méltóságos főrendek! Az egész országban harangok zúgása hirdeti, hogy Magyarország bibornok herczeg prímása és az esztergomi egyházmegye érseke az örök életbe átköltözött. A dicsőült 1813-ban Székesfehérvárott született, tanulmányait Budán, majd Pozsonyban és Bécsben végezte. 1836-ban a pesti Terézvárosban felszeníeltetése után mint káplán működött; 1839-ben a pesti tudományegyetem vallástanárává és praedicatorává neveztetett ki; 1840-ben a bécsi Pázmáneum tanulmányi praefectusává előléptettetvén, ezen minőségében a bécsi egyetemen a theologia tudorává avattatott. 1842-ben Bajna község plébánosává, neveztetvén ki rövid négy év elteltével az esztergomi presbyteriumba az encyclopaediai theologia tanári állására hivatott be; 1847-ben az érseki egyházmegye titkári állását foglalta el és ezen minőségben az egyház ügyeit 1850-ig oly kitűnően vezette, hogy már 1851 elején a magyar kultusügyek előadásával és vezetésével bízatott meg. Ez időtől fogva a boldogult életpályája fokról fokra nagyobb körű volt; az udvari kápláni tisztet, fehérvári kanonoki és széplaki apáti, majd udvari tanácsosi méltósággal cserélte fel, mig 1857-ben őt urunk királyunk győri megyés püspökké kinevezni méltóztatott. Ezen méltóságában 10 évet töltött, mig az alkotmány helyreállítása előtt elhunyt herczegprimás helyébe, esztergomi érsekké neveztetvén ki, a nemzet és az uralkodó közt létre jött kibékülés befejezéséül Felséges Urunkat, apostoli királyunkat szerencsés volt megkoronázni. A királyi kegyelmeken kivül a boldogult egyháza legmagasabb kitüntetésében részesült; a mennyiben a római katholikus egyház bíbornoki méltóságát is elnyerte. Kiváló művei, a melyek részint bőkezűsége, részint humanismusa és tudományszere-