Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-26

28 XXVI. 0R£ fogyasztásra vannak szánva, mert az adózásnak éppen közgazdasági szempontból az a feladata, hogy lehetőleg töményitett, forgalomképes szesznek előállítását segítse elő. Végül harmadik argumentumul bátorkodom felemlíteni, hogy az adótételek megállapításánál nem annyira a szesz belértéke, mint az jön tekintetbe, vájjon ma minő szolgáltatások alá esik a regale czímén a kimért szeszmennyiség, s azt hiszem, hivatkozhatom azon tapasztalatokra, melyeket e tekintetben szereztünk és a melyek köztudomásúak, hogy t. i. tekintet nélkül a szesz minőségére, mindenesetre magasabbra tehetők azon szolgáltatások, melyek a regale czímén ma terhelik, mint a melyekkel az új törvény fogja terhelni ezen könnyebb szeszfajokat. Kérem azért, méltóztassék e szakaszt változatlanul elfogadni. Gáll József.* Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én a 12 szeszfok tartalmú és nem azt a 25, vagy 30 fokos pálinkát értem, melyet említeni méltóztatott és hogy ezen pálinka nemcsak magánfogyasztásnak, hanem kimérésnek is tárgya ama vidékeken! Ha e pálinkára, mely a köznépnél rendesen használatos, magasabb adó vettetik, azt a korcsmárosok sem vehetik meg többé, minthogy az adó folytán oly nagy volna az ára, hogy nem volna arányban azon pálinka árával, melyet a szeszfőzdékben kapnak. Azért voltam bátor az indítványt tenni, mert különben az illetők keresetűkben vannak veszélyeztetve. Azok az emberek nem tudnak magasabb fokú szeszt előállítani, mert nincsenek ahhoz való edényeik. Ök a pálinkát csak more patrio készítik és nem is volnának képesek a finomabb szesz producálására szükséges készülekeket megszerezni. Bátor vagyok tehát fentartani módositványomat. Elnök: Kérem azokat, a kik a 17. §-t változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani, (Megtörténik.) A ház többsége fentartja a szakaszt. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a 17—6*8. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 69. §-t). Zichy Sándor gróf: A 69. g-hoz egy ÁGOS ÜLÉS. módositványt vagyok bátor benyújtani; kérem, méltóztassék felolvastatni s azután bátor leszek azt indokolni. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa) : »A 69. §. első bekezdése hatodik sorában e szó után: »gyakorolták«, tétessék közbe: »állami dotatio czímén«; azután folytattatik a szöveg.« Zichy Nándor gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Nem akarok e módositványnak nagyobb feneket keríteni; csak tisztázni akarom a helyzetet a jövőre nézve. Az állam áldozatok árán rendezi az italmérési jog gyakorlatát és állami italmérési jövedéket hoz be, s ugy hiszem, e szakasznak indoka — a mint a t. ministerelnök úrtól is többször hallottuk — az, hogy a városokban, legalább a legtöbb esetben, az ezen jogból eredő jövedelem növekedő félben van. Egy növekedő félben levő jövedelem megváltása esetében azonban a kártalanítás nem üti meg a mértéket, akkor, ha annak valóságos értéke a jelen, vagy a múlt idő jövedelmeihez méretik. Azonban, ugy hiszem, ezen szakaszt nem szabad tisztán jogi szempontból megítélni, mért annak főalapja az opportunitás és a mindnyájunkban élő azon élénk óhajtás, hogy az állami életben oly jelentékeny tényezőt képező városok és községek ne fosztassanak meg egyszerűen az ügyeik ellátására szükséges segédforrásoktól, hogy rövidséget ne szenvedjenek; sőt inkább kedvezni szeretnénk nekik. Ezen álláspontot teljes mértékben elfogadván és az utóbb kimondott elvet kiválóan hangsúlyozván, mégis tisztázni akarnám ezen kérdést. Az említett consideratióknak engedve, a törvényhozás ezen szakasz által az államot ezentúl megillető italmérési jövedékből a városokat és községeket bizonyos arányokban részesíti, valamint részesíteni fogja őket, valahányszor annak szükségét és indokoltságát látja, oly jövedelmekben, melyek ügyeik ellátására múlhatatlanul szüségesek vagy kivánatosak. mert hiszen az állam feladatainak igen jelentékeny részét képezi a gondoskodás arról is, hogy a városok és községek ügyei jól, üdvö-