Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

134 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 62.000 írtra, mert hiszen ama 27.000 írt, a mely más alapból fizettetik, mégis csak a subventio emelésére szolgál. Ezen összegnél azonban s itt a költségvetési előirányzat coneret mérlegelésébe kell bele mennem — azon kérdést intézem magamhoz, hogy lehetséges lesz-e 1889-ben ezen 433.050 frt állami segélyösszeggel a kiadásokat fedezni? S erre csak azt felelhetem, hogy ezt physikailag absolute lehetetlennek tartom, mert hogy ha összehasonlítom a jelen évet a múlt évvel és a múlt évben tényleg felhasznált összegekből levonásba hozok kettőt, a mely elesik: 90.000 frt végkielégítési összeget, mely immár feleslegessé vált és 20.000 frtota díszletraktár czéljaira, mely szintén mint felesleges elesik, minthogy már felépíttetett, összesen tehát 110.000 frtot ha levonok, még akkor is mindig sokkal magasabb szükségletösszeg marad fenn, mint a mennyi tényleg praelimináltátott. Hogy a múlt évhez képest nagyobb összegre menő megtakarítás lehetséges legyen, azt részemről absolute lehetetlennek tartom két okból, inert e téren csak két tételnél lehet nagyobb megtakarításokat tenni, az egyik tétel a művészek személyes fizetése, a másik az előadandó müvek felszerelése. Már pedig a kik a színházakat látogatják, tudják, hogy az elsőbbrangú személyzet nagy része már a múlt évben elbocsáttatott és az üresedésbe jött helyek nem töltettek be. S hogy egy éven át az opera fentartatott a nélkül, hogy elsőrangú énekesnő szerződtetve lett volna; a takarékoskodás tehát nemcsak a művészi niveau fentartása szempontjából, hanem még a méltányosság szempontjából is minden téren a kellő mértéken túl alkalmaztatott. Azért tartom lehetetlennek, hogy ezen a téren még nagyobb megtakarítások legyenek eszközölhetők. A mi a felszereléseket illeti, itt a közvetlen kezelést átvevő ministerium amúgy is a múlt évek rovására íratta az összes felszerelési költségeket, melyek az évnek egész műsorát fentartani voltak hivatva s tényleg igen nagy részben fenn is tartották. Azt lehet mondani, hogy a múlt évben nagyrészt a műsor úgyis abból élt, a mit az előző évek előkészítettek. Hogy tehát azon összegnél, a mely a múlt évben rendelkezésre állott, még további nagyobb összeget is lehessen megtakarítani, azt merő lehetetlenségnek állítom. És igy a legszigorúbban is számítva a dolgot, ha a legkedvezőbb eredményt is érjük el, ezen 433.000 frtot 460.000 írtra emelve, ez utóbbi az a legcsekélyebb összeg, melylyel ez évben kijönni lehet, s a melylyel két évvel ezelőtt kilátásba helyeztem és hittem, hogy az opera további fentartását el lehet érni. Ha most már 1889-re 460.000 frtra számított segélyt az előző évekhez hozzáadjuk, kijön átlagos segélye azon hat esztendőnek, mióta az új operaház fennáll, s az kitesz 473.500 frtot. Egyes évek között vannak kisebb-nagyobb eltérések és lesznek is mindig s bárki legyen is az intendáns, nekem legalább sohasem fog eszembe jutni, hogy azt, ha az egyik évben magasabbak lesznek a kiadások mint az előzőben, neki hibájául rójam fel s viszont érdemül nem fogom betudni, ha egyes évben megtakarításokat eszközöl. Az magában a színházak kezelésével járó viszonyban rejlik, hogy egy-két éven át tetemesen nagyobb összegre lehet szükség a színházak kiadását illetőleg, a következő évben pedig ismét kevesebbre van szükség. Ebből sem bűnt, sem érdemet deducálni nem lehet. Átlag a mióta az új operaház felépült, 473.500 frt évi segélyre volt szükség, ebből valamit megtakarítani lehet, de nagy összeget semmi esetre sem; azért midőn itt eltérek azon személyesnek látszó kérdéstől: vájjon az egyik, vagy a másik év milyen eredménynyel végződött és ezen átlagra fektetve számításomat, kívánom ezt összehasonlítani azon budgettel, mely felett ma hivatva vagyunk Ítéletet mondani: erre nézve, midőn ezt megszavazom, mint legkisebb összeget, a magam részéről hozzáteszem, hogy nem tartom czélszerűnek sem most, de még kevésbé jövőre, hogy mindig fictiv-összegekkel számoljon a költségelőirányzatot készítő ministerium és oly összegekkel álljon elő, melyekről már akkor, mikor a törvényhozástól kéri, tudja, hogy azokkal lehetetlen kijönnie s hogy épen ugy, mint a múlt, 1888. évben 200.000 írttal kevesebbel elégedett meg, mint a mennyit aztán tényleg elköltött, a folyó 1889. évre ismét 63.000 írttal kevesebbet kért, mint a mennyiről már a múlt év májusában