Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

134 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 62.000 írtra, mert hiszen ama 27.000 írt, a mely más alapból fizettetik, mégis csak a subventio emelésére szolgál. Ezen összegnél azonban s itt a költség­vetési előirányzat coneret mérlegelésébe kell bele mennem — azon kérdést intézem magamhoz, hogy lehetséges lesz-e 1889-ben ezen 433.050 frt állami segélyösszeggel a kiadásokat fedezni? S erre csak azt felelhetem, hogy ezt physikailag absolute lehetetlennek tartom, mert hogy ha összehasonlítom a jelen évet a múlt évvel és a múlt évben tényleg felhasznált összegekből le­vonásba hozok kettőt, a mely elesik: 90.000 frt végkielégítési összeget, mely immár feleslegessé vált és 20.000 frtota díszletraktár czéljaira, mely szintén mint felesleges elesik, minthogy már fel­építtetett, összesen tehát 110.000 frtot ha levonok, még akkor is mindig sokkal magasabb szükséglet­összeg marad fenn, mint a mennyi tényleg praelimináltátott. Hogy a múlt évhez képest nagyobb összegre menő megtakarítás lehetséges legyen, azt részemről absolute lehetetlennek tartom két okból, inert e téren csak két tételnél lehet nagyobb megtakarításokat tenni, az egyik tétel a művészek személyes fizetése, a másik az előadandó müvek felszerelése. Már pedig a kik a színházakat látogatják, tudják, hogy az elsőbb­rangú személyzet nagy része már a múlt évben elbocsáttatott és az üresedésbe jött helyek nem töltettek be. S hogy egy éven át az opera fen­tartatott a nélkül, hogy elsőrangú énekesnő szerződtetve lett volna; a takarékoskodás tehát nemcsak a művészi niveau fentartása szempont­jából, hanem még a méltányosság szempontjá­ból is minden téren a kellő mértéken túl alkal­maztatott. Azért tartom lehetetlennek, hogy ezen a téren még nagyobb megtakarítások legyenek eszközölhetők. A mi a felszereléseket illeti, itt a közvetlen kezelést átvevő ministerium amúgy is a múlt évek rovására íratta az összes felszerelési költ­ségeket, melyek az évnek egész műsorát fentar­tani voltak hivatva s tényleg igen nagy részben fenn is tartották. Azt lehet mondani, hogy a múlt évben nagyrészt a műsor úgyis abból élt, a mit az előző évek előkészítettek. Hogy tehát azon összegnél, a mely a múlt évben rendelkezésre állott, még további nagyobb összeget is lehes­sen megtakarítani, azt merő lehetetlenségnek állítom. És igy a legszigorúbban is számítva a dolgot, ha a legkedvezőbb eredményt is érjük el, ezen 433.000 frtot 460.000 írtra emelve, ez utóbbi az a legcsekélyebb összeg, melylyel ez évben kijönni lehet, s a melylyel két évvel ezelőtt kilátásba helyeztem és hittem, hogy az opera további fentartását el lehet érni. Ha most már 1889-re 460.000 frtra szá­mított segélyt az előző évekhez hozzáadjuk, kijön átlagos segélye azon hat esztendőnek, mióta az új operaház fennáll, s az kitesz 473.500 frtot. Egyes évek között vannak kisebb-nagyobb el­térések és lesznek is mindig s bárki legyen is az intendáns, nekem legalább sohasem fog eszembe jutni, hogy azt, ha az egyik évben magasabbak lesznek a kiadások mint az előzőben, neki hibá­jául rójam fel s viszont érdemül nem fogom betudni, ha egyes évben megtakarításokat esz­közöl. Az magában a színházak kezelésével járó viszonyban rejlik, hogy egy-két éven át tete­mesen nagyobb összegre lehet szükség a szín­házak kiadását illetőleg, a következő évben pedig ismét kevesebbre van szükség. Ebből sem bűnt, sem érdemet deducálni nem lehet. Átlag a mióta az új operaház felépült, 473.500 frt évi segélyre volt szükség, ebből valamit megtakarí­tani lehet, de nagy összeget semmi esetre sem; azért midőn itt eltérek azon személyesnek látszó kérdéstől: vájjon az egyik, vagy a másik év milyen eredménynyel végződött és ezen átlagra fektetve számításomat, kívánom ezt összehason­lítani azon budgettel, mely felett ma hivatva vagyunk Ítéletet mondani: erre nézve, midőn ezt megszavazom, mint legkisebb összeget, a magam részéről hozzáteszem, hogy nem tartom czél­szerűnek sem most, de még kevésbé jövőre, hogy mindig fictiv-összegekkel számoljon a költség­előirányzatot készítő ministerium és oly összegek­kel álljon elő, melyekről már akkor, mikor a törvényhozástól kéri, tudja, hogy azokkal lehe­tetlen kijönnie s hogy épen ugy, mint a múlt, 1888. évben 200.000 írttal kevesebbel elégedett meg, mint a mennyit aztán tényleg elköltött, a folyó 1889. évre ismét 63.000 írttal kevesebbet kért, mint a mennyiről már a múlt év májusában

Next

/
Oldalképek
Tartalom