Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-36

112 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. XXXVI. OKSZÁGOS ÜLÉS. 1889. évi június hó 12-én. VAY MIKLÓS BÁRÓ KORONAŐR ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai: Az elhunyt Pauer János püspök emléke jegyzőkönyvbe igtattatik, A ministerelnök átiratát szentesitett törvények kihirdetése iránt (vaskapui szabályozás, államvasút és soroksár-haraszüi vasút, magyar gácsországi vasnt magyar vonalai, budapest-pécsi vasút megváltása, Trieszt és Fiume kikötők bevonásának elhalasztása, 1889-iki ujonczkiállitás, az 1847—48. III. t.-cz. módosítása, Liechtenstein fejedelemséggel kötött pótegyezmény). Királyi levél benyújtása. A budapesti állami tisztviselők kérvénye. Királyi levelek kiadása. A főrendi névjegyzék kiigazítása. A háznagynak a számadásokra 1888 novembertől 1889 május végéig a felmentés megadatik. A ház költségvetése megállapíttatik. Drágasági pótlék. Képviselőházi izenetek. Tárgyaltatván, elfogadtatnak: az 1889-iki állami költségvetésről, az 1887-iki állami zárszámadás megvizsgálásáról szóló képviselőházi határozat, végül a pénzügyi közigazgatás szervezetének változtatásáról szóló törvényjavaslat. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Baross Gábor, Csáky Albin gr., Fejérváry Géza b., Orczy Béla b., Ssapáry Gyula gr., Szilágyi Dezső, Wekerle Sándor ministerék, Berzeviczy Albert államtitkár a vallás- és közoktatásügyi ministeriumban. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Gyulai Pál jegyző ur fogja vezetni. A javaslatok mellett szólni kívánókat Nyáry Jenő b. jegyző ur fogja jegyezni. A napló hitelesítése Nyáry Jenő b. és Hunfalvy Pál urakat kérem föl. Méltóságos főrendek! Ma is egy, utolsó ülésünk óta örök nyugalomra költözött tagtársunk halála hirével vagyok kénytelen megkezdeni jelentésemet. (Halljuk!) Ugyanis Pauer János székesfehérvári róm. kath. megyés püspök ur végzé be időközben földi pályafutását. Az üdvözült főleg a népnevelés terén igyekezett érvényesíteni szép tehetségeit és e czélra forditá tőle ki telhetőleg anyagi erejét is, a mint hogy irodalmi munkássága termékeit nem egyszer jutalmazá meg a magyar királyi tudomány-egyetem, valamint a magyar tudományos akadémia is méltatá jelzett érdemeit s már 1858-ban levelező tagjává választotta; de hátrahagyott rendkívül gazdag könyvtára, fáradhatatlan szorgalmának ezen gondosan ápolt örökre fennmaradandó szellemi kincse a késő nemzedéket is emlékeztetni fogja a mig élt, tudományokban jártas férfiúnak nevére; azon rendkívüli meleg részvét pedig, mely temetése