Főrendiházi napló, 1887. II. kötet • 1888. október 15–1889. június 17.

Ülésnapok - 1887-35

108 X5XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. V. OKSZAGOS U 1889. évi május hó 4-én. VAY MIKLÓS BÁRÓ KORONAŐR ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. Az elhunyt Rónay Jáczint skodári püspök és Vay Alajos báró emléke jegyzőkönyvbe igtattatik. Szentesített törvénkczikkek kihirdetése (véderő, 1887—88-iki közösügyi költségek, nyereménykölcsön-kötvények, kassá-oderbergi vasút kölcsönének convertálása, deés-zilahi vasút). Meghívás tengeri hajó keresztelési ünnepélyre. Megküldetik a véderő-törvényre vonatkozó utasítás. Meghívás a tudom, akadémia közülésére. Az igazoló bizottság jelentése. Jelentés az állandó országház építéséről. Tárgyaltalván s elfogadtatnak az 1889-iki ujoncz-jutalék megajánlásáról, az ínséges tengerészek kölcsönös segélyezése iránti Olaszországgal, nemkülönben Spanyolországgal kötött szerződésekről, a kereskedelmi utazók árúmustráinak vámmentessége iránt Németalfölddel kötött szerződésről, végül az 1847—48-iki III. t.-cz. módosításáról (»földmivelé=i« és »kereskedelmi« ministeriumokról) szóló törvényjavaslatok. A kormány részéről jelen vaunak: Orczy Béla b.. Fejérváry Géza b., Osáky Albin gr., Szapáry Gyula gr. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Elnöki Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzökönyvének vitelére Gyulai Pál jegyző urat kérem fel; a szólók neveit Bánffy György gróf jegyző ur fogja jegyezni. Jelentem a méltóságos főrendeknek, hogy a folyó hó naplóinak hitelesítésére Wodianer Albert báró bizottsági tag kéretett fel. Méltóságos főrendek! Egy, utolsó ülésünk óta történt, noha már köztudomású gyász eseménynek e helyről is leendő felemlítése tartozik mai teendőim közé. A méltóságos főrendiház egy kiválóan jeles tagja, nagyméltóságú Rónay Jáczint skodári czímzetes püspök ur ápril hó 17-én Pozsonyban történt halálának vagyok ugyanis tisztemszabta hirdetője s az üdvözült kétségtelenül méltó reá, hogy megannyi más jelentékeny körökben is felmaradandó becses és kedves emlékét mi is feljegyezzük évlapjainkra. A boldogult mint iró és tudós élni fog időnkint közrebocsátott jeles szellemi müveiben; mint buzgó, veszélyek idején nem hátrált s ez oknál fogva magát több izben éles üldözéseknek kitett bátor hazafinak nevét pedig az 1848-iki idők krónikája tartja fel a maradék számára. Hősiesen tűrt s kiállóit szenvedései után azonban gazdagon kárpótolták a külföldi meneküléséből visszatértet a koronától időjártával ismételten nyert ritka kitüntetései, melyeknek fénypontját kétségtelenül az az, irányában nyil-