Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-11

64 XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. átalánosságban elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Rudnyánszky József báró j egyzö(ólvassa a törvényjavaslatot és csatolmányait). Elnök: Ha senkinek sincs észrevétele, akkor kérem a méltóságos főrendek közül azokat, a kik a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség elfogadta a törvényjavaslatot és erről a képviselőház értesíttetni fog. Következik az 1888. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása.; Bánffy György gróf jegyző (olvassa a közjogi, törvénykezési, pénzügyi, közgazdasági és közlekedésügyi egyesült bizottság jelentését). Elnök: Mielőtt a tárgyaláshoz fognánk, van szerencsém a főrendeknek bejelenteni, hogy a kereskedelmi ministerium részéről Matlekovits Sándor, a vallás- és közoktatásügyi ministerium részéről Berzeviczy Albert államtitkár urak vannak az esetleges felvilágosítások adásával megbízva. Zichy Henrik gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A budget körüli vita a felsőházban meddő és merő akademicus discussio. Minden évben összeülünk s mindenféle hangnemekben feljajdulunk a sok adó, a nagy deficit miatt; végre is megszavazzuk a budgetet azzal az elszánt akarattal, hogy jövő évben ugyanazt a formalitást viszszük véghez. Legyen szabad nekem most, midőn már 20 vagy 21-ed izben kerül elő a budget a főrendi házban, nézeteimet kifejtenem. Számok tömkelegével nem akarom untatni a méltóságos főrendeket, mert tapasztalásból tudom, hogy az ily számadásokból a számok ügyes összeállítása szerint ki lehet hozni nagy deficitet, de ki lehet hozni capitalist is. Hogy a helyzet aggasztó, azt mindenki elismeri, de még sem olyan, hogy a felett desperálni lehetne; orvoslásra csak elszántság és önmegtagadás kell. Mindenekelőtt meg fogom kisérleni azon módokat ecsetelni, melyeket uton-utfélen hallani financiaink rendezésére, valamint azon pártnak aspiratióit is, mely folyvást adósságot adósságra akar halmozni, ezt semmi bajnak nem tekinti, sőt azt hiszi, hogy egy önálló status nem is existálhat adósságcsinálás nélkül. Az első mód, a mely mindenkor javasoltatik: a ministerium változása. Menjen el A és jöjjön B és hogy ezt eszközöltessük, meg kell szavazni az adókat. Én nem a személyekben látom a hibát, de a rendszerben. Ha a személyeket változtatjuk is, rendszerváltozás nélkül sikert nem érünk el. Valamint a fát gyümölcseiből, az embert tetteiből, ugy a szervezetet eredményeiből lehet megítélni. Ha a mi financiánk eredményét veszszük, hogy az rossz; azt senki sem tagadhatja, tehát a rendszer is rossz. Vannak sokan, a kik a lapis offensionist a közjogi kérdésben találják: az 1867-iki kiegyezésben. Azt mondják, legyen nekünk külön hadseregünk, külön külügyi repraesentatiónk, külön vámterületünk, külön bankunk, meg minden, akkor meg fogják látni, hogy fogjuk mi adósságainkat és az adókat fizetni; — és végre meglehet, hogy még valami hadi kincstárt is fogunk Komárom várában elhelyezni, mint a poroszok tették Potsdamban. A közjogi kérdésekbe nem bocsátkozom, csak egyre provocalok: Ugyan hiszi-e valaki komolyan, hogy ha az a rém valósulna, a kettős háztartás olcsóbb lenne és költségeink kevesebbek lennének, mint az egy háztartás? A mi a külön vámterületet illeti, én igen tudom méltányolni egy t. tagtársunknak a legutóbbi ülésben mondott azon véleményét, hogy vájjon nem volna-e jó Németországgal nemcsak véd- hanem kereskedelmi szövetséget is kötni, a mi a mi gazdaságunkra igen előnyös volna* Vannak többen, a kik elismerik, belátják a. pénzügyi helyzet rosszaságát, de azzal vigasztalják magokat és azzal akarják vigasztalni a többieket is, hogy ez mind beruházás, a beruházások majd gyümölcsözni fognak, majd lesz pénzünk s akkor az adókat fogjuk fizetni és adósságainkat törleszteni. Én, uraim, azt hiszem, hogy ezek az optimisták ugy járnak, mint az a magyar gazda, a ki bukó-félen lévén, mindig a repczetermést várta és a repcze nem terem, vagy ha terem, igen későn terem. Egyébiránt nézzük csak közelebbről, mit