Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-8

34 VIII. ORSZÁGOS ÜLÉS, VIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 1888. évi január 5-én. VAY MIKLÓS BÁRÓ KORONAŐR ELNÖKLETE ALATT. Tárgyai: Az elhunyt 'Sennyey Pál b. elnök emléke jegyzökönybe igtattatik. Fiume város részvétirata tudomásul vétetik. A kormány részéről jelen vannak. bor, Fabiny Teofil. Baross Gá(Az ülés kezdődik délután 2 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Gyulai Pál jegyző ur fogja vezetni. Méltóságos főrendek ! Szükségtelen erősítenem, mennyire szorult kebellel foglalom el ez alkalommal a méltóságos főrendek dísz- és fényvesztett elnöki székét! Mert állithatom, hogy csakis elutasithatlan kötelességein teljesítésének parancsoló szava ruház fel elegendő erővel, egy oly megdöbbentő eseménynek élőszavakkal való hirdetésére, melyhez fájdalomszülte szótalan, néma részvét inkább illenék. Igen, nekem jutott keserves osztályrészemül e helyről jelentenem, hogy báró Sennyey Pál országbíró ur ő nagyméltósága, házunk hőn szeretett felejthetlen emlékezetű elnöke, édes magyar hazánk e köztiszteletben állott fia, hosszas, végfogytig ritka türelemmel viselt szenvedései után, befejezé zsenge korától kezdve közjónak szentelt, különben is minden tekintetben példás életét! Ámbár évek óta remegtünk e gyakran fenyegetve volt drága életért — de sikerült szivszerette édes övéi ezrek jókivánataitól kisért feláldozó erős megpróbáltatással végződött hű gondozásának, mindez ideig

1 késleltetni az üdvözültnek átszellemülését; — mignem megannyi rázkódtatás után végre is romba kellé dűlnie e minden szép és jó tulajdonnal gazdagon megáldott, földi missióját bevégzett kiváló nemes lélek kifáradt porhajlékának. Ezen, noha zajtalanul lefolyt, szerény, de annál hatásosabb, minden irányban jótékony befolyást gyakorlott életnek részletes körvonalozása több időt igényelne, mint a mennyi ez órában rendelkezésemre áll: de meg különben is, avagy nem egy nyitott könyvként fekszik-e az kezdetétől fogva előttünk? Mert hiszen tagadhatatlan, hogy az üdvözültnek, első ifjúságától kezdve közrészvét kiséré szép reményekre jogosított minden léptét. Tudjuk, kivált mi, kiknek azokat közelebbről kisérhetni vala alkalmunk, minő ritka képzettséggel lépett dicsőül tünk a nyilvános közélet terére, melyen, megyei s az akkori legfőbb kormányszéki rövid foglalkozásai után, csakhamar szülőföldje — Zemplénmegye nyitá fel az akkoriban legszebbnek mondhatott pályát: az 1848-iki országgyűlésre egyhangúlag választván meg követévé. Innen kezdve, folyvást találkozunk, de ezen idő előtt s után beállott változatos eseményekben gazdag napok alatt mindinkább jelentékenynyé válni kezdett nevével; ugyanis majd a parlamentaris küzdtéren látjuk jog és