Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.
Ülésnapok - 1887-17
130 XVII, ORSZÁGOS ÜLÉS. Elnök: A főrendi ház hozzájárul ezen óhaj kifejezéséhez. Elnök: Következik a főrendi ház közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának jelentése a halászatról szóló törvényjavaslat tárgyában. Zichy Antal: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! örömmel üdvözlöm a jelen törvényjavaslatot, mert oly lépést látok benne, melynek kétségkívül igen üdvös következményei lesznek. Azt hiszem, hogy valamint a vadászati törvénynek is tapasztaltuk jó következményeit — a mennyiben nemcsak a vadállomány szaporodik, hanem annak behozatala is ellensúlyozva vau a belproductio által, sőt kilátás van arra, hogy mi fogunk kifelé szállítani, a mi nemzetgazdasági szempontból főleg nálunk igen fontos dolog és valóságos vívmány — hasonló, sőt nagyobb eredményt várok «zen törvényjavaslattól és csak hálával és elismeréssel fogadom és köszönetet szavazok a t. kormánynak, hogy azt előterjesztette. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy én még egy hézagot felemlitsek, a mely nekem szembe tűnt. Nagy köszönettel venném, ha a minister ur és a nagyméltóságú főrendek annyi súlyt tulajdonitanának észrevételeimnek, hogy benyújtandó módositványaimnak legalább egyikét elfogadásra méltatnák, de ha ezt a czélt nem is érem el, mégis köbdességszerűleg felszólalok, hogy ennek legalább a naplóban maradjon némi nyoma. A hézag az, hogy e törvényjavaslatban egy szóval sem emlittetik a tengeri halászat, holott a törvényjavaslat czíme átalában a halászatról szól, nem pedig, a mint praecise kellene, az édesvízi halászatról. E kérdés, azt hiszem, főleg Horvátország szempontjából fontos, melynek, mint tudjuk, nagyobb tengerpartja van, mint nekünk. Deazthiszem ez egy okkal többarra, hogy a mi kis tengerpartunkat minden előforduló alkalommal óvjuk, védjük, ápoljuk és iránta érdeklődésünket tanúsítsuk. Tudom én azt is, hogy a tenger internationalis dolog és bizonyos nemzetközi szerződések által van ugy a hajózás tekintetébea mint talán bizonyos mérvig halászati szempontból is szabályozva. De ugyanezt — ha nem csalódom. — a tengerbe ömlő bármely nagy folyóra is lehet mondani, pl. Dunánkra. Nagy Széchenyinknek már több, mint félszázad előtt megindított kezdeményezései és fáradozásai talán azért nem vezettek mai napig sem sikerre, mert a kellő nemzetközi tárgyalások nem tartottak vele lépést. Ez a szempont egyátalában áll itt-ott; hanem azt hiszem, hogy ettől eltekintve, a tengernek is van partja, annak is van medre, ott is van bizonyos halászatgyakorlás, vannak kagylók, osztrigák stb. részint inyenczek asztalára szánt dolgok, részint a szegények táplálására szánt úgynevezett: frutti di maré. Nem is kétlem, hogy nem az amabilis confusio állapota van ott, hanem törvény hiányában van valami usus, vannak bizonyos rendszabályok, a melyeket az emberek ott megtartanak s a melyekhez alkalmazkodnak. Azt hiszem, hogy idővel erre is szükséges lesz a törvényhozás figyelmét kiterjeszteni; de addig is kötelességemnek tartom megjelölni a hézagokat s bátor leszek indítványokat tenni, minthogy két orvoslási módot látok fenforgó aggodalmam megszüntetésére. (Halljuk.) Egyik indítványom az volna, hogy külön szakaszban jelentessék ki, hogy ez a tör vény nem terjed ki a tengeri halászatra, hanem erről annak idején fog intézkedni a törvényhozás, vagy pedig sokkal egyszerűbb mód volna —se tekintetben már előre is benyújtottam indítványomat és méltóztassanak megengedni, hogy most adhassam azt elő, noha némileg a részletes tárgyaláshoz tartozik — mondom legegyszerűbb mód volna, ha a törvényjavaslat czíme a következő két szócskával egészíttetnék ki, hogy: >édes vízi* tudniillik halászat. Ez tökéletesen elegendő e czélra. Gyulai Pál jegyző (olvassa Zichy Antal indítványát: >a törvényjavaslat czíme javittassék illetőleg egészíttessék ki >éäes vizi< szavakkal*). Széchenyi Pál gr. földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Sajnálattal vagyok kénytelen kijelenteni, hogy én e mödositványt feleslegesnek sőt némileg helytelennek is tartom. Először is hibás volna csakis az édes vizet megnevezni, minthogy tudjuk, hogy legnagyobb tavaink vize nem