Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 107 (Szavasás után.) Elnök: A. szavazást berekesztem, felkérem Gyulai Pál jegyző urat és gróf Csáky Albin ő exellentiáját, méltóztassanak a szavazatokat összeszámlálni. Következik a napirend: legelőször az igazoló bizottság jelentése a főrendi jegyzék folytató­lagos kiigazitásáról. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Ezen jelentés szerint ifj. Wodianer Albert bóró a főrendi ház tagjainak jegyzé­kébe folytatólag felvétetett, Ghyczy Kálmán és Somssich Pál főrendiházi tagok pedig elhalálo­zásuk következtében a jegyzékből kitöröltettek. Következik a főrendiház közjogi és törvény­kezésügyi bizottságának jelentése a budapesti kir. ítélőtáblánál kisegítő birák alkalmazásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Vajkay Károly: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Azok után, miket az igaz­ságügyi minister ur ő nagyméltósága törvény­javaslata indokolására felhozott, felmentettnek érezhetném magamat attól a kötelezettségtől, hogy egyéni szavazatomat, melynél fogva e törvényjavaslatot ugy átalánosságban, mint rész­leteiben elfogadom, tüzetesen indokoljam. Ha ez alkalommal mégis felszólalok, ezt különösen azért teszem, mert azt hiszem, hogy azon adatok, melyeket az igazságügyminister ur ő nagyméltó­sága a maga indokolásában felhozott, némi meg­világításra szorulnak. Ha valaha, ennél a tárgynál nem felejthetem azt el, hogy a törvényhozás ezen fényes házában ebben a fényes testületben én helyemet nem fogla­lom el sem születésem jogánál fogva, sem egyéni érdemeim kitüntető elismeréséül, de hivatalomnál fogva foglalom el, mint a budapesti királyi Ítélőtáb­lának ez idő szerinti elnöke. Ebből folyó kivételes állásom kivételes kötelességeket ró reám és ezek­nek nem legutolsója az.hogy minden erőmből töre­kedjem a kicsinyítő gyanúsításnak még árnyékától is megvédeni, megóvni azokat, kik a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvényeink sajátos voltánál fogva nincsenek abban a helyzetben, hogy nyilt támadások, annyival kevésbé gyanú­sítások ellen védekezhessenek. Az a testület, a melynek most én állok az élén, elődeink működésénél fogva nagy tekintély­nek és jó hírnévnek örvend; nekem kötelességem ezt a jó hírnevet minden áron fentartani és remélem is, hogy a jó Isten segítségével csor­bítatlanul fogom azt azoknak átszolgáltatni, kik utánam következni fognak. Ne legyen a magyar törvényhozásnak soha oka megbánnia azt, hogy a budapesti kir. ítélőtáblának elnöke mindenha tagja a főrendi háznak. Hogy ezeket miért említem, mert úgy látszik, nincsenek szoros összefügésben a most szőnyegen forgó íárgygyal, engedelmet kérek, hogy ezt meg­magyarázhassam. (Halljuk!) Az utóbbi időben majdnem divattá vált annak emlegetése, mily óriási mérvben szaporod­tak a budapesti ítélőtáblának hátralékai. Minden felől, úton-útfélen hangzik a panasz arról a nagy hanyatlásról, mely körülbelül egy esztendő óta a budapesti királyi Ítélőtábla működésében mutat­kozik. E panaszok ritkán méltatták kutatását az okoknak és ritkán bocsátkoztak mélyebbre ennél a kutatásnál; még azt is alig érdemesí­tették méltatásra, hogy a hátralékoknak ily nagymérvű felszökkenése voltaképen akkor vette kezdetét, midőn a törvényhozás jónak látta a törvénykezési szünet intézményét az első bíró­ságoknál az egész vonalon megszüntetni, a felső bíróságoknál pedig fenntartani, noha tudta a törvényhozás, hogy a magyar birói karnak minden egyes tagja minden esetre saját kényelme rovására is kész az áldozat meghozatalára akkor és ott, mikor és a hol ezt a haza érdeke követeli. E törvénynek az lett a következménye, hogy egyik helyen volt élénk sürgés-forgás, a másikon lett néma csend. A sok panasznak — majdnem merném mondani, hajszának — nem volna épen csodás következménye, ha az igazságügyminister ő exellentiájának adatokkal támogatott ezen elő­terjesztése után is fennmaradna itt-ott az a kétely, mely talán csak kétélű mosolyban, talán itt-ott csak gyengéd vállvonogatásban nyerne kifejezést: Igaz-e, a mi állíttatik, hogy az ügy­forgalom szaporulata okozza azon nagy bajokat, 14*

Next

/
Oldalképek
Tartalom