Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-2

4 II. ORSZÁGOS ÜLÉS. méltóságát, tanácskozásának szabadságát és minden egyes tagja jogainak tiszteletben tartását tőlem kitelhetőleg megóvom és hogy a tanácskozások vezérlete közben, saját nézeteimnek, elveimnek és azok függetlenségének mindenkori fentartása mellett, teljes részrehajlatlansággal és tárgyilagossággal fogok eljárni, ily érzelmekkel foglalom el e helyet, melynek díszét és fényét emelik eldödeimnek általam soha utói nem érhető történelmi, hazafiúi érdemei, de emeli kivált a méltóságos főrendeknek fényes és nagy jelentőségű állása és hatásköre, mely alkotmányunk szerkezetében e ház számára kijelöltetett. Ez állást, a méltóságos főrendeknek a törvényhozásban való egyenjogú befolyását biztosítják a törvény és az ősi történelmi hagyományokon alapuló nemzeti közérzület. De a tényező befolyást, a politikai számbavételt csak a méltóságos főrendeknek a tanácskozásban tevékeny részvétele s a közügyek iránti buzgalma érvényesiti. (Élénk helyeslés.) Legyen szabad tehát ennek érdekében felkérni méltóságtokat, kiknek hazafisága s buzgó érzete minden kétségen fölül áll; kik, nem kételkedem, a nehéz pillanatok és elhatározások perczében csoportosan fognák szavazatukat a haza ügyében latba vetni, hogy a közügyek rendes menete közben is magasztos hivatásukat teljesíteni buzgólkodjanak, hogy igy a jog és kötelesség, mely egymástól elválhatatlan, e háznak díszére és a közügyek előmozdítására megnyugtató kielégítést nyerjen. Végül, méltóságos főrendek, mielőtt rendes tárgyalásunkat megkezdenők, egy szívvel és lélekkel kérjük a mindenható Istent, hogy áldja meg imádott hazánkat és annak minden népét; áldja meg mindenek előtt Felséges urunkat, koronás fejedelmünket, (A főrendi hás tagjai fölállva, lelkesen éljeneznek.) alkotmányunk hű őrét, ki lankadatlan tevékenysége és kötelességérzete által mindnyájunk előtt ragyogó példaként tűnik fel; (Élénk helyeslés.) éltesse koronás királyunkat, annak fenséges családját és az egész uralkodó házat! {Hosszantartó, lelkesült éljenzés.) Haynald Lajos bibornok - kalocsai érsek: Méltóságos főrendek! Nagyméltóságú elnökünknek fényes enunciatióját és a nála megszokott nagy eszméknek — bár kedélyes szavakban — de nyomatékos, férfias hangoztatását kétségkívül ezen díszes gyülekezetnek minden tisztelt tagja benső örömmel hallotta, azért is, mert — hála Istennek — a mint monda a gyönyörű szavakat, meggyőződtünk arról, hogy töretlen ép és üde testi és lelki ereje és hogy épen azért a szeretettel megszokott bölcs vezetése alatt bizton indulhatunk ismét azon pályán, melyen e méltóságos ház nagyfontosságú átalakulása után az új aerában törvényeket adand a nemzetnek, azon hagyományos pietással, melylyel a trón és alkotmány iránt lelkesült mindenkor, azon figyelmességgel, mely az országnak és nemzetnek létét s boldogságát kilencz évszázadon át biztosító alkotmányos elemeket tiszteletben tudta tartani, azon hő szeretettel, melylyel e haza népe iránt viseltetik; — törekedvén egyesülve nagyméltóságú elnökével a haza és a nemzet szellemi és anyagi gyarapodását és emelkedését eszközölni. Ily reménynyel vagyunk a dicső enunciatio után és bizván az isteni gondviselésnek azon kegyelmében, mely mindenkor őrködött magyar hazánk és népünk léte és jólléte fölött, s melynek áldásait nagyméltóságú elnökünk mireánk és működésünkre épen most lekérte, hiszszük, hogy az működésünket czélhoz is vezetendi és sikert látandunk akkor, midőn magasztos hivatásunkban eljárandunk. S e végre, mint tévé nagyméltóságú elnökünk, mi is kérjük le Isten szent segedelmét mi reánk és működésünkre, de kérjük nagyméltóságú elnökünkre is, hogy üde, töretlen és ép maradjon mint mostan látjuk, testi és lelki ereje, s hogy még nagyon soká érvényesíthesse magasztos tulajdonait azon gyönyörű közpályán, melyet ékesített mindenkor, s eddig kiérdemelt babérjait még szaporítsa, hozzájok fűzvén az évek hosszú során való közműködésben még sok újat és a nemzetnek osztatlan tiszteletében, a mi szeretetteljes hódolatunkban még igen sokáig élve, örvendhessen nemes törekvései teljes és dicső sikerének. (Élénk éljenzés.) Elnök: Ö eminentiája jó kivánatait szivem mélyéből megköszönöm. Méltóságos főrendek! Azt hiszem, mindnyájunk szivéből szólok, midőn épen most