Főrndiházi napló, 1887. I. kötet • 1887. szeptember 28–1888. június 21.

Ülésnapok - 1887-14

96 XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS, általában sem változtathatja meg és mert a | határoszlopok felállitásának költségeit a magyarosztrák monarchia, jelesül Magyarország és Románia egyenlőképen fogják viselni*. Ha pénzünk volna, méltóságos főrendek, oly márványból állithatnók fel a határoszlopokat, mint a minő van például a Deák monumentuma alatt és senkinek sem volna legkisebb kifogása ez ellen, mert a magunk pénzén ott, a hol az egyezmény mondja, állítanánk fel ilyen oszlopokat. Én tehát méltányosnak és jogosnak találom, hogy egyenlő oszlopok legyenek. Nem akarok sokféle tekintetet említeni, de azt megemlítem, hogy a határbeli lakosok a faoszlopokról bizonyosan látni fogják országunk inferioritását a túl országgal szemben. Valamint a nagyméltóságú t. belügyminister urat kérve kértem, hogy nyomassa ki a határjelző térképeket, azonképen kérve kérem, hogy ne nyomassa ki ezen egyezménynek magyar fordítását. Bátor leszek megmondani, hogy miért. Francziaország és Németország közt a legújabb időig számtalan szerződés köttetett, a mely szerződések eredetije mind franczia nyelven van szövegezve. Képzelhetjük, hogy valamelyik szerződésben ezen szó le Soleil, a nap és la Lune a hold fordul elő. Képzeljük azt is, hogy ezt az eredeti franczia szöveget németre kellene fordítani és ha hűen akarnák lefordítani, lenne: le Soleil der Sonne és la Lune die Mond; képzeljük azt is, hogy az eredeti franczia szöveget, és a fordítást legalisálni kellene. Azt hiszem, hogy az illetők a der Sonne és a die Mond-féle németséget, mint nevetségest, bizonynyal félretették volna. így van ez a jelen magyar fordításnál is: ez nem csak nevetséges, hanem bosszantó is. A szerződésnek eredeti nyelve a franczia. De ezen franczia is eltér a szokott franczia diplomaticus nyelvtől, a mely — mint a gyűjteményekből igen könnyen látható — a geographiai neveket minden rag nélkül, pusztán fejezi ki. Az előttünk fekvő szöveg azonban másképen jár el. Az a geographiai határneveket román articulussal fejezi ki, p. o. nem mondja: Le íleuve Olt, le ruisseau Péntek, hanem igy mondja: Le fleuve Oltul, le ruisseau Pintecul; igy veszi át a magyar fordítás is. Méltóságos főrendek! Ez oly nevetséges, mint »der Sonne, die Mond* német fordítás volna. Van egy hegy, a melynek Fedeles a neve. A franczia eredeti szöveg azt is igy fejezi ki: Fedelesul s minthogy azt genitivusba kell tenni, a franczia szöveg igy szól: Fedelesului. A fordítás az eredetinek betűihez ragaszkodván ír: »Fedelesului csúcsai*, e helyett hogy; ^Fedeles csúcsai«. No már ez a *Der Sonne «-nál is nevetségesebb. A szokásos franczia diplomaticus nyelv a geographiai nevek epithetonjait, jelzőit, u. m. nagy, kis, fehér, fekete, vörös jelzőket francziául fejezi ki, igy: rouge, noir, grand, petit stb. Ezeket a jelzőket is a mi eredeti szövegünk románul teszi ki; tehát nem mondja: le grand Szamos, le petit Szamos, hanem : Samos maré és Samos mic. Van ott két hegy : Nagy-Sándor- és KisSándor-hegy. Ezeket a franczia szöveg írója, ki okos ember és mint látom, lehetőleg mindent románra fordit, a mit szabad volt neki tennie; nem fordíthatván Alexanderre, tehát csak kis elferditéssel igy nevezi: >Sandru maré*, sSandru mic*. A magyar fordítás a franczia szöveg betűjéhez ragaszkodván, igy fejezi ki magyarul: »Sandru maré csúcsaira*. A székely földön — mint méltóztatnak tudni — a savanyú vizet »borviznek« nevezik, tehát a savanyú víz forrását borkútnak. A Borszék vidékén általános a borvíz elnevezés. A franczia szöveg a borkútat >fontana vinului«-nak írja, mi ellen alig lehet kifogás. De a fordítás igyekezetében talán a kelleténél tovább megyén a franczia szöveg. Ott, hol a borvíz nevezés honos, a hegyek neve rez, vagy rész, akárhonnan származik is ez elnevezés. Van tehát p. o. Köz-rez, Fekete-rez, Köz-rez havasa stb. De ahol a rész,vagy rez nevű hegyek vannak, ott, természetesen, rez vagy rész nevű völgyek is vannak. Ezt a franczia szöveg szerzője réz-re értette s belevette a szövegbe: »Valeaaraméi*, azaz sVallis cupri* vagy »cuprea«. II)en talán sehol nincsen. Ebben azonban nem sok baj rejlik, mert ha kinyomatnak a határ- térképek eligazodhatnak az illetők, Azt mondják talán : kár volt ezeket felhoznom, mert a helynevek az illetékes hatóságok által vannak bemondva s úgy felvéve a szövegbe. Ezt, méltóságos főrendek, hinnem kell, de szabad rajta csodálkoznom,