Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-47_új

XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 67 a magam részéről is tökéletesen helyeslem és aláírom. A mi már felszólalásom czérját illeti, Somssich Pál ö nagyméltósága azt mondta, hogy én ma kilátásba helyeztem, hogy majd ha módomban lesz, olyan költségvetést fogok előterjeszteni, a milyet Ghyczy Kálmán ő nagyméltósága kivan; de kérdi: hát 10 év alatt nem lehetett ezt tenni ? Legelsőbben is igazán helyre akarom igazítani szavaimat. Én nem hizelgek és nem is hízeleghetek magamnak azzal, hogy képes leszek olyan költségvetést előterjeszteni, a mely Ghyczy Kálmán ő nagyméltőságának tetszését megnyerje, {Derültség.) én csak azt mondom, hogy kész leszek — sőt érzem a kötelességet — azon alkalommal előterjeszteni concret javaslatot azon módozatok iránt, a melyekkel segíteni szükségesnek és lehetőnek tartom, mikor azután meg iehet Ítélni, hogy helyesek-e azok vagy sem. Azt gondolom, ebben nagy különbség rejlik. A mi a 10 évet illeti — már helyreigazittatott, bizony sajnos, 12 éve már — s ez a 12-ik költségvetés, a mely mellett most felszólalok. Ezen 12 év alatt különböző költségvetések voltak beadva. Midőn 1875-ben azon kormány, melynek tagja lettem, átvette az ország ügyeinek rendezését és midőn szemben azzal, a mit most szeretnek hangsúlyozni, hogy soha oly rosszul nem voltunk, mint ma, Magyarországnak hitele oda szállott, hogy kézi zálogra rövid időre 8°/°-ra kapott pénzt, akkor igenis terjesztettünk elé néhány évig költségvetéseket, melyek tisztán és ridegen fiscahs szempontból voltak készítve; megtagadtunk mindent, a mi fejlesz, lésre vezetett volna és kértünk újabb adókat. Nézetem szerint, tehát eleget tettünk annak, a mit az akkori körülmények követeltek; sőt — nem akarom megnevezni az illetőt — bár hiszem, emlékszik reá, azon igéretünket is, hogy a Schatzbonokat, mert ugy hittak, beváltani m nem prolongálni fogjuk, a mire azt mondta egy lelkiismeretes és pénzüg}d dolgokban járatos férfiú, hogy nem fogjuk beváltani, prolongálni fogjuk. Beváltottuk, daczára annak, hogy közbejöttek a keleti események, melyek két éven keresztül rontották meg Európa pénzpiaczát. Ez volt az első. Midőn ezeken a bajokon keresztül estünk és lepattantak rólunk mindazon vádak, a melyekkel a törvényhozás kebelében illettettünk, hogy nincs érzékünk az ország állami, gazdászati szükségei iránt, hogy azt hiszszük, hogy csakis fiscalis módon lehet az ország pénzügyeit rendezni, a mi pedig nem lehetséges; raon dom, midőn ez a vad mind lepattant rólunk és láttuk az időt valamit tenni és nemcsak takarékoskodni, hanem befektetéseket is tenni az or szag közgazdasága érdekében és nagyobb költségeket is fordítani az ország közigazgatása és igazságszolgáltatása fejlesztésének érdekében : akkor, és azt hiszem ma is, egészben véve tökéletesen igazunk volt. Mert méltóztassanak megengedni, ha 1878. után is folytattatott volna azon ezelőtt oly okvetlenül szükséges, tisztán takarékossági politika, meglehet, ma deficitünk kisebb volna a papiroson, de azon közgazdasági viszonyok közepette, melyek egy pár éve beállottak, ha mindazon befektetés, a mi most a deficitet növeli, a vasutaknál és más ezé lókra meg nem történt volna, az ország pol gárai nem győznék ma fizetni az eddig viselt adókat s az ország közgazdasági helyzete lesülyedt volna oda, hogy a felett kellene desperálni, nem pedig a deficitnek kisebb, vagy nagyobb volta miatt. Én elismerek egyet és ezzel kapcsolatban szólani fogok arról, a mint ö nagyméltósága mondta, hogy nekem szokásos és kedvencz szavam a jövedelemfokozás, de 10 esztendő alatt csalódtam. Elismerem azt, hogy azon szerintem határozottan czélszerűen tett befektetésekben lassúbb tempót kellett volna tartani mert a költségek a természetszerű jövedelmet túlhaladták s ebben a túlhaladásban rejlik pénzügyi helyzetünknek nem az 1875-iki helyzettel szemben, de a múlt éviekkel szemben részben nehezebb, komolyabb volta. De azt méltóztassék megengedni ő nagyméltósága, hogy nekem nem kedvencz szavam a jövedelemfokozás, melyben 10 év alatt csalódtam, hanem hogy az valóságos tényleges igazság. Két laja van a jövedelem fokozásának. Az egyik, a mi természetszerűen következik 9*