Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-47_új

62 XLVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. szólásmódja a t. ministerelnök urnak, de ennek is van határa, mint mindennek, mert a jövedelmet örökké fokozni nem lehet. Hogy mennyire számította eí magát a t. kormány ezen 10 év alatt, azt mutatja az, hogy afolytonosjövedelemszaporitás mellett folytonosan megmaradt a deficit is ugy, hogy az ma chronicussá vált és oly betegség, a mely ellen ugyancsak derekasan és rendszeresen kell orvoslást keresni. Egyébiránt engem a költségvetés, mely előttünk van, nem lepett meg semmi irányban. Szükségképi következése ez azon minden előrelátó számítással ellenkező gazdálkodási rendszernek, melyet kormányunk 1878. óta követ. Mindig újabb adósságokkal terhel benünket, hogy a deficitet fedezze. Körülbelül harmincz millió az átlagos deficit egy-egy évre, ha mindent jól számba veszünk. Ez tíz év alatt 300 millió forintra rug, tehát körülbelül ép annyira, mint a mennyi egy évi jövedelmünk. Természetes dolog, hogy így 10 év alatt ki kell merülnünk és tovább ezen az utón nem haladhatunk. Pedig ezt megmondotta az ellenzék évenkint a költségvetés tárgyalása alkalmával, de mindig hibáztatták számításainkat, tudatlanoknak neveztek bennünket, pessimismussal vádoltak, sőt hazaíiatlanságot is vetettek szemünkre, mert az mondatott, hogy meghurczoljuk a magyar nevet. Már bocsánatot kérek, azok, a kik velünk érintkezésbe jönek, jól ismerik helyzetünket és a pénzpiacz jobban bizik egy oly nemzetben, a melynek törvényhozása óva inti a kormányt és a bajok orvoslását sürgeti, mint oly nemzetben, melynek törvényhozása könnyedén megszavazza a póthiteleket, túlkiadásokat s legsúlyosabb adókat. E költségvetés engem nem lepett meg, mert ennek az állapotnak be kellett következnie. A kormány egyik évről a másikra jósolta, hogy kevesbedni fog a hiány és javulni fog a mérleg, sőt a volt pénzügyminister úr nyíltan kimondotta, hogy a rendes kiadásokban az egyensúly helyre fog állani, csak még egy kis pótadó megszavazását kérte a nemzet képviseletétől. A pótadó megszavaztatott, a deficit azonban megmaradt, sőt nagyobb lett, a mennyiben pedig kissé lejebb szállt, azzal szemben állanak azon túlkiadások és a pénzkészletek elköltése, a miket törvényesnek és helyeseknek mondani csakugyan nem lehet. Minthogy azonban ezen dolgokat évenkint elmondották, nem fárasztom velők a méltóságos főrendeket. Nincs haszna, nem hiszik a mit mondunk, de majd a tények ereje fogja oda kényszeríteni a kormányt, ezt vagy egy másikat, hogy a parancsoló szükségnek engedjen és ne folyvást adósságok csinálásával vezessen bennünket mindig rosszabb meg rosszabb helyzetbe. Éa tehát azon feltételek alatt, melyeket elmondtam és azon nyilatkozatok mellett, melyeket szükségeseknek tartok, hogy a jegyzőkönyvbe bevétessenek, elfogadom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. {Helyeslések.) Kautz Gyula: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Szavazatomat, mely az előttünk levő törvényjavaslat elfogadására czéIoz, igen röviden akarom indokolni. 4 Magától értetődik, hogy ez alkalommal nem fogomészrevételnélkül mellőzhetni egynémelyikét azon állításoknak, a melyeket nagyméltóságú Ghyczy Kálmán és a közvetlen előttem szólt Somsich Pál ő excellentiája tettek. Legkevésbbé sem tartózkodom kimondani abbeli meggyőződésemet, hogy az ország pénzügyi helyzetét én is súlyosnak és kedvezőtlennek tartom. Az a financiális kép, a mely előttünk áll, kivált ha a legújabb fejleményeket is tekintetbe veszszük, olybá tünteti fel a magyar államháztartás mai állását, mely mindennek inkább mondható, mint örvendesnek és kielégítőnek. De legyen szabad másrészről azon megyöződésemet is kifejeznem, hogy

r azon pessimisticus felfogást és majdnem a kétségbeesés határvonaláig menő rettegést a bajtól, mely, megengedem szélesebb körökben is meg van és előttem szólott igen tisztelt tagtársaink és különösen Ghyczy ő excellentiája felfogásából tűnik ki, részemről indokoltnak és igazolhatónak nem tartom. Nem szabad elfelejtenünk méltóságos főrendek, hogy azon árnyoldalak és bajok mellett, melyek itt és e házon kívül is oly sokszor hangsúlyoztatnak, vannak újabb háztartásunknak és közigazdasági fejlődésünknek, hála az égnek, megnyugtató és örvendetes jelenségei és tanulságai is! Igen tisztelt tagtársunk, Ghyczy Kálmán ő excellentiája azt mondotta, hogy államadós-