Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-44_új

XLIV. OESZÁGOS ÜLÉS. 35 Elnök: Fel fog olvastatni a módositvány. ! Gyulai Pál jegyző (olvassa a módositvány t). Szapáry Gyula gróf pénzügyminister: Kétséget nem szenved, hogy kívánatos és szükséges, hogy az egyes szakministerek által kötött külön kölcsönökre a pénzügyministernek nagyobb befolyás biztosittassék, mint a múltban és én bátor vagyok emlékeztetni a méltóságos főrendeket arra, hogy ezen irányban a szükséges intézkedések megtörténtek annyiban, a menynyiben a kormány már a múlt évben bejelentette azon intézkedéseket, a melyek a kormány kebelében történtek, hogy ezentúl ilynemű kölcsönök csakis a pénzügyminister előleges hozzájárulásával köttethessenek és hogy ezek általa és az illető szakminister által terjesztessenek a törvényhozás elé, Az ellenőrzés és nyilvántartás szempontjából rendeltetett el azon intéz, kedés is, a melyet Ghyczy Kálmán ur ö nagyméltósága hangsúlyozott a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával, hogy ezen kölcsönök és állami adósságok ne szétszórva, hanem együttesen tüntettessenek ki. Ez az 1887-ik évre nézve meg is történt, mert ezen kölcsönök a költségvetésben az államadósságok rovatában ki vannak tüntetve. A mennyiben ezen átalános kimutatás és az egyes szakministerek kimutatása közt eltérések mutatkoznak, megvallom, nem vagyok azon helyzetben, hogy ezekre nézve azonnal felvilágosítást adjak. De ha ily eltérések léteznek, azoknak miben léte constatálandó, a mi a költségvetés tárgyalása alkalmával a kormánynak módjában lesz, A pénzügyminister befolyásának biztosítása és a parlamenti ellenőrzés szempontjából még egy hatályos intézkedést lehet tenni és ez az, hogy az építkezésekre felvett kölcsönöknél ne csak a kamat és évi járadék tétessék ki

t hanem a kiadási rovatban építési tőke és a törlesztésre fordított összeg, a bevételek közt pedig a fedezet is felvétessék. E mellett hatályosabb lesz az ellenőrzés, és ennek megtételére a kormány hajlandó. Ezek után kérem a méltóságos főrendeket, hogy a törvényjavaslat intézkedéseit változatlanul fentartani méltóztassanak. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: A magam | részéről is kötelességemnek tartom egy pár szót szólni és kérni, hogy a módosítás mellőzésével az eredeti szöveget méltóztassanak fentartani. Mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy azon kívánalomnak, hogy az ilynemű kölcsönöknél a pénzügyministernek kellő befolyás adassék, itt a jelen esetben teljesen elég van téve; mert az adásvevési szerződés nemcsak a belügyministerium, hanem a bel- és pénzügyministerium által köttetett, természetesen a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fentartása mellett. A mi magát a módositványt illeti, igaz, hogy az államkincstárra nézve összegileg körülbelül egyre megy, hogy az állami adósság között fordul-e elő a kamat és törlesztés, vagy pedig a tárcza keretében, a melynek czéljaira az épület emeltetik. Én azonban azt hiszem, hogy ha az ilynemű kölcsönök ugy, a mint azok az 1887. évi költségvetésben vannak, kimutattatnak és ha megjegyeztetik az, hogy azoknak fedezete hol található, ez nem csak az evidentiát biztosítja eléggé, hanem könnyebb áttekintést is enged; mert minden egyes költségnél meg is lehet mutatni, hogy ilyen kölcsön milyen czélra contraháltatolt, míg ha beleolvasztatik az átalános kölcsönök közé, ez, nézetem szerint, el nem érhető De megvallom, azért is szeretem, hogy a legnagyobb evidentia és a pénzügyministernek adott teljes befolyás mellett ezen fedezetek az egyes tárczákban fellelhetők legyenek, mert azt tartom, hogy mig nem szabad és nem lehet a helyzetet jobbnak tüntetni fel, mint a milyen, de viszont nem szabad eszközt adni azoknak sem, kik azt szívesen rosszabbnak tüntetik fel. Már pedig, ha megtakarittatik is ugyanazon 33,000 forint, de kimarad a belügyi költségvetésből és bejö az átalános kamatok közé, akkor azok, a kik legtöbbet beszélnek az ország pénzügyi helyzetéről és költségvetéséről, azt elfogják felejteni, hogy ott a 33,000 frt kimaradt, de igenis hozzáadják azt az államadósságok terheihez, melyek isten tudja, miféle módon felszaporittatnak az illetők állítása szerint. Én tehát nagyon szükségesnek tartom, hogy mindenki szembeötlőleg láthassa, hogy ezen kölcsön nem az átalános adósságok, hanem azon költségvetés terhe, a melynek czéljah-a felvétetett és a mi teher belőle származik, legfeljebb annyiból 5*