Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-44_új

28 XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. hibák, melyek ezen építkezés körül előfordultak, talán nem is első sorban öt, hanem inkább azon közegeit illetik, kiknek kötelessége az ügyeket tüzetesen, komolyan, alaposan előkészíteni, a ministert minden keletkezhető akadályra és nehézségre figyelmeztetni, mielőtt a minister azokat a ministertanácsba és onnan az országgyűlés elé viszi. De minthogy alkotmányos fogalmak szerint a minister felelős mindazért, a mi a ministeriumban történik, minthogy velünk szemközt csak ö áll, minthogy nekünk nem lehet feladatunk kutatni, kit terhel tulajdonképen itt a vád, ennélfogva kénytelen voltam, minden tisztelet és személyes rokonszenv daczára, a melylyel a minister ur iránt viseltetem, ezen szavakat hozzá intézni. (Helyeslés.) Széchényi Pál gróf, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Nagyméltóságú elnökur, méltóságos főrendek ! Engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy az előttem szólott Szlávy ő excellentiájának vádjaira azt, a mit mentségemül felhozhatok, rögtön felhozzam, (Halljuk!) és hogy még ennekelőtte éppen ő excellentiájának utolsó szavaira reílectálva, kijelentsem, hogy hozzám intézett szavai, ha még oly sújtó Ítéletet foglalnak is magukban, engem neheztelésre gerjeszteni nem képesek, és hogy épen ez által mutatom meg a legjobban ő excellentiájának, hogy tán még sem egészen alapos azon ítélet, a melyet felettem hozott, mintha én a parlamentet nem tartanám tiszteletben, mert éppen ezen tisztelet folytán, a melylyel ezen törvényhozó testület iránt tartozom, elismerem mindenkinek jogát, én felettem, ha sújtó ítéletet is, de ítéletet hozni. És éppen ugynem fogadhatom el ő excellentiájának azon megjegyzését, a mely talán éppen azon rokonszenvnél fogva, melylyel irántam viseltetik, mondatott ő általa, hogy talán nem én voltam első sorban a hibás. Mert ha hiba követtetett el, én is egyenesen követelem magamnak azt az osztályrészt, hogy én legyek a törvényhozó testület előtt ctZj cl ki felelősségre vonassék. Már a mi azon vádakat illeti, hogy azon épület talán nem elég díszes, nem elég csinos, megbocsásson az előttem szólott excellenüás ur, hogy azokra nem válaszolok, mert hiszen végtére is a csinosság és a díszesség izlés dolga; némelyiknek az az épület talán tetszik, másnak esetleg nem. Az igazságügyministerium beleosztására nézve azt mondja ő excellentiája, hogy a termeket és díszhelyiségeket tán elfoglalja az egyik ministerium, a másik meg a negyedik emeletre lesz kénytelen felmenni. Ezt, méltóztassék megengedni, komolyan talán nem érthette a kegyelmes ur, mert hisz ha két ministerium ; között tárgyalás foly egy épületben levő helyiségekre vonatkozólag, akkor valószínűleg nem fog előfordulni az, hogy az egyik ministerium valami előnyben legyen a másik felett, sőt inkább az valószínű, nogy az a ministerium, a mely a költségek fedezete tekintetéből érdekelve van, hogy a másik ministeriumot abba az épületbe megnyerje, inkább az marad hátrányban és nem az a ministerium, a melyet megnyert. Én, méltóságos főrendek, — és ezt határozottan állithatom — kényszerhelyzetben találtam magamat. Kötelességemet ugyanis abban láttam, hogy ezen nehéz helyzeten a mennyire lehet, enyhíteni törekedjem. Lehet, hogy e kényszer — momentuma mások előtt nem abban a színben tűnik fel, de biztosithatom a méltóságos főrendeket, hogy midőn a törvényhozás az első terv elkészítése és bemutatása alkalmával a ministeriumnak megadta a felhatalmazást, melynél fogva azon terv szerint az építkezést 1.100,000 frt erejéig végrehajtsa, akkor a terv nem volt a levegőben készítve; hisz annak az építésznek tudnia kellett, hova és mire épit és utánjárására adta neki a mérnöki hivatal a helyrajzot oly kijelentéssel, hogy e terven esetleg lesz némi kis változás, de ma ez a megállapított terv és e szerint fog építkezni mindenki. Kisebb eltérések ily épületnél nehézséget nem tesznek. Természetesen egész máskép áll a dolog, ha az eltérések oly nagyok, — minők itt voltak, hogy körülbelül egy ötöd vagy egy hatod részszel nagyobb a beépítendő terület. Arra elkészülve senki sem lehetett. Azt veti szememre ő excellentiája, hogy a terveket kötelességem lett volna az építkezési