Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-42_új

14 XLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. hogy a pótbirói intézmény megszüntetésére javaslatot terjeszszen elé. A most szőnyegen levő törvényjavaslat az igazságügyminister által épp ezen czél elérésére terjesztetvén elé, e között és a képviselőház által megállapított törvényjavaslat között nincs is elvileg, csupán a fizetési fokozatok számára és mennyiségére nézve van némi eltérés. Az igazságügyi kormányt első sorban a takarékosság szempontja vezette, azonban nem zárkózhatik el a kormány azon helyes indokok elől, a melyek a képviselőház által kellő mértékben méltányoltattak és a melyeknek czélja az, hogy a felsőbb fizetési fokozatok oly csekély számra le ne apasz­tassanak, hogy ez által az előléptetés bizonyos jogosultságával biró birák a fizetésben való előléptetés lehetőségétől hosszú időre elzáras­sanak. E szerint a javaslat, ugy a mint az jelen­leg tárgyalás alatt van, a felsőbb fizetési foko­zatban levő állásokat fokozatosan kivarrja apasztani a budapesti királyi táblánál 96-ról 71-re, a marosvásárhelyi királyi táblánál a jelenlegi számról 13-ra. Ezen intézkedés által a jövendőbeli vég­leges szervezésnek is egy nehézsége fog elhárít ­tatni, a mennyiben a királyi tábláknak várható decentralisatiója alkalmával a nagyobb fizetési fokozatban levő birák kisebb számmal fog­nak lenni. Ugyanezen törvényjavaslat másik czélja: megszüntetni azon visszásságot, mely bekövet­kezik jelenleg, midőn az első folyamodású tör­vényszékek elnökei a királyi táblához, mint birák lépnek át. Ez irányban is feltalálta a javaslat a méltányos megoldást és csakis az átmenet szempontjából kellett bizonyos korláto­zásokat életbe léptetni, hogy a már működő azon birák, a kik az elnökségből lépnek át, jogaikban csorbát ne szenvedjenek. A nagyméltóságú főrendi ház tagjai az igazságszolgáltatás ügye iránt mindig meleg érdeklődéssel viseltetvén, kérem, méltóztassa­nak a törvényjavaslatot elfogadni. Én nekem nem lehet forróbb vágyam, mint hogy a bíró­ságok munkaképessége, kötelességhüsége ezen újabb alkotás által is fokoztassék és az igaz­ságszolgáltatás színvonala ez által is emeltessék. Kérem, méltóztassanak a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Ha nincs a ki szót kívánna emelni, felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a méltóságos főrendek a törvényjavaslatot átalános­ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni 1 (Elfogadjuk!) A törvényjavaslat átalánosságban elfogadtatott, következik a részletes tárgyalás. Gyulai Pál jegyző (végig olvassa a tör­vényjavaslat czimét és 1 — 6. §-ait, a melyek észre­vétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: E szerint a törvényjavaslat tár­gyaltatván, azok, a kik a törvényjavaslatot ugy átalánosságban, mint részleteiben elfogad­ják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot a méltóságos főrendek el­fogadják s e felöl a képviselőházat a szokott módon értesíttetni rendeltetik. Haynald Lajos bibornok-érsek; A mél­tóságos főrendek hagyományos pietása min­denkor felhasználja azon ünnepet, (Halljuk! Eálljuk!) melyet rövid két hét múlva ül nem­zetünk, hogy visszamélyedve Magyarország dicső hajdanába, felkeresse ottan a nemzeti dicsőségnek és tiszteletnek egyik fényes tárgyát, de a jelenben is körültekintve és felnézve a trónnak magaslatára, a fejedelmi és keresztyéni női erényekben gazdag királyasszony előtt mély hódolattal meghajoljon. Szent-Erzsébet napját fogjuk e hó 19-én ünnepelni, oly szent nőét, a ki magyar királyi vérből származván, a külföldön nagygyá, dicsővé, és tiszteltté tette a magyar nevet, midőn tün­döklő más tulajdonai mellett az emberi erények legszebbikében ékeskedett: a keresztyén szere­tetnek a betegek, a szegények és ügyefogyot­tak iránti gazdag gyakorlatában. De a már e miatt is dicső napot még különös pietással üljük meg azért is, mert szokásos hódolattal feltekintvén királyi urunknak fényes családi körébe, ott a legelső magyar ember, a leg­alkotmányosabb fejedelem és a legnemesebb férfiú oldala mellett látjuk díszleni Erzsébet királyasszonyt, (Éljenzés) ki nemcsak a magyar nemzet és nyelv iránti különös előszereteténél, hanem ritka díszénél és erényeinél fogva, me­lyekben ékeskedik, kivívta hódolatunkat és sze­retetünket és kinek dicső nevenapját minden­kor szívesen felhasználták a méltóságos főren­dek s most is örömmel fölhasználandják, vala­mint ha nem is szólnak, arczaik kifejezéséből kiveszem, arra, hogy leghőbb névnapi kivá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom