Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.
Ülésnapok - 1884-42_új
14 XLII. ORSZÁGOS ÜLÉS. hogy a pótbirói intézmény megszüntetésére javaslatot terjeszszen elé. A most szőnyegen levő törvényjavaslat az igazságügyminister által épp ezen czél elérésére terjesztetvén elé, e között és a képviselőház által megállapított törvényjavaslat között nincs is elvileg, csupán a fizetési fokozatok számára és mennyiségére nézve van némi eltérés. Az igazságügyi kormányt első sorban a takarékosság szempontja vezette, azonban nem zárkózhatik el a kormány azon helyes indokok elől, a melyek a képviselőház által kellő mértékben méltányoltattak és a melyeknek czélja az, hogy a felsőbb fizetési fokozatok oly csekély számra le ne apasztassanak, hogy ez által az előléptetés bizonyos jogosultságával biró birák a fizetésben való előléptetés lehetőségétől hosszú időre elzárassanak. E szerint a javaslat, ugy a mint az jelenleg tárgyalás alatt van, a felsőbb fizetési fokozatban levő állásokat fokozatosan kivarrja apasztani a budapesti királyi táblánál 96-ról 71-re, a marosvásárhelyi királyi táblánál a jelenlegi számról 13-ra. Ezen intézkedés által a jövendőbeli végleges szervezésnek is egy nehézsége fog elhárít tatni, a mennyiben a királyi tábláknak várható decentralisatiója alkalmával a nagyobb fizetési fokozatban levő birák kisebb számmal fognak lenni. Ugyanezen törvényjavaslat másik czélja: megszüntetni azon visszásságot, mely bekövetkezik jelenleg, midőn az első folyamodású törvényszékek elnökei a királyi táblához, mint birák lépnek át. Ez irányban is feltalálta a javaslat a méltányos megoldást és csakis az átmenet szempontjából kellett bizonyos korlátozásokat életbe léptetni, hogy a már működő azon birák, a kik az elnökségből lépnek át, jogaikban csorbát ne szenvedjenek. A nagyméltóságú főrendi ház tagjai az igazságszolgáltatás ügye iránt mindig meleg érdeklődéssel viseltetvén, kérem, méltóztassanak a törvényjavaslatot elfogadni. Én nekem nem lehet forróbb vágyam, mint hogy a bíróságok munkaképessége, kötelességhüsége ezen újabb alkotás által is fokoztassék és az igazságszolgáltatás színvonala ez által is emeltessék. Kérem, méltóztassanak a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Ha nincs a ki szót kívánna emelni, felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a méltóságos főrendek a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni 1 (Elfogadjuk!) A törvényjavaslat átalánosságban elfogadtatott, következik a részletes tárgyalás. Gyulai Pál jegyző (végig olvassa a törvényjavaslat czimét és 1 — 6. §-ait, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: E szerint a törvényjavaslat tárgyaltatván, azok, a kik a törvényjavaslatot ugy átalánosságban, mint részleteiben elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot a méltóságos főrendek elfogadják s e felöl a képviselőházat a szokott módon értesíttetni rendeltetik. Haynald Lajos bibornok-érsek; A méltóságos főrendek hagyományos pietása mindenkor felhasználja azon ünnepet, (Halljuk! Eálljuk!) melyet rövid két hét múlva ül nemzetünk, hogy visszamélyedve Magyarország dicső hajdanába, felkeresse ottan a nemzeti dicsőségnek és tiszteletnek egyik fényes tárgyát, de a jelenben is körültekintve és felnézve a trónnak magaslatára, a fejedelmi és keresztyéni női erényekben gazdag királyasszony előtt mély hódolattal meghajoljon. Szent-Erzsébet napját fogjuk e hó 19-én ünnepelni, oly szent nőét, a ki magyar királyi vérből származván, a külföldön nagygyá, dicsővé, és tiszteltté tette a magyar nevet, midőn tündöklő más tulajdonai mellett az emberi erények legszebbikében ékeskedett: a keresztyén szeretetnek a betegek, a szegények és ügyefogyottak iránti gazdag gyakorlatában. De a már e miatt is dicső napot még különös pietással üljük meg azért is, mert szokásos hódolattal feltekintvén királyi urunknak fényes családi körébe, ott a legelső magyar ember, a legalkotmányosabb fejedelem és a legnemesebb férfiú oldala mellett látjuk díszleni Erzsébet királyasszonyt, (Éljenzés) ki nemcsak a magyar nemzet és nyelv iránti különös előszereteténél, hanem ritka díszénél és erényeinél fogva, melyekben ékeskedik, kivívta hódolatunkat és szeretetünket és kinek dicső nevenapját mindenkor szívesen felhasználták a méltóságos főrendek s most is örömmel fölhasználandják, valamint ha nem is szólnak, arczaik kifejezéséből kiveszem, arra, hogy leghőbb névnapi kivá-