Főrendiházi napló, 1884. III. kötet • 1886. szeptember 18–1887. május 16.

Ülésnapok - 1884-53_új

118 LIIL ORSZÁGOS ÜLÉS. államadósságok álladéka ezekből is kiszámítható, de ez magánszámitás levén, hitelességre semmiesetre számot nem tarthat. Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a mmisterelnök ur komoly szándéka, azt, a mit igért, csakugyan teljesíteni. De hiába, t. ház, emberek vagyunk mindiryájan; néhány hónap alatt sok történhetik, a mi a mmisterelnök urnak úgy mint pénzügyministernek lehetetlenné tehetné Ígérete beváltását. Én ennélfogva inkább oly határozatot óhajtok, mely nemcsak a mostani miííisteriumot, hanem a következőt is kötelezze. Az, hogy az országgyűlés berekesztésével a határozat érvénye megszűnik, igen fontos ellenvetés. De ezen esetben is a határozat megújítása a jövő országgyűlés kezdetén könnyen megtörténhetik. Ha pedig ez meg nem történik. a zárszámadások kérdése csak a jövő zárszámadások tárgyalásakor vethető fel, mi egy vagy több esztendei mulasztással jár. Meglehet, hogy inditványomba többet foglaltam, határozottabban formuláztam egyet-mást, mintsem az a nagyméltóságú ház helyeslését megnyerhetné, de azt tartottam szemeim előtt, hogy nekem inditványomba azt kell befoglalnom, a mit magam legczélszerűbbnek és legjobbnak tartok. Ezért formuláztam indítványomat úgy, hogy az egész meggyőződésemet tartalmazza. Mindezeknél fogva ismételve kéremamél- | tóságos főrendi házat, hogy indítványomat elfogadni méltóztassék. Zichy Nándor gr.: Ha a ministerelnök ur. ő nagyméltósága indítványomra reflectálni kivan, akkor én később szólok. {Halljuk!) Tisza Kálmán mmisterelnök, mint pénz ügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Mindenekelőtt szavaim értelmét akarom annyiban helyreigazítani, a mennyiben azt hiszem, hogy Ghyczy ő excellentiája nem jól értette, a mit mondottam, hihetőleg én nem mondottam jól. (Halljuk!) Én nem mondottam, hogy államadósságaink minőségének, nagyságának feltüntetését tartom károsnak az államra nézve, de azt mondottam s ez szerintem mindenki által elismerhető, hogy káros volna az államra nézve az, ha a főrendi ház kimondaná, hogy nem létezik oly adat, mely szerint az államadósság nagyságát felismerni lehet. Ez az, a mit én veszedelmesnek tartok, nem pedig az őszinte kimondás. És hozzáteszem, akkor is ezt mondottam, lehet azt mondani, hogy az államadósságok kimutatása nem helyes alakban történik, hogy másként kellene annak történnie, de hogy nem lehet tudni, mi Magyarországnak az államadóssága, ez az, a miről bátor voltam mondani és most is ismétlem, hogy ezt mondani igazságosan nem lehet. De ha már az államadósságokról szólok, azt is meg kell mondanom, hogy az is megfontolandó lesz, hogy ha egyszer másként mutattatik ki az államadósság, hogy miként ? Mert ő excellentiája hibáztatta, hogy a kamatok és évi járadékok mutattatnak ki. De ha csak a tökéket fogjuk kimutatni, mi lesz az eredmény? Az, hogy minden egyes pénzügyi operatio, a mi az államkincstár terheinek könnyebbitésére szolgál, ugy fog látszani, mintha rontotta volna annak a helyzetét — nemcsak nálunk, hanem másutt is. De nálunk is van rá példa, ott van a 6%-os aranyrente conversiőja 4%-osra. Ez bár nem a legkedvezőbb viszonyok között hajtatott is végre, mégis évenkint körülbelül 2 millió arany forint megtakarítást képvisel, de természetesen a normális tökének nagyságát tetemesen szaporította. És ez igy van nálunk és igy van mindenütt, a hol államadósságok, különösen renteadósságok conversiójáról van szó. Hát már most helyes volna-e azon számítás, hogy a rente conversio által az állam terhe ennyi meg ennyi száz millióval nagyobbodott? Holott igazság szerint az évi terhek 2 millió aranyforinttal könnyebbedtek. Ezek mind oly kérdések, melyeket, ha mi a kimutatásokat világosabbá akarjuk tenni, tüzetesen, alaposan meg kell beszélni, nehogy jót akarva, épen talán az ellenkezőt érjük el. Most még a határozati javaslatról kívánok szólani. (Halljuk!) Abban tökéletesen igazsága van ő excellentiájának, hogy soha semmi viszonyok között, annál kevésbé ma senki nem mondhatja, hogy néhány hó múlva ugyanazon kormány fog-e ezen a helyen ülni, melynek nevében ma ígéretet tettem. Ez tökéletesen igaz; de nem kevésbé igaz az is, hogy azon határo-