Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-19_új

64 XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. külügyek állásáról tudomást szerezzenek, mégis nem szívesen veszem e jogot igénybe, először, mert szón nézetben voltam mindig és vagyok ma is, hogy külügyi "kérdésekben határozatot hozni, dönteni csak a delegatiók vannak hivatva — és másodszor, mert eltekintve ettől, nem szívesen szólok egy tárgyról ott, hol az, kit azért első sorban illet a felelősség, jelen nem lehet. Ha daczára ennek, ma mégis kényszerítve éreztem magamat élni e joggal, ennek egyedüli oka az, mert meg vagyok győződve, hogy ha azon megoldás, melyre vonatkoztam, jogerőre találna emeltetni, az a : monarchia és Európa békéje szempontjából felette károsnak fogna bizonyulni. Hogy arról, hogy engem kizárólag ezen indok kényszeritett a külügyekre vonatkozó interpellatio tételére, meggyőzhessem a méltóságos főrendeket is, engedelmet keli kérnem, hogy e kérdésre vonatkozó egyéni nézeteimet kellőleg kifejthessem, mellőzni kívánván mindent, mi a tárgyhoz szorosan nem tartozik és mellőzhetek, reménylem, rövid fogok lehetni. (Halljuk!) Mint a berlini szerződés egyik munkatársa, egyetértek ugyanegy akkori tisztelt collegámma

1 Salisbury lorddal, ki más helyütt adott kifejezést ebbeli nézetének, abban, hogy azon alapot* melyet a berlini szerződés Kelet-Ruméliára nézve alkotott, a congressus összes művének nem fő, hunem csak alárendeltebb részét képezi. Másrészről azonban bevallom habozás nélkül azl is, a nélkül, hogy ez által a felelősségnek engem is illető részét magamtól el akarnám hárítani, hogy ezen alkotás a congressus működésének legkevésbé életképes intézkedését képezte. Ilyennek tartottam én ezt már a congressus előtt is, és ezért más megoldást óhajtottam volna. Nézetem rövidre összevonva az volt, hogy a san-stefanói békekötés által körvonalozott Bulgária helyett, mely kiterjedése által nemcsak a török birodalmat, hanem a Balkánfélsziget minden többi népének jövendőjét fenyegette, alkosson a congressus egy kisebb, de e mellett lehetőleg természetes határokkal ellátott Bulgáriát, a többi pedig, a mi Törökország védelmére szükséges, maradjon Törökországé minden phrasis nélkül. Ez irányban működtem mindaddig, mig meggyőződtem, hogy Anglia és Oroszország között e tárgyban már előleges egyezmény jött létre. Ekkor azután nem lehetett egyebet tenni, mint oda törekednem, hogy az új alkotás a lehető garanliákkal legyen körülvéve. E czélból megadatott a szultánnak a jog, hogy a Balkán-szorosokon és a tenger partjain erődítéseket emeljen és azokat török őrséggel ellássa ; megadatott a jog, a militia és gensdarmeria tisztjeit kinevezze és végre egy európai commissio lett megbízva a keletruméliai tartomány alkotmányának kidolgozásával, melynek szerintem gyakorlati értéke különösen abból állott: megakadályozni, hogy a keresztények ne részesülhessenek oly bánásmódban, melynek alapján netalán újabb vádakat lehetett volna emelni a török uralom ellen. A berlini szerződés intézkedéseiből csak ez az egy lett foganatosítva, a többi nem. Törökország egyetlen erődítést sem állított, sem a Balkán magaslatain, sem a tenger partjain, az annyira fontos militia és gensdarmeria szervezetével mentől.kevesebbet foglalkozott. Török haderőt Ruméliában éppen nem, de még saját határos területén is csak mentől kisebbet tartott. Szóval Rumélia csak a papíron volt török tartomány, tényleg nem, A berlini congressus előre látta azon eshetőséget is, mint azt előre látnia nem lehetett, ha a Ruméliában alkotott rend erőszakkal fogna megzavartaim', gondoskodott arról is, hogy mi történjék ez esetben. Á szerződés 16-ik szakaszában megadta Törökországnak a jogot, hogy a megzavart rendet katonai erővel helyreállítsa azon föltétel alatt, hogy ezen határozatáról és annak okairól utólag tudósítsa a nagyhatalmak Konstantinápolyban székelő követeit. Törökország e jogainak egyikét sem használta, így lett lehetővé az, hogy a kéz alatt már régen készülő összeesküvésnek sikerült 24 óra alatt Rumélia és Bulgáriaegyesülését proclamálni. A múltra vonatkozó ezen körülményeket, méltóságos főrendek, nem azért emiitettem föl, hogy a berlini szerződés védelmére keljek, melyet ma senki sem támad, még kevésbé azért, hogy érdemül tulajdonítsam magamnak