Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-17_új

48 XVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. szer főkövetelményei ellen vét és annak hatályát apasztja és ennélfogva magát a képviselőház intézményét, mely a képviseleti rendszeren sarkallik, mely abből származik, mely a képviseleti rendszertől nyeri életét és minden jelentőségét, alapjában megrendíti; a helyett, hogy kedvezőbb helyzetbe hozná a képviselőházat; a helyett, hogy annak tekintélyét fokozná, annak is és főleg annak csak kárára szolgálhat. Én bizonyára nagy súlyt fektetek a képviselőház tekintélyére, mert erős meggyőződésem, hogy egészséges, alkotmányos létnek feltétele a képviselőház tekintélye. De ezen tekintélynek alapja és mérlege nem a képviselői állás nagyobb vagy kisebb stabilitásában, hanem abban kereshető, hogy a képviselő mi módon választatott meg és mennyiben lehet őt a nemzet valódi képviselőjének tekinteni. A választás szabadsága és tisztasága adja az egyes képviselőnek épp ugy, mint a képviselőháznak a szükséges tekintélyt és hatályt, egyéb semmi. Ott, hol a választások számos esetben corruptio és erőszak által meghamisittattak, ott létre jöhet egy hatalmas párt, mely a parlamentben uralkodik, hanem a parlament tekintélye csorbul és azt hosszabb mandátum által pótolni és helyrehozni nem lehet. A jelen ügy irányában elfoglalt álláspontom, mely szerint a törvényjavaslatot feltétlenül ellenzem, a helyett, hogy annak elfogadását bizonyos feltételek betöltéséhez kötném, nem tenné tulajdonkép szükségessé, hogy közelebbről érintsem a súlyos betegséget, mely választásainkat sújtja, de miután a törvényjavaslatot kisérő indokolás szerint a választási mozgalmak hosszabbra kihúzása indította első sorban a tisztelt ministerelnök urat ezen törvényjavaslat benyújtására, mi által maga a tisztelt ministerelnök ur utalt a választási processus egyik árnyoldalára és ez által összeköttetésbe hozza azokat, a mik a választásoknál előfordulnak az általa benyújtott törvényjavaslat állítólagos szükséges voltával, kénytelen vagyok ezen indokra reflectálni. A választási mozgalmak hosszabb tartama és az itt talán tapasztalt izgatottság nem képezik a betegséget magát, hanem annak csak symptomáját. A betegség a legyőzhetetlen pressióban található, mely a végrehajtó hatalom közegei által a választások sok esetében alkalmaztatik és melynek némi ellensúlyozása teszi a hosszabb készületeket és választási mozgalmakat szükségesekké. Szüntettessék meg az ok és meg fognak szűnni annak következései. Legyenek törvényeink, a melyek ezen visszaéléseknek elejét veszik és nem fogják a választási mozgalmak a szükségesnél továbbra elvonni munkakörüktől a választókat. De mindenekfelett szükséges, ha végre új törvény hozatik, hogy annak végrehajtása is biztosítva legyen. A beteg állapot, mely választásainkra nehezedett és mely alkotmányos létünk üterét érinti, annyira fokozódott, hogy azon palliativ szer, a milyennek tévesen tartatik a mandátum meghosszabbítása, mitsem segíthet, sőt e palliativ szer az által, hogy más irányban ártalmas, még complicálja és tetézi a bajt. Itt gyökeres orvoslás kell és én azt tartanám a törvényhozás legsürgősebb és legégetőbb feladatának. Abbeli meggyőződésemben pedig nem ingat meg engem az a környülállás, hogy e törvényjavaslatot kisérő indokolásban csakis a választási mozgalmak hosszabb tartama említtetik. Mintha bizony ezzel be volna végezve a választásainkat sújtó kórság diagnosisa. Mindamellett nem teszem fel azt, hogy a tisztelt ministerelnök ur figyelmét kikerülte volna a választásainknál évek óta nagy mértékben űzött corruptio, mely erkölcsi tekintetben végzetes, anyagi tekintetben pedig tönkre tesz. És ezt a súlyos bajt nem enyhítheti az a mentség, hogy a törvényellenes tény a létező politikai pártok mindenikét terheli; mert fokozza a bajt az, hogy ezen üzelmekben része van a végrehajtő hatalom közegeinek is és hogy a tisztelt kormány, mint látszik, beéri pártjának győzelmével, a helyett, hogy a létező törvények végrehajtása által és ha azok elégtelenek, új törvények indítványozása által ezen visszaéléseknek és botrányoknak elejét venné. De tudva van, hogy a corruptiónál még nagyobb mértékben sújtja a választás szabadságát az erőszak; ehhez pedig nem fér az: lliacos intra et extra muros peccatur mentség, mert az apparátus, mely ez erőszak gyakorlatához szükséges, csakis a j végrehajtó hatalom rendelkezésére áll. Ennek,