Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 177 elemeknek—hogy igy fejezzem ki magamat — a törekvései. Én azt tartom, hogy a czél helyes volna, de éppen ellenkezőleg érvényesülne az az életben. A ma fennálló közigazgatási rendszer mellett itt-ott ezen centrifugális elemek kísérletet tesznek arra, hogy a közigazgatási apparátust saját czéljaikra kizsákmányolják; de ha a tisztviselők ki fognak neveztetni, ez sokkal nagyobb mértékben történhetik meg, mert a választási rendszer által kizárt elemek, mihelyt a bureaucraticus előléptetés van érvényben, nemcsak egyes helyeken, hanem számos helyütt fognak a közigazgatási rendszerbe illeszkedni, hogy azt a magok részére kizsákmányolhassák. Magára a közigazgatás javitá Sal EL B, kinevezésből nem látok előnyt, mig tetemes a hátrány, a mely a politikai szabadságra hárul. Én a közigazgatási tisztviselők választásának még azon korlátolt alakban is, a mely ma van érvényben, feltétlen hive vagyok. Szerintem a politikai szabadság fogalma nem abban áll, hogy azok, a kik a politikai jogokat gyakorolják, időről-időre, hoszszasabb időközökben képviselőt válaszszanak és azután haza menjenek és dolgaik után lássanak, hanem abból, hogy legyen módja és lehetősége, hogy az állam mindazon polgárai, a kik értelmiség, műveltség és vagyoni állás szerint erre képesitvék, az állami fünctió minden ágában minél inkább részt vehessenek, tehát nemcsak a törvényhozásban az által, hogy képviselőket választanak, hanem a közigazgatásban, sőt bizonyos fokig, például az esküdtszéki intézmény által a birói teendőkben is. Én a politikai szabadság teljességének ezen három ágban való részvételt tekintem. Á hol az egyik vagy másik hiányzik, vagy oly csekély térre szorul, hogy az inkább látszat mint valóság, ott a politikai szabadság meg van támadvaVannak azonban e törvényjavaslattal szemben nékem is aggodalmaim. Azt tartom, hogy legközelebb állanak azok az igazsághoz s hogy azok találták el a dolgok fejlődésének menetét a jövőre nézve, a kik e javaslatot elfogadják mint olyat, a mely átmenetet képez a tisztviselők kinevezéséhez. Mivel én ezt nem akarom, mivel sokkal szivesebben vagyok az utolsóelőtti állomáson, mint az utolsón: én e törvényjavasFÖKEKDI NAPLÓ 1884—87. II. KÖTET. latot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. {Helyeslések a jobboldalon.) Vay Miklós báró koronaőr: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Mindenekelőtt azon kérelemmel fordulok méltőságtokhoz, hogy felszólalásomnak megítélésénél kegyesen azt méltóztassanak figyelembe venni, hogy én a megyei életet 1823-ban kezdtem, hogy 1830-ban megyei kormányzó voltam és hogy kívülem, ki itt egészen új világban élek, nem igen lesznek itt mások, kik életöknek nagy részét annyira a megyei szolgálatnak szentelték volna, mint az én csekélységem. (Halljuk!Halljuk!) És én nem is tagadom, hogy annyira megszerettem az ős magyar megyéket — értem azokat, melyek 1848. előtt voltak — hogy én azok fentartására csekély erőm szerint még akkor is közreműködtem, mikor már igen sokan azt mondogatták, hogy ez nern tudja mit akar. (Halljuk! Halljuk!) Nem azért szólalok fel, mintha hinném, hogy a szőnyegen lévő fontos tárgyon jelen stádiumában még változtatni lehetne, de teszem azt kizárólag azon okból, hogy midőn egyrészről elfogadom az előttünk levő törvényjavaslatot az átalános vita alapjául, egyszersmind régibb s újabb tapasztalataim nyomán nyilváníthassam arra vonatkozó igénytelen nézeteimet. (Halljuk!) Elfogadom e törvényjavaslatot, mert mindenesetre correctivuma a különben életben maradandóit 1870: XLII. organisatorius törvénynek ; de hozzá járulok azért is, mert ugy tekintem, mint utolsó lépést, legalább lényeges közeledést az állami közigazgatási kérdés általam contemplált végmegoldásához. Ne gondoljuk ugyanis, hogy ezen törvényéletbeléptetésével be lesz az ügy fejezve, még ez nem dönti el a megyék sorsát, nem veti végét a közigazgatás annyira fontos életbe vágó kérdésének, nem egyéb az, mintáz 1870-iki kísérlet ismétlése, legfeljebb közeledés a ma 1848 óta függőben levő probléma megoldásához, ugy mint lehető összeegyeztetéséhez a mai két ellentétes elvnek, a ministeri felelősséggel ellátott parlamentarismusnak az autonon önkormányzattal. És vajha sikerülne ezt mentől elébb szerencsésen elérhetni, mert tagadhatatlan, hogy ha 23