Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

I 166 XXX. 0RS2 a parlamenti rendszerrel. Ma már nem szorulunk a külföld példájára, hivatkozhatunk saját tapasztalásunkra. Huszadik évében vagyunk parlamenti életünknek; ám kérdezzék meg a kétkedők a kormányt, kérdezzék meg azokat, kiknek kötelessége megfigyelni a közigazgatás minden mozzanatát, vájjon miben voltak akadályára a municipiumok a közkormányzatnak? Ez egész idő alatt csupán három esete fordult elő az ellenszegülésnek, ezek között a hevesi alig érdemel említést, csakis a pesti és somogyi eset bir némi jelentőséggel. De én azt hiszem, ha a tisztelt emlékű akkori honvédelmi minister nem úgy tünteti vala fel rendeletét, mint a törvényen alapulót, — a mi egyátalában nem volt — hanem mint olyant, melyet veszélyes helyzetbe jutott véreink, gyermekeink megmentésére kiadni elodázhatlan kötelessége volt, még az a két törvényhatóság is meghajolt volna az égető szükség és magasabb kormányzati kötelesség által egyaránt indokolt parancs előtt. De, méltóságos főrendek, habár határozottan municipalista vagyok, soha sem tartottam, ma sem tartom a municipiumot olyan ne nyúlj hozzám növénynek, hogy azt a változott viszonyok, a kor követelményei szerint módosítani, sőt ha kell, megszorítani ne lehessen. Ma már nem zár el cbinai fal a világtól; ismeretesek más országok közigazgatási intézményei. Ismerem én is különösen Angliának és Amerikának municipiumait. Mindkettőnél lényeges különbségeket találunk már uzoív belszervezete és alakulása körül. Mindkettőnél találkozunk a törvényhozásoknak módosító sőt korlátozó intézkedéseivel, a nélkül, hogy az önkormányzat lényeges csorbát szenvedne. Angliában a csupán virilistákból álló nagyszámú bizottsági tagokat census alapján a korona nevezi ki. Amerikában az aránylag csekélyebb számú bizottság tagjai szabadon választatnak. Angliában a működő békebirákat a korona nevezi, Amerikában ezek is választatnak. Angliában ezelőtt a kormány és törvényhozás semmi befolyást nem gyakorolt a pótadó kivetésére és hovaforditására, Amerikában mindig a törvényhozás határozza meg a pótadó maximumát, melynek keretén belül a municipium korlátlanul rendelkezik. Abban egyezik mind a kettő, hogy a municipiumok séreliGOS ÜLÉS. 1 mesnek vélt határozatai felett a rendes bíróság dönt; de dönt az illetékesség kérdéseiben is. Még pedig a legnagyobb szigorral. Megtörtént Amerikában, hogy a biró az egész bizottságot elzárásra itélte, mert letiltó határozatától megtagadta az engedelmességet. Angliában az utóbbi időkben a közmunka, szegényügy és pótadó körül a törvényhozás lényegesen módosította sőt megszorította a municipiumok hatáskörét. Amerikában megtörtént, hogy a törvényhozás az egész municipiumot felfüggesztette. Máskor a közigazgatás egyes ágát kivette kezéből. így történt a hatvanas évek elején, hogy a New-York városától elvette a sok milliót jövedelmező part- és kikötő-illetékek kezelését és saját közegeire bízta. Ilyenek történnek oly országokban, a hol talán szintén értenek a szabadsághoz és tán még többet az önkormányzathoz; történnek a nélkül hogy valakinek eszébe jutna ez ellen feljajdulni. Nincsen tehát semmi igazság azon heves támadásokban, melyek a törvényjavaslat ellen intéztettek. Legkevesebb alapja van azon vádnak, hogy ellenkezik a szabadelvüséggel. Nem kutatom, vájjon mind színarany-e és nincsen-e egy kis talmi vegyüléke annak a bizonyos oldalról oly nagy ostentatióval hirdetett szabadéi vüségnek. De hát azt ma már minden iskolás gyermek tudja, hogy a szabadelvüség nem czél, hanem eszköz, és hogy az államférfiú kövessen akár szabadelvű, akár conservativ irányt, a gyakorlati politikában mereven egyikhez sem ragaszkodhatik. A kettő között mindig a politikai eszélyességnek kell megvonnia a határt, melyen innen csak a politika hülyéi maradhatnak, túl rajta csak pityergő idealisták vagy rajongó demagógok akarhatnak menni. Nem vagyok beavatva a kormány titkaiba; de azt hiszem, csalatkoznak, a kik panaszolják, valamint azok is, kik remélik, hogy a kormány javaslatával áthidalni készül az űrt, melyen keresztül az út a centralisatióhoz vezet; sőt hiszem és óhajtom, hogy ezzel is tisztítani akarja a közigazgatást salakjától, hogy majdan a törvényhatóságok olyanokká lehessenek,a minőknek, ha jól értettem, a főrendi ház reformvitája alkalmával elmondott beszédét, Andrássy Gyula gróf ő nagyméltósága contemplálja.