Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.
Ülésnapok - 1884-30_új
164 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Perczel Miklós: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Figyelemmel kísérlem az imént lezajlott nagyszabású vitának sajátságos hullámzásait és még sajátságosabb combinatióit és mindent egybevetve, azon meggyőződésre jutottam, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, habár ez alkalommal csupán a tapasztalt hiányok pótlására szorítkozik; miután az önkormányzatot lényegében nem érinti és alkotmányunk szellemének megfelelő álláspontra helyezkedik, mindenesetre ezzel is közelebb viszi a közigazgatás kérdését az annyira sürgetett végleges megoldáshoz, mint azok a fényes szónoklatok, melyekben oly tarka vegyülékével találkozunk az ellentétes, egymáshoz nem illő elveknek és theoriáknak, hogy valóban bajos volna azokból szerves egészet egybeállítani. Elfogadom tehát a törvényjavaslatot én is, de nem azon szellemben, mely a méltóságos főrendi ház közjogi és törvénykezésügyi bizottságának jelentésén végig vonul, mert nekem mindig az volt meggyőződésem és ezt hosszú tapasztalás csak megerősítette, hogy nálunk, hol a fennálló közigazgatási intézmények még mindig nagy politikai jelentőséggel bírnak, csak az a megoldás lehet politikailag is helyes, mely a létező intézményeket veszi alapul és míg egyrészt lehetőleg biztosítja a jó közigazgatást, másrészt megfelel az alkotmányosság és szabadság követelményeinek is. Ezért tehát azt az irányzatot, mely ma oly különböző, mondhatni ellentétes elemek egyesült törekvésének tárgyát képezi: a centralisatiót, soha sem tudnám elfogadni, mert azt minden törekvés között az alkotmányosságra és közszabadságra legveszélyesebbnek, tehát már magában is rosznak tartom. Elismerem, hogy centralisatio mellett is lehet jó közigazgatás; de már azt el nem ismerhetem, hogy csak is ez volna a jó közigazgatás panaceája"; erősen hiszem, hogy jó és e mellett olcsó közigazgatás municipális intézmények mellett is lehetséges. De ha e kettőnek viszonylagos értékéről lehet is vitatkozni, az iránt csakugyan kétség nem lehet, hogy csupán az önkormányzatra alapított közigazgatás az, mely semmi körülmény között nem veszélyezteti a közszabadságot, sőt annak leghatalmasabb támasza. És ez ma nagyobb figyelmet érdemel, mint bármikor, midőn csak a vak nem látja, hogy az a retrográd áramlat, melynek jelenségeivel mindenütt találkozunk, bennünket sem hagyott érintetlenül. Ezen jelenségek egyike, hogy éppen azóta kisért leginkább a centralisatio, vagyis a mint most nevezni szeretik, a közigazgatás államosításának szelleme, mióta a parlamenti rendszer nálunk is behozatott. Ez idő szerint ugyan még kevés sikerrel; mert a nemzet többsége még mindig szívósan és okosan ragaszkodik municipahs intézményeihez, talán azért is, mert még nem ért rá feledni az absolutismus által annyiszor rákényszeritett centralisatio áldásait. Be kell azonban vallani, hogy a centralisatio nem éppen új eszme hazánkban sem; felmerült ugyanis már a harminczas évek végén és a negyvenes évek elején, még pedig oly jeles politikusok agyában, kiknek szabadelvűségéhez kétség nem fért; ők hirdették elsők azt a már rég tévesnek ismert tant, hogy a municipális intézmények nem férnek meg a parlamenti rendszerrel, melynek ők voltak úttörői és legbuzgóbb apostolai. Csakhogy buzgóságukban feledték, hogy 3,Z clZ általok felfedezett csodabogár, a szabadelvű centralisatio oly talajba készül ültetni a parlamentarismust, melyben az soká meg nem élhet és hogy akarva nem akarva éppen az úgynevezett conservativeknek, tehát a legmerevebb centralistáknak malmára hajtják a vizet, ezeknek pedig politikai hitágazatai között a parlamentarismust még ugyan senki fel nem találta; tehát nagyon közel áll a gyanú, hogy főleg azért szorgalmazzák a centralisatiót, mert tudják, hogy e mellett a parlamentarismus nagyhamar puszta formasággá fogván válni, az általok soha sem kedvelt rendszer merő inanitióban fog megboldogulni; szerencsére jelen politikai maguktartása nem képes eloszlatni a múltból fenmaradt bizalmatlanságot; tehát egymagukban sikerre nem számithatnak. Az újabb mozgalom ez irányban csak is az által nyert jelentőséget, hogy a mai szabadelvűek között is találkoznak, nem ugyan a conservativ centrálisát!ónak, a minek legalább
