Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

XXX ORSZÁGOS ÜLÉS. 161 vagf párttöredékek véleményét magyarázzák és távolról sem elegendők arra: hogy a közérdek szempontjából kiinduló pontul szolgáljanak. Az elszigetelt vélemények ezen ingatag talajával szemben, biztos elvi alapon nyugszik a kormányi előterjesztés, mely a törvényhatóságokról szól és mely az önkormányzat körében fokozatos javításra törekszik. Közigazgatási nagy elvek vitatása helyett, az ellenzék egyesült erővel neki tör a főispáni állás szabatos körülírására vonatkozó résznek s ezt egyedül a kormányhatalom kiterjesztésére és megszilárdítására czélzó törekvésnek bélyegzi, mintha nem az institutio, hanem bizonyos cotteria érdeke volna kérdésben, pedig azon régi megyében, mely az ellenzék egyik pártjának ideálját képezi, a főispáni méltóság sokkal nagyobb hatalommal birt, mint a minői újabban reá ruházni akarnak ; az állami közigazgatás mellett küzdő ellenzék pedig saját elvét tagadja meg akkor, midőn hatalom nélküli gyönge alakkal kívánja alkotását be tetőzni. Koromnál és tapasztalatomnál fogva a főispáni állás múltját és jelenét ismerve, fájdalommal constatálom, hogy ezen állás hajdani fényéből és méltóságából, nem az illetők hibái, hanem némely részről divatossá vált folytonos recriminatiók miatt sokat veszített az újabb időben. Hajdan a főispán nem a népszerű parlamenti kormány képviselője volt, akarata minden irányban döntött, ténykedését nem positiv törvény, hanem instructio szabta eléje és még is hataima megtörhetlen volt, a méltóság nimhusa, pompa és fény környezte mindenütt. Ma a főispán a parlamentaris kormány megbízásából foglalja el állását, mint a törvény kifejezi, a kormány képviselője s mégis daczára ennek, sőt tán ezért, gyakran mint a corruptió embere, jobb meggyőződését árúba bocsátó zsoldos, mint az önkény eszköze, mint pasa lefelé s engedelmes eszköz felfelé, majd mint kém pellengére állíttatik. Számos éven át a honnak és királynak jó szolgálatokat teljesítő férfiakat ily bánäsniöäban részesíteni legalább is méitätláhöág. (Ugy van! balfelöl.) FOKENDI NAPLÓ 1884—87. íl. KÖTET. Más civilizált országokban a törvény alapján tett hasznos szolgálatoknak ily módon viszonzását nem tapasztaljuk. Régi elavult törvényeinkről hallgatva, a hajdani főispán hatáskörét az 1723. évi törvény szabályozta, mely sokat mondó szavakban kimondotta: hogy a főispán a vármegye moderátora, igazgatója, politikai, közigazgatási és igazságszolgáltatási téren. Ez nagy hatalom volt. A főispán ha neki tetszett nemcsak a köz- és kisgyüléseken hanem a törvényszéken, sedriákon is elnökölt és midőn elnökölt, nézete irányadó volt, candidationalis jogát választmány nem korlátolta. Ezeken felül a karok és rendek által az országgyűlési követeket megválasztatá, számukra kötelező utasításokat adatott és mandátumaikat megszüntetve, őket vissza is hivstá. Ez az 1843. évig igy volt, midőn az Apponyi prof-féle időszakban behozott adminisíratori rendszer által a megyei kormányzók hatalma még inkább növekedett. És a mai főispán bir-e ennyi hatalommal ? Távolról sem. A közigazgatástól teljesen elkülönített törvénykezés a főispán hatáskörén kívül van. A közigazgatás? No ez a főispán tevékenységének tere. E téren ellenőrzi a törvényhatósági önkormányzatot és őrködik a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei felett. Ez átalános elv részletezve annyit jelent: hogy rendes közgyűlések előtt számonkérő széket tart. A törvényhatóság területén, a törvénykezési közegek kivételével a többi állami közegre nézve felvilágosításokat kérhet, jelentést és ajánlatot tehet. A központi mint külső tisztviselők hivatalait a helyszínén évenkint legalább egyszer — az alispán és polgármester kezelését pedig midőn jónak látja s ezeken felül még az egyes községek hivatalos eljárását és ügykezelését megtekinti. A közgyűléseken, közigazgatási bizottságban, fegyelmi, biräló és kijelelő valamint jövőre az állandó választmányban elnököl. Míüdézeken kívül a törvényszéki börtönöket és járás bírósági fogházakat bámulatos . 21