Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.
Ülésnapok - 1884-2_új
8 II. ORSZÁGOS ÜLÉS. Az elnöki enuntiatióból megértvén, hogy október 7-ikéig nyilvános ülésünk nem lesz, engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy az ülés bezárta előtt a kegyeletnek szentelhessek néhány szót. (Halljuk!) A dynasticus érzet, mely a magyar nemzetben a palotától kezdve le az utolsó kunyhóiguralkodik, nyolcz századnak viszontagságai, a kiállott viharoknak szintén, mint a boldog időknek hatása alatt lett a szivekbe vésve. Ezen érzet a magyar államférfiak tisztánlátó meggyőződése által mindig magasra tartatván, a népélet hagyományaiban pedig mindig ébren lévén ; ma is sarkpontját képezi nemcsak a magyar államéletnek, hanem a nemzet jövő reményeinek is. Legyen egyrészről ezen államférfiúi meggyőződés azon felfogásnak kifolyása, hogy az isteni gondviselés a nemzeteknek vezetőt ad, ki személyesen, de utódjaiban a nemzet érdekeivel azonosítva lévén, a nagy Isten oltalma alatt intézi a nemzet sorsát; vagy azon véleménynek, hogy a király az állameszmének fenséges hoidnoka, mely előtt mindenki meghajol; vagy legyen másrészről a nép kegyeletének forrása: az öntudatlan megszokott ragaszkodás, vagy az ősöktől vett szent örökség; ma minden gondolkozó magyar érzi, hogy királyában és magas családjában birja lételének, fenmaradásának legbiztosabb feltételeit, birja királyában alkotmányának leghűbb, leglelkiismeretesebb őrét, birja legjobb barátját, atyját. {Élénk helyeslés.) A király felkent személye előtt magasabbra dobban fel minden sziv, elhallgat a pártviszály, elnémul az ellentét, mely a szellemeket egymástól elválasztja, ugy tetszik mintha a pezsgő életet csak egy gondolat váltaná fel, a király szeretete. Én e gondolatnak kívánok jelenleg kifejezést adni, midőn Felséges Urunk és Királyunk közelgő névünnepe alkalmából felszólalni bátorkodom. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt annál lelkesebben, mert ma már e magas házban nem csak egy ősei erényeiben és saját érdemekben gazdag osztály; hanem a nemzetnek szellemi és anyagi fejlődésének felvilágosodott más tényezői és munkásai is — és éppen e falak közt —rakhatják le a trón lépcsőihez hódolatuknak, hűségöknek és ragaszkodásuknak kifejezését, igy karöltve szerencsés összhangzatban biztosítván a királyt, hogy a magyar nemzet egy és hogy e nemzet hű a trónhoz életben és halálban. (Helyeslés.) Indítványozom tehát, hogy kéressék fel elnök ur ö nagyméltósága, miszerint Urunk és Királyunk Ő Felségének nevenapja alkalmából e magas háznak legalázatosabb üdvkivánatait és alattvalói hódolatát, magas személye és háza iránti ragaszkodását tolmácsolni méltóztatnék. {Zajos éljenzés.) Elnök: Az egyhangú lelkes hozzájárulásból, melyet a méltóságos főrendek az imént kifejezni méltóztattak, látom, hogy a méltóságos főrendek egy szívvel és lélekkel elfogadják a szatmári püspök ur ő excellentiájának kegyeletes szavakban kifejezett indítványát és én kötelességemnek fogom tartani a méltóságos főrendek hódoló érzelmeinek kifejezését a trón zsámolyához juttatni. {Élénk éljenzés.) Egyéb tárgy nem levén az ülést bezárom. {Az ülés végződik délelőtt 11 óra 50 perczkor.)
