Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-30_új

XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 153 vidékeire (Kongóra) vonatkozó kérdések szabályo­zása iránt tartott berlini értekezlet feokmá­nyának beezikkelyezéséről és a postai meg­bízások teljesítésére vonatkozó szolgálat szabályozása iránt kötött nemzetközi egyezmény beezikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat leg­kegyelmesebben szentesíteni méltóztatván, azok­mint az ez idei XII. XII1. és XIV. törvény­czikkek, folyó évi május hó 9-ikén az Országos törvénytár utján kihirdettettek. Tudomásul szolgál. A főrendi ház közjogi ós törvénykezésügyi bizottsága a törvényhatóságokról, a községekről, a törvényhatósági tisztviselők, a segéd- és kezelő személyzet tagjai elleni fegyelmi eljárás­ról és a népfelkelésről szóló törvényjavaslatokra vonatkozó jelentéseit beadván, azok ki­nyomatása és szétosztása elrendeltetett s érdem­leges tárgyalás végett a mai és a következő napokon tartandó ülés napirendjére a bemuta­tási sorrend szerint kitűzettek. Dr. Pauler Gyula országos levéltárnok a méltóságos főrendek kegyességéért, melylyel el­hunyt atyja iránti kegyeletüknek és az elszo­morodott család iránti részvétüknek kifejezést adni méltóztattak, meleg szavakban hódolat­teljes köszönetét fejezi ki. Tudomásul szolgál. Mielőtt a napirendre áttérnénk, Orczy Andor báró, mint az igazoló bíróság rendes tagja, Berchtold Richárd gróf és Zichy Rezső gróf, mint ugyanazon bíróság póttagjai az esküt fogják letenni. {Elnök olvassa az eskümintát, a nevezettek leteszik az esküi.) Következik a napirend, még pedig a fő­rendi ház közjogi és törvénykezési bizottságának jelentése a törvényhatóságokról szóló törvény­javaslat tárgyában. Méltóztassék a jelentést felolvasni. Rudnyánszky József báró jegyző (ol­vassa a bizottság jelentését). Elnök: Következik az átalános tárgyalás. Méltóztassanak hozzászólni. Sztáray Antal gróf : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az előttünk levő törvényjavaslat, nézetem szerint, téves elnevezés alatt jött elénk, mert abba nem annyira a törvényhatóságok rendezéséről, mint inkább a főispáni hatalom hatványozásáról van szó. FŐRENDI NAPLÓ. 1884 — 87.11. KÖTET. Ezen törvényjavaslaton azon tendentia vonul végig, hogy alkotmányos sallangokkal és régi szép nevek felhasználásával az önkor­mányzat minél inkább megszorittassék és az absolutismus felé vitessék. Ha e törvényjavaslat törvénynyé válik — sajátságos egy állapotot teremt. — Ki­neveztetik 60—70 oly férfiú az országban, kinek hatalmi köre a nyugattól a préfet — a kelet ről — valószínűleg ázsiai eredetünket bebizo­nyítandó — a pasa attribútumait fogja viselni, melyet a szintén nem új felfedezésü titkár, kinek nyomait a bécsi Metternich-korszakbeli iro­mányok archívumában bizton fel lehet találni, hiven és szorgalmasan ellenőriz. Ezen 60—70 férfiú, kinek mellesleg mondva, annyi készült­ségének sem kell lennie, mint egy megyei fo­galmazónak, oly roppant hatalmat gyakorol, melynek párja csak is Ázsiában lehet. Hisz nagyobb ur ő, mint a minister; a minister csak is hosszasb fegyelmi vizsgálat után, a főispán a nélkül függesztheti fel hivatalnokát,— a minister felelős, a főispán korlátlan és nem felelős, — neki szabad rendelkeznie minden felé, — itéí felette a ministerium — mely vádló és bíró lévén — aligha fog a főispánok tetteiben valaha törvénysértő eljárást felfedezni, azon viszony pedig, mely a főispán és választott tisztviselő között contemplálva van, igazán erős kritika tárgya kell hogy legyen. Én, méltóságos főrendek, szeretem a régi megyét, szeretem mindannyi hibájával és százszorta több eré­nyével. Ha visszatekintünk azon fényes lapokra, melyeket a megye hazai történetünkben elfoglal, ha mindazon nagy és dicső érdemeket egybe foglaljuk, melyeket a megye a haza és nemzet iránt szerzett, azon régi, már ugyan többé nem divó, de örök igaz kifejezést, hogy a megye al­kotmányunk és nemzeti életünk védbástyája, nem lehet puszta szónak tartanunk. És ha mind­ezeket tekintetbe veszem, szomorúan kell be­vallanom, hogy e régi, igaz magyar institutión addig tataroztak, addig faragtak, toldoztak­foltoztak, hogy bizony arra többé ráismerni valóban nem lehet. Darabról-darabra szedték szélylyel és a mit meghagynak, azt is ugy körül­20

Next

/
Oldalképek
Tartalom