Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-25_új

106 XXV. ORSZÁGO3 ÜLÉS. intézeteink fentartására és fejlesztésére itt vagy amott még ezentúl is tennünk szükséges lesz. Ezen okok államháztartásunk egyensúlyá­nak helyreállítását legjobb akaratunk mellett is lehetetlenné teszik egy ideig, mert az állami közterheket oly mérvben nem súlyosbithatjuk, mely államháztartásunk egyensúlyának azonnal való helyreállítására megkívántatik. Nekünk várnunk kell azon hatásra, a me­lyet a közgazdaság, közigazgatás és a köz­mívelődés terehi eddig tett intézkedéseink a nemzet anyagi jólétének és szellemi fejlődésének eme­lésére ezentúl is gyakorolni fognak. Várnunk kell az állam rendes bevételeinek helyes admi­nistratio mellett lassan bár, de évenkint fokon­ként bekövetkezni szokott emelkedésére. És csak ekkor lesz lehetséges államháztartásunk egyen­súlyának a rendes és rendkívüli költségvetésre egyaránt kiterjedő teljes helyreállítása. Azonban, fájdalom, ekkor is csak közterheink öregbítésével lesz lehetséges, mert államháztar­tásunkban az egyensúlyt egy vagy más módon előbb vagy utóbb, de végre is csak közterheink öregbítésével vagy őszintén szólva újabb köz­vetett vagy közvetlen adózásokkal fogjuk helyre­hozhatni; mert az állami kölcsönök kamatainak, részben tőke törlesztésének fedezésére meg­kívántató nagy összegek, szerződési lekötelezett­ségeink és igy a nemzeti becsület érdekében annak idejében évenkint pontosan megfizeten­dők. Teljes épségökben fentartandó e mellett az ország kormányzatának minden ágazata s az e czélokra megkívántató nagy összegeket bizo­nyára senki sem fogja helyettünk előállítani. Hanem ha állami önállóságunkat fentartani s megérdemelni akarjuk, ezen nagy összegeket, bármily súlyosak legyenek is azok, magunknak kellend előteremtenünk. A takarékosság, melyet előttem szólott tisz­telt barátom felemiitett, ha azt annak idejében évekkel ezelőtt kiadásainkat, beruházásainkat a nemzet tehetségéhez, fokozatos előhaladással mérve alkalmazzuk, talán-talán elégséges lett volna állami háztartásunk egyensúlyának fen­tartására. De most, midőn állami kiadásaink annyira felszaporodtak, hogy azok fedezésére mostani állami rendes bevételeink egyátalában elégtelenek: maga a takarékosság, ámbár min­dig szemmel tartandó, ha csak állami életünk eddigi fejlődését, nem mondom megakasztani, hanem a szó teljes értelmében megsemmisíteni nem akarjuk, országos pénzügyünk rendezésére nem elégséges: hanem valamint inek vagyonából terhei levonása után csak annyi marad, a mennyiből szegényesen, vagy talán úgy sem élhet meg, vagyoni állapotát csak akként állithatja helyre, ha társadalmi állásá­hoz képest kézi vagy szellemi munkával újabb jövedelmi forrásokat nyit magának; ugy nekünk is, ha állami háztartásunkat valóban rendezni akarjuk, újabb valóságos, tényleges jövedelmi forrásokat kell keresnünk. És ezek, más álla­moknak szemeink előtt történt teljes sikerű példái szerint, a czélnak megfelelő összegük­ben, csak a polgárok adózásában találhatók fel. Tudom, méltóságos főrendek, mily nehéz, mily visszatetsző ily tárgyban és ily irányban főleg jelen gazdasági viszonyaink közt felszó. lalni. De hazafiúi kötelességet vélnék mulasz­tani, ha azt, a mit teljes meggyőződésem sze­rint igaznak, valónak, sőt visszautasithatlannak tartok, e helyen őszintén ki nem mondanám. Távol van azonban tőlem, hogy e tárgy­ban részemről —• bizonyára illetéktelenül is — valami gyökeres javaslatot tenni kívánnék. Én csak jelezni akartam, hogy rninél későbben teszszük meg azt, a mit állami pénzügyünk rendezése megkíván, annál nagyobb lesz, mint a Sybilla könyveinek ára, a teher, melyet visel­nünk keliend. Én ez idő szerint csak azt óhaj­tom, hogy addig is, a mig állami háztartásunk egyensúlyának helyreállítása lehetséges lesz: törekedjünk legalább arra, hogy a helyzet rosszabbá ne változzék. Tegyük meg a helyzet javítására az első lépést, melyet állami életünk fejlesztésének megakasztása nélkül már most is megtehetünk; törekedjünk arra, hogy pénz­ügyünk romlásának egyik főforrása, a kölcsön­vételek forrása, ha ez idő szerint nem is szün­tethető meg egészen, legalább a lehetőség szerint apasztassék. Ez pedig, csekély véleke­kedésem szerint, csak ugy érettetnék el, ha el­fogadtatnék, hogy valahányszor akár közinté­zeteink fentartására és fejlesztésére, akár más állami czélokra és beruházásokra oly ujabb költségek kívántatnak, melyek eddig a törvény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom