Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.
Ülésnapok - 1884-25_új
102 beruházásoknak és más intézkedéseknek, melyeket a közigazgatás, közgazdaság, közművelődés és honvédelem terein eddigelé tettünk. Elismerem, hogy ezek nagy része közhasznú ? czélszerű és valóban szükséges volt. Én csak azon hatást akarnám feltüntetni, a melyet az emiitett tereken tett intézkedéseink összege, eddigi pénzügyi politikánk, országos pénzügyeink jelen állapotára gyakorolt. Pénzügyünk jelen helyzetét eléggé jellemzi a költségvetési törvényczikkek összeegyeztetéséből kitetsző azon tény, hogy 1869. esztendőben, midőn a fejletlen viszonyok között lezajlott 1868. év után állami pénzügyünk kezelését rendesebben kezdtük meg, az állami összes adósságainkkal Összekötött minden teher viselésére 47 millió frt elégséges volt; 1875. esztendőben e czélra már 76 millió, 1879. esztendőben 92 millió frt kívántatott, most pedig 1886-ban, a mint már említtetett, az időközben államosított vasutakkal átvett terhekkel együtt 120 millió frt kívántatik, 3.600,000 frttal több, mint ugyanezen czélra a legközelebb múlt 1885. esztendőben kiadatott. S ezen összeghez még nincs hozzászámitva azon 7 millió néhány százezer frt, a mit a vasúti kamatbiztositás czimén, de tartozásképen ez idén is fizetni fogunk; nincs hozzászámitva azon 40-nél több, kisebb-nagyobb összegű adósság, mely az államadósságok fejezetében felsorolva nincs, hanem az egyes ministeriurnok által saját tárczájuk javára vétetvén fel, különféle czímek és tételek alatt az ő saját külön költségvetésökben számoltatik el, de kamat- és tőketörlesztés fejében szintén nem jelentéktelen ősszegeket igényel. Az 1869. évtől fogva, ámbár azon idő óta állami rendes bevételeink kétakkorára emelkedtek, állami háztartásunk évről-évre mindig több millió forintra terjedő hiánynyal végződött, a mely legnagyobb részben folyvást mindig ujabb kölcsönvételekkel fedeztetett; sőt egy esztendőt, az 1876-ikat kivéve, melyben az 1875-ik esztendőben elvállalt több adónem folytán rendes bevételeink tetemesen felszaporodtak, állami háztartásunkban még a rendes bevételek és kiadások közötti egyensúly sem volt egyszer sem helyreállítva, nem állíttatott JOS ÜLÉS. helyre, a mint később lesz szerencsém bővebben kifejteni, a legközelebb múlt években sem. Midőn az okokat kutatom, a melyek állami pénzügyünk ezen állapotát előidézték, első sorban a tett kiadások, beruházások egy részének valóban czélszerű és szükséges voltát, egy másik részének azonban a habár hasznosan is de a nemzet anyagi tehetségeinek tekintetbe vétele nélkül rohamosan történt eszközlését kell megemlítenem. Meg kell említenem továbbá a fegyveres békének, mely Európa minden államának pénzügyét megrontja s különösen a keleti bonyodalmaknak hazánk pénzügyére visszaható káros következményeit. De én ez alkalommal nem ezekről akarok szólani, én a nagyméltóságú főrendi ház kegyes engedelmével azon különleges magyar betegségekről, azon okokról és, nézetem szerint, téves fogalmakról akarok szólani, melyek pénzügyeink jelen helyzetét itt a hazában idézték elő. Sokan vannak azon véleményben, méltóságos főrendek, hogy csak a rendes költségvetési hiányok aggasztók, a rendkívüli költségvetési hiány pedig, miután az abban foglalt összegek beruházásokra fordíttatnak, nem hátrányos. Ezen kérdés két szempontból tekinthető: nemzetgazdasági és pénzügyi szempontból. Nemzetgazdasági szempontból a nemzet anyagi jóllétének, szellemi fejlődésének emelésére czélzó jól kezelt beruházások föltétlenül közhasznúak s az országos pénztár terheltetésére való tekintet nélkül eszkőzlendők azon határig, melyet a nemzet teherviselési s az országos pénztár fizetési képessége kijelöl. Ha a beruházások ezen határon túl is folytattatnak, közgazdasági tekintetben sem hasznosak, mert a terhek nagysága által, mely létesitésök folytán a nemzetre háramlik, magát a czélt, a melyért létesítették, a nemzet anyagi jólétét rontják meg. Pénzügyi tekintetben ugyanis a legjobb, a legczélszerübb beruházások is, ha a beléjök fektetett költség kamatait vagy soha, vagy csak sok idő múlva hozzák meg pénzügyi tekintetben, mondom pénzügyi tekintetben,szintén oly hátrányosak, mint a rendes költségvetési hiányok ; és ha a nemzet teherviselési s az ország pénzügye fizetési képességének tekintetbe vétele nélkül eszközöltetnek, XXV. ORSZÁ
