Főrendiházi napló, 1884. II. kötet • 1885. szeptember 26–1886. június 26.

Ülésnapok - 1884-25_új

XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 99 nak nyomorúságát, mi természetesebb, mint hogy kihal ezekben azon ragaszkodás, azon bizodalom, azon hit, remény és szeretet, mely nélkül az állam magát sem fentartani, sem megvédeni, sem jövőjét biztosítani nem képes. De hát visszatérve az emiitett kérdésre : ha sem kölesönöket felvenni, sem az adókat ez idő szerint legalább emelni, vagy szaporítani nem szabad, mert veszély nélkül ezt tenni nem lehet, miből fedezze az állam szükségleteit ? Nem térek ki e kérdés elöl, egyszerű rövidséggel és határozottan felelek arra, bár ha koczkáztatom, hogy feleletem itt-ott talán szánandó mosolylyal is találkozhatik. Takarékosság által. Csakis szigorú takarékosság által! A takarékosság igen szép erény, kétségkívül jó tanács, de hát mégis csak átalános fogalom, melynek értelme csak a gyakorlatbani alkalmazásának magyarázata által tüntethetik fel; ha ilyen magyarázat kívántatnék tőlem, azzal én valóban nem szolgálhatnék, mert nem bírhatok azon látkörrel, mely erre szükséges s a melylyel csak a kormány tagjai bírhatnak; de megjelölni az utat, azon utat, melyen az általam követelt takarékossághoz eljutni lehet, azt hiszem, képes vagyok; de ezen út éppen ellenkező irányú azzal, melyet a mai kormányok rendesen követni szoktak. A költségvetések mai nap rendesen így készülnek, a ministerek előbb egyenkint, azután együtt tanácskozva megállapítják az állam szükségleteit, már tudniillik azokat, melyeket ők ilyeneknek tartanak s azután keresik a szükségletek költségeinek fedezésére szükséges pénzösszeget, s ha ezt az állam jövedelmeiben nem találták, kiszámítják a hiányt és megalapítják azon pénzügyi míveletet, melylyel e hiány pótolandó lesz és készen van a költségvetés, melyet azután a törvényhozás elé terjesztenek és ha ez azt elfogadta, nyugalom van egy évig, melynek lefolyta után a munka újra kezdődik éppen oly módon, mint egy évvel előbb, ugyanazon deficitekkel és újabb kölcsönöknek felvételével és ez igy megy nálunk is évtizedek óta. Pedig éppen ellenkezőleg kellene eljárni, kivált azon államoknak, melyeknek háztartása és pénzügyi viszonyai rendezve nincsenek, ezeknek és minden biztosan haladni kívánó államnak mindenek előtt számba kellene vennie jövedelmeit és bevételeit, azaz azon összeget, mely rendelkezésére áll és ha ez pontosan kiszámíttatott, ezekhez mérve kellene azután kiszabnia rendes kiadásait, melyeknek rendes viszonyok között soha sem lenne szabad túlhaladniok a rendes bevételeket; hogy az állam hitele érintetlenül maradjon, {Ugy van! a jobbközépen.) igenis fenn maradjon, hogy a rendkívüli nehéz és válságos napokban azt teljes erejével fel lehessen használni, {ügy van! a jobbközépen.) Mindig arany értékű szabály marad azon régi pénzügytan, hogy az állam a rendes szükségeit csak rendes bevételeiből fedezze; kölcsönöket csak olyan biztosan jövedelmező beruházásokra vegyen fel, melyek annak kamatait és még némi törlesztési hányadot is visszaszolgáltatnak ; a kényelem, fényűzés és más élvezetek cultusát pedig bízza a társadalom vagyonosabb, gazdagabb osztályaira, mint a kik azokban ugy is legnagyobb részben részesülnek, {ügy van! a jobbközépen.) Azt fogják azoii tisztelt férfiak, kik velem ellenkező nézetben vannak, mondani : mily primitív okoskodás, mily szűk nézetű felfogása a nagy eseményekben gazdag jelenkor követelményeinek, mire én egyszerűségemben, azon erős meggyőződésem nyilvánításával válaszolok, hogy igenis ezen egyszerű józan felfogáshoz kell visszatérnie egész Európának, ha menekülni akar a már is fenyegető és különben okvetlenül bekövetkezendő társadalmi bomlás veszélyeitől! {ügy van! a jobbközépen.) A pénzügyi politikának gyakorlati kivitele számokon alapul, a számokkal pedig alkudni nem lehet, kétszer kettő négy, mindig igaz marad, melynek igazságát a leggenialisabb pénzügyi tehetség sem képes kiforgatni, valamint azt sem gátolhatja meg, hogy az, ki csak tizet vészen be és tizenegyet ad ki, folyvást és mindig — egyén vagy állam legyen az — időjártával okvetlenül tönkre megy még a legnyugodtabb viszonyok között is, hát még válságos időben! Akkor pusztulása rohamos. Azért helyes ezen, ha ugy tetszik primitív okoskodáson alapul egyszerű, de józan tanács: vegyük számba legelőbb jövedelmeinket és bevé13*