Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 71 nagy királyaink fényes korszakában. (Élénk helyeslés.) Még egyben bizom, méltóságos főrendek. Az ellenzékben! Nem az ellenzék gyöngeségeben — habár elég okom volna reá, hogy ebben is bizzam — (Derültség.) hanem az ellenzék hazafiasságában. Bizom abban — hogy ha tette eddig — nem fogja tenni ezután, hogy pénzügyi helyzetünket a valónál sötétebb színben fesse, elszegényedésünket, bukásunkat hirdesse akkor: mikor haladásunknak, gyarapodásunknak, pénzügjd viszonyaink eonsoiidatiójának ily örvendetes jeleit látjuk. Nem hihetem, hinnem nem szabad, hogy jó hazafi — akármilyen párthoz tartozzék — az ország hitelének ártani akarjon! (Helyeslés.) A költségvetést elfogadom s annak elfogadását ajánlom. (Élénk helyeslés és éljenzés. A szónokot többen üdvözlik.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Én mindenek előtt biztosithatom a méltóságos főrendeket, hogy legalább az én csekély személyem valamint soha sem törekedett oda, hogy a külföldnek és a magunk bizalmát önmagukhoz leapaszszam, ugy ezt ezen alkalommai sem fogom tenni. És ha az előirányzatnak ily bő fejtegetése és az elért előnyöknek ily kirívó felmagasztalása csak azért történt, hogy ezen törekvésünkben meggátoljon, akkor az bátran elmaradhatott volna. Én a méltóságos főrendek ügyismeretében és belátásában sokkal inkább bizom, mintsem hogy szükségesnek tartanám mindazokra reíleetálni, a mik itt elmondattak akár pénzügyi és közgazdászat! fejlődésünk történetére vonatkozólag, akár az előirányzatban foglalt egyes adatokat és ezeknek horderejét illetőleg. Tehetnék ugyan ezekre többoldalú megjegyzést és az előadó ur által elmondott tételek egyikét vagy másikát talán a maga kellő értékére kellene leszállítanom, vagy talán lehetne azok egyikéhez vagy másikához hozzá is adnom valamit, de ezt a méltóságos főrendek mindenike a maga álláspontjából ép ugy megtehetné, mint én, s nem hiszem, hogy én a helyzetet bővebben és alaposabban tudnám nálunk megítélni. A külföldhöz nem szólok, a külföldhöz nem intézem szavaimat, mert annak beszámolni nem tartozom, igy tehát ha bárki is örvendetest tud az előirányzat tekintetében eddig mondottakból leszármaztatni, hogy ezzel a jövő képét mintegy szebbnek tüntesse fel, én azt teljes készséggel és örömmel elfogadom. Még azt is kijelentem, hogy a bizottság jelentésének alapján az előirányzatot elfogadom a tárgyalás alapjául és hogy a bizottság ezen alkalommá! talán kevésbé vérmes, kevésbé egyoldalú és igy objectivebb jelentést adott nekünk, mint azt a múlt időkben megszoktuk. Ha az előirányzathoz szólok, ezt kivált csak azért teszem, hogy először tanúságát adjam annak és hivatkozzam reá a ház minden tagjára vonatkozólag, hogy azon időben is, a melyben ez a ház és kétségkívül ennek számos tagja, a római jognak egy kifejezésével élve, a diminutiónak küszöbén állani látszanak, mégis teljes objectivitássai teljesitik kötelességüket és tárgyalják az előirányzatot, még annak legridegebb, legszárazabb részeiben is; és másodszor, hogy tanúságot tegyek a méltóságos főrendek előtt az iránt, hogy azon különböző álláspont, melyet a politikai téren elfoglalok, korántsem azon törekvésből ered, hogy a költségvetést a maga eredetijében kedvezőtlenebb színben tüntessem elő és korántsem a pénzügyi kezelés és előirányzat egyoldalú és ellentétes felfogásából ered, hanem ered átalánosságban azon egész különböző álláspontból, a melynek az ügyek megítélésében elfoglalására rneggvőződésem, eondolkozásmódom int. Ha valaki saját költségeinek és jövedelmeinek mérlegét megáliapiíja és azt mondja: ime ezek a rendes kiadásaim, ezek a rendes bevételeim, gyönyörűségesen jól állok, mert adósságot nem kell csinálnom és azután azt mondja, hogy miután ilyen jól állok, megengedhetem magamnak, hogy ezt is, amazt is, fényűzést, kedvtelést, jobblétet, talán a saját ügyem gyarapítása érdekében is meglehessem, ezzel már a tételnek első része az egyensúly tekintetében igen problematicus értékűvé válik és annak megítélése, vájjon helyesen cselekszünk-e, vagy helytelenül, attól függ, hogy ezt a többi kiadást mire fordítjuk. Ezzel a költségelőirányzat teréről, a pénzügyi térről magára a politikára és az állam-