Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-19

XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 69 adósságot csinált. De ezek elfelejtik, hogy a kölcsön legnagyobb része beruházásokra fordíttatott s a valóságos deficit a bevételeknek alig képezte 57o-át. Magyarország 1,100 milliónyi adóssága ellenében 1,200 millió frtot érő aetivája van, e között 66 millió frtot érő szántóföld, 103 millió frt értékű erdő, 190 millió frt értékű só- és érczbánya, 270 millió frt értékű vasútja. Az új adósságból — melyet a kiegyezés óta kötött — 300 milliónál többet fordított vasútépítésre, 100 milliót subventiókra, 70 milliót országutakra, hidakra, s igy azt gyümölcsözőkig helyezte el. Az egyenes és fogyasztási adók 1869 óta együttvéve 45 millióval emelkedtek. Magyarország a fősúlyt közgazdasági fejlődésére fekteti. Az országnak adózásra képessége, financiális fejlődése az utóbbi években rendkívül nagy életrevalóságról tesz tanúbizonyságot. A járadékkölcsön convertáiása oly föltételek mellett történt, melyek valóságos financiális győzelmet jelentenek. A fogadás, melyben az új járadék részesült a külföldön, arról tesz bizonyságot, hogy bizalommal viseltetnek oly ország iránt, melynek pénzügyi tárczája egymásután oly férfiak kezében volt, mint Ghyczy, Széll és gróf Szapáry.< A Berlinben megjelenő >Deutscher Oeconomist* felsorolva az adózás fejlődését évről évre, ugy az egyenes, mint a közvetett adóknál és jövedékeknél, hangsúlyozza: hogy a fogyasztási adók emelkedése a nemzet vagyonosságának fokozásáról tesz bizonyságot, s kijelenti, hogy az emelkedés oly nagy, az eredmény minden irányban oly kedvező, a milyet kevés állam képes felmutatni. Még egy tekintélyes belga lap szavait idézem: (Halljuk!) >Magyarország közgazdasági ereje és a nemzet kötelességérzete biztosítékot nyújtanak arra: hogy teljes sikere lesz a nagy fáradozásnak, melylyel államháztartásukban az egyensúly helyreállításán dolgoznak; az ország pénzügyi politikáját szigorú lelkiismeretesség és solidság jellemzi, és olyan eredmények követték, a milyeneket ily gyors pro gressi ókban remélni sem lehetett. < E bírálatok sokkal objectivebbek, sokkal elfogulatlanabbak, mint hazai sajtónk nagy részének nyilatkozatai. (Ugy van!) Szinte azt hinné az ember, hogy a kormány pénzügyi politikáját támogató sajtó külföldön van. Méltóságos főrendek! Ha figyelembe veszszük, hogy az államháztartás mérlege az 1885 iki előirányzatban — az átmenő tételek levonásával ~— csaknem 9 millió frtnyi javulást mutat; hogy az 1884. évi előirányzatnál is 14 millióval több rendes bevétel volt praeliminálva, mint 1883-ban: az a kérdés merülhet fel, vájjon nem értük-e még el a jövedelem természetes fejlődésének határait? Vájjon ez a folytonos plus nem nyugszik-e hypothesiseken ? Nézetem szerint, oly államban, a melynek háztartása még nincs teljesen consolidálva, hol ennek keresztülvitele végett drasticus eszközökhöz is kell nyúlni: a pessimismus teljesen jogosulatlan az előirányzatnál. Az az állam, a mely a pessimismust vallja elvül, s csüggedő reménytelenséggel néz a jövő elé: nemcsak saját czéijainak teljesítésére nem lesz képes, hanem, nyomasztólag fog hatni a társadalom gazdasági mozgalmaira is, s a hol új fejlődés csirái mutatkoznak, azokat is elöli hideg leheletével. (Igaz!) Egyébiránt a magasabb jövedelemnek előirányzása a múlt évek tapasztalatain, s eredményein alapszik. A ki a bevételek előirányzatát összehasonlítja a zárszámadásokban feltüntetett tényleges eredményekkel: meggyőződést szerez arról, hogy ez nem illusio, nem hypothesis, hogy e folytonos emelkedés örvendetes valóság. (Helyeslés.) Igaz az, hogy minden ország történelmét annak költségvetéséből lehetne construálni, ha minden egyéb történelmi forrás veszendőbe menne; mert a költségvetés hű tükre az ország anyagi gyarapodásának, culturalis viszonyainak, a fejlődés ama fokának, melyet mind közgazdasági, mind míveltségi tekintetben képes volt elérni. Ha történelmünket egy pár évi költségvetésünkből írnák meg, constatálni kellene azt: hogy Európának alig van nemzete, mely közgazdaságilag és culturaílag oly gyorsan fejlődött, mint a magyar. (Igaz!) Még nem értünk el a kitűzött czélhoz; mert minden fejlődésünk ellenére, a nemzet részéről hozott áldozatok után is, mérlegünk —