Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-14

- 46 XIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. kormányéival találkoznak: polgári kötelessé- | gémnek tartottam, hódolva felséges uram elhatározásának, gyenge erőmet a közügyeknek szentelni; epolezon, mely nekem lehetővé teszi, hogy távol a politikai küzdelmek izgalmaitól, pártokon kivül, sőt midőn e ház tanácskozásait vezetni hivatva leszek, pártok felett foglaljak állást; követve e részben dicső elődeimnek, nevezetesen egy felejthetlen, még ma is siratott barátomnak példáját, ki meggyőződésének ismert szilárdságát a legszigorúbb tárgyilagossággal mindenkor és mindenki irányában megegyeztetni tapintatosan tudta. És az emlék kegyeleténéi fogva is előttem nagybecsű ezen példa nyomdokán, midőn fentarlanám magamnak, hogy esetleg a méltóságos főrendek díszes soraiban helyet foglalva, onnan adjak eltérő nézeteimnek kifejezést, a kormánynak meggyőződésemmel megegyező előterjesztéseit és üdvös törekvéseit mindig teljes készséggel támogatandom. Legyen szabad remélnem, méltóságos főrendek, hogy ezen részrehajlatlan magamtartásában méltóságtok hazafiúi szellemével egyetértésben találandom magamat. Midőn a trón és a dynastia, a haza és szabad alkotmánya, midőn a monarchia hatalmi állása és abban törvényszerű közjogi állásunk, midőn nemzetiségünk érdekei, nemzetünk culturalis fejlődése és haladása köztünk a fentartás és ragaszkodás közös alapjait képezik, akkor a megoldandó egyes kérdések elintézése körében is mindig találandunk közös érintkezési pontot azon egy nagy czélban, mely a haza üdve és boldogsága. (Élénk helyeslés.) Méltóságos főrendek! A legfelsőbb királyi trónbeszédben kijelölt tárgyak közt, melyek ezen időszakban alkotmányos tárgyalás alá kerülendenek, fontosságánál fogva első helyet foglal el azon törvényjavaslat, mely e ház szervezését czélozza. Mindannyian meg vagyunk győződve, hogy ezen többszörösen és minden oldalról sürgetett ügynek helyes alapokon való megoldása e méltóságos ház államéletében nevezetes korszakot képez és messze időkre kiható befolyással birand, törvényhozási tényezőink szervezetére és alkotmányos fejlődésünk irányára. Őseink bölcsessége e fényes testületet a j mérséklet eleméül,, az államfentartási és nemzetiségi érdekek őréül, az ősi alapnak és a szenvedélyek hullámzásain felülemelkedő független szellem képviselőjéül állította alkotmányunk keretébe és e magas hivatást méltóságtok nem zárkózván el a korral haladás jogos igényei elől, mindig tántorithatían hazafisággal, gyakran példás áldozatkészséggel, nem egyszer nemes önmegtagadással teljesítették mindig. Ez öntudat megnyugtató érzésével fogják méltóságtok, midőn e törvényjavaslat e ház elé kerül, mérvadó nézetűket érvényesíthetni, a mint bizton hiszem, azon hazafias törekvés által vezettetve, hogy az alakítandó felsőház hű kifejezése és méltó örököse legyen a nemzeti és hazafiúi jellegnek, melyet a méltóságos főrendek kiválóan tulajdonuknak vallanak és hogy az ősi alapokra fektetett, a változott viszonyoknak megfelelő alkotás bírjon az önállás és állandóság mindazon kellékével, melyek ez intézménynek létjogát, tekintélyét és alkotmányos befolyását maradaadólag biztositni képesek. Végezetül tisztelt elnöktársamhoz, a kihez a tisztelet és barátság régi kötelékei fűznek, a háznagyhoz és a jegyzői karhoz, de mindenek előtt e háznak minden tagjához azon tiszteletteljes kérelmet intézem, hogy engem támogatásukkal gyámolítani méltóztassanak. Gyöngeségem érzetében csüggedés fogná el keblemet, ha nem emelne azon tudat, hogy a közpályán edzett azon férfiak, kiknek tanácsa feladatomat könnyitendi és hogy a fiatal nemzedék reményteljes tagjai, a kikkel e házban közreműködhetni most nyílik első alkalmam, bennem a közügyek hü és mindig jóra törekvő szolgáját tekintendik, a ki teljes mértékben érezvén azon kitüntetést, hogy életem alkonyán másod ízben vagyok szerencsés e fényes testület élére állíttatni, a legboldogabbnak tartom magam politikai pályám befejezéséül elnöki teendőim teljesítése által méltóságtoknak bizalmát kiérdemelni. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Schlauch Lörincz, szatmári püspök: Nagyméltóságú országbíró és elnök ur! Mély alattvalói hódolattal és örömmel fogadta a főrendiház a legkegyelmesebb királyi leiratot, melylyel nagyméltóságod tanácskozásainak vezetésével megbízatott ; de nem kevésbé f'eszüit